Nevetségesen egyszerűnek tűnik. Szaladni kell vele, és felrepül. Kitalálhattam volna magamtól is.
Persze szél is kell ahhoz, hogy sikeres legyen a felszállás. Zoli itt a papája által 30 éve épített nagy sárkányt próbálja repülésre bírni. Pár másodpercig sikerült is, de nem volt elég erős szél. Ez egy nagy sárkány, kell neki a felhajtóerő.
A kis sárkány viszont úgy repült, hogy hihetetlen. Zoli professzionálisan csinálta. Bizonyítja ezt az is, hogy fél kézzel tartja a gurtnit vagy mit, amire feltekeri a cérnát.
Ilyen a papa 30 éves sárkánya közelebbről. Szép, hogy még mindig egyben van.
Miután átmentünk a vásártérre, ahol elvileg nagyobb hely volt, viszont immár totál szélcsend, és az ott ténykedő anyuka és lánya közölték velünk, hogy jobb, ha távozunk, mert mindjárt jönnek a biztonsági erők átvenni a hatalmat a holnapi vásár miatt, úgy döntöttünk, felhagyunk a sárkányreptetéssel. Jó hosszú mondat volt az előbbi, és nem tudom, hogy érthető-e. Nem is ez a lényeg, hanem hogy hazafelé úton repülőmodelleket pillantottunk meg az égen. Gyorsan a helyszínre is mentünk, hogy közelebbről megnézhessük őket.
Repülő és helikoptermodellekkel gyakoroltak néhányan egy közeli réten. Soha nem láttam még ilyeneket közelről, úgyhogy örültem, hogy legalább egy helikoptert megnézhettem a földön.
A pilótájától megtudtam, hogy mindössze 70 ezerbe került. Bár állítólag ez az alja a kínai gyártmányú helikoptereknek. Az irányítása nem egyszerű feladat, sokat kell gyakorolni a sima felszállást és a lebegést is. A képen a bal felső sarokban az nem piszok az objektíven, hanem a háttérben repülő másik helikopter.
Jól néz ki, nem? Nekem is kéne ilyen, de én nem itt röpködnék vele, hanem a városban azzal szórakoznék, hogy meglepetésszerűen leszállnék vele a pirosnál várakozó autók motorháztetejére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése