Vikiszava: 2012

2012. november 18.

2012. november 10.

November 9-e nagy nap volt kis városunk életében. Hiánypótló jelleggel megnyitott ugyanis a város első művész-kávézója. Ahová persze nem csak művészek járhatnak, hiszen akkor mindenki éhen halna. A Café Tim-Art a régi Tímárház épületében kapott otthont, bár erre a nevéből azonnal rájöhet, aki érti a szójátékot.
A hely tulajdonosa rendszeres kulturális-zenés programokkal, a második szinten pedig rendszeres kiállításokkal várja az igényességet – és a jó borokat – kedvelő vendégeket.
A megnyitó annyira jó hangulatúra sikerült, hogy a másnapi ébredés utáni kávémat már csak itt tudtam elképzelni. Így is lett, és most is indulunk vissza, mert zenés est lesz. Ezért aztán elnézést kérek mindenkitől, ezt most nem fogom bő lére ereszteni. Beszéljenek inkább a képek, aki többre kíváncsi, az pedig jöjjön be! Most.

Ízléses és igényes – kívülről is

Betoppanva ez a látvány fogadja az embert

Otthonos

A bútorzat is megérne egy misét

Az egyetlen csalódás: az udvaron lévő, asztalként szolgáló Singer varrógép-asztalok pedálját nem lehet hajtani. Kipróbáltam

Kiállítás a legfelső szinten

Érdemes megnézni, hogy mi van a másodikon

Nahát, egy régi ismerős!

Ha tovább omlik a vakolat, senkit nem fog zavarni

A művészet mindenhol megjelenik az egyszerű szépség mellett

Az árakkal sincsenek elszállva

Nagyon tetszik a berendezés

Nyáresti beszélgetések ideális helyszíne

Gyanítom, hogy a pogácsa nem lesz állandó tartozéka a pultnak. A kedvesség viszont igen

Kincseket rejt a bejáratnál lévő pult lapja

2012. november 4.

Photoexpós élmények

Október 13-én és 14-én Photoexpo néven fotóipari kiállítást és vásárt tartottak a budapesti Lurdy-házban. Elemér barátommal külön-külön is arra jutottunk, hogy ezt az eseményt nem hagyhatjuk ki, majd a sikeres egyeztetést követően vasárnap el is látogattunk a helyszínre.

Az előadásokat vártam a legjobban. Többre szerettünk volna beülni, de végül idő hiányában kettőt hallgattunk meg. Az egyik az esküvőfotózásról és annak legújabb trendjeiről szólt. Egy tapasztalt, mostanában főleg külföldön tevékenykedő srác tartotta. Amennyire vártam, ez akkora csalódás volt. Azt hiszem, talán egy mondat volt az egész előadáson, ami újdonságot jelentett, de az is valami új, amerikai divatirányzatról szólt, és már el is felejtettem, mi volt az. Teljesen amatőröknek talán nem okozott csalódást, de én azt vártam, hogy tanulhatunk majd néhány dolgot. Meg is beszéltük Elemérrel, hogy hasonló előadást mi magunk is tarthattunk volna ennyi erővel.
A másik előadás, a digitális utómunkáról szólt. Egy konkrét kép történetét mesélte el két srác, és egy órába összesűrítve bemutatták a 4-5 órás munkát. Olyan trükköket mutattak, hogy egy idő után már teljesen elveszítettem a fonalat. Bár szerintem ezzel nem voltam egyedül a hallgatóság soraiban.

A háttér nem tetszik, a back focus jelenség pedig még kevésbé

Sebaj. A Photoexpón volt lehetőség stúdiófotózásra is. Több háttér, lámpa és persze modell csajok álltak a fotósok rendelkezésére. Ez persze inkább volt érdekes, mint hasznos. Nehéz jó fotókat készíteni egy modellről úgy, hogy melletted, alattad, feletted még harminc másik fotós lövöldözi ugyanazt. Két dologra rájöttem: mások sem tudtak adott körülmények között jobb fotókat készíteni, valamint hogy a gépem hátrébb fókuszál, mint kellene, és emiatt nem ártana szervizbe vinni. Az első, lányról készült portrén jól látszik, hogy a haja éles a füle környékén, az arca pedig már életlenebb. Úgy, hogy közben a szemére élesítettem. Bosszantó.

De hogy ne csak siránkozzak: sikerült jó áron, régen vágyott cuccokat beszerezni. A kiállítás ideje alatt komoly, sokszor 50%-os vagy akár nagyobb kedvezménnyel kínáltak fotós kiegészítőket. Így jutottam hozzá végre egy Lenspen-hez és egy körtepumpához. Hogy ezek mik? A Lenspen az objektív üvegének tisztítására szolgáló, filctoll szerű eszköz. A körtepumpa pedig... hát körtét pumpálni! Vettem egy nagyon hasznos könyvet is a stúdiófotózásról. Ha majd lesz egy saját stúdióm, még nagyobb hasznát fogom venni.

Összességében hasznos volt elmenni a Photoexpóra. Az előadásoktól talán túl sokat vártam, de biztos volt köztük kifejezetten hasznos, vagy legalább érdekes. Picit a műtermi fotózásba is bele lehetett kóstolni, az pedig hab a tortán, hogy kipróbálhattam a D600-as Nikont, és gyakorlatilag bármilyen optikát a számos kiállító repertoárjából. Megyünk jövőre is, az biztos!

Ennyi fotós egyetlen modellre...

Sőt, még több!

Nem irigylem őket. A lámpákat viszont hazahoztam volna

Egy aprócska fotónyomtató

2012. október 8.

Az ősz színei

2012. október 3.

Szerda, 18 óra 59 perc

Miután körbejártam a békás szökőkutat, és megállapítottam, hogy nem létezik olyan szög, ami értelmes lenne, és ahonnan ne világítana szembe reflektor, kissé elbizonytalanodtam, hogy lesz-e itt most értelme fotózni. Ekkor szólalt meg a padon ülő úr szerényen:
– Szóljon ám, ha útban vagyok, és elmegyek innen.
– Szó sincs róla, hogy rossz helyen lenne. Sőt... Maradjon csak nyugodtan, köszönöm.
Ha felállt volna a padról, biztos, hogy nem készül ma kép itt. De szerencsére maradt, és a következő hat másodpercben – amíg a kép készült – teljesen mozdulatlanul ült, mint ha csak megkértem volna rá. Hálás vagyok érte, remélem tudja.

2012. szeptember 22.

Pénteki portré

Nem is tudom már, hogy mikor fotóztam utoljára csak úgy, anélkül, hogy megkértek volna rá. Most, hogy lecsengőben az esküvő-szezon, azt hittem, hogy sokáig fényképezőgépet sem akarok majd látni, de ma valahogy úgy éreztem, hogy muszáj portrét készítenem. Nagy szerencsém van, hogy Gyöngyit az utolsó pillanatban sikerült levadásznom erre a feladatra, és fél óra alatt lőttünk néhány képet. Talán ő sem bánta meg.

2012. szeptember 16.

A nagykőrösi református templom

Hello! Emlékeznek még rám? Én vagyok az, aki néha posztolgatott ide régebben. Az esküvő szezon rányomta a bélyegét a szabadidőmre az elmúlt hónapokban, de sebaj. Jön az ősz, nekem pedig lesz némi szabadidőm hétvégenként. Úgyhogy jönnek majd az esküvői képek is, de addig jöjjön valami, aminek csak részben van köze az esküvőkhöz: a nagykőrösi református templom. A maga 73 méteres magasságával az ország legmagasabb református temploma. Büszkék lehetünk rá. Én az vagyok.