Újra itt vagyok!

Halihó! Emlékeznek még rám? Jár még ide egyáltalán valaki? Csak mert ha igen, akkor most mutatok pár képet. Több heti haszontalan létezés után páran már azzal fenyegettek, hogy ostorral fognak megcsapkodni, ha nem állok elő végre valamivel. Kata és Milán mentették meg a hátamat a csík alakú maradandó sérülésektől. Köszönöm nekik!

Ha szét akarod röhögni magad

Na, most jött el az a pillanat, hogy linkelem az egyik kedvenc weboldalamat, a Napirajzot. Egy Grafit álnév mögé bújó (bár a fanatikusabb látogatók biztosan tudják az igazi nevét is) alkotó rendszeres mesterműveit felvonultató hely ez, ami garantáltan röhögésre készteti az embert. Már ha valaki eljut odáig, hogy megértse. Mert olyan is van, aki szerint nem vicces - tudom.
Ezt épp ma találtam, és szerintem az egyik legjobb rajz az utóbbi időben. Remélem nem haragszik meg érte, hogy elloptam az oldalról. De azt javaslom, mindenképp, és rendszeresen nézzenek be ide. Nevével ellentétben nem napi frissítésű ugyan (bár a régi szép időkben még az volt), de megéri legalább hetente benézni. A Napirajz jelszava: súlyosbítva azt, ami amúgy is. Ha még nem értik, majd később meg fogják. Vigyázat, függőséget okozhat!

Tűzijáték és a megújult Postapalota

Már vagy tíz napja nem írtam semmit, és gondolom legalább a kötelező augusztus 20-ai tűzijátékos képeket mindenki elvárja tőlem. Bár meg kell mondanom, idén nem fektettem nagy energiát rá. Csak elballagtam a helyszínre és nyomtam pár képet. Nem volt valami nagy kedvem hozzá.
Önmagában tűzijátékot fotózni nem szoktam, mármint magát a fényjelenséget. Az szép, de fotózni szerintem semmi értelme. Azt ott kell látni a helyszínen, mozgás közben, és hallani hozzá a robbanás hangját, ami a hab a tortán.
Tűzijátékot úgy van értelme fotózni, ha a környezet is látszik. Ha van mihez viszonyítani. Régóta szerettem volna olyan képeket, amin emberek is látszanak közelről. Ez volt az első ilyen próbálkozásom, és nem is lett rossz szerintem. Főleg, hogy csak négy képet készítettem. Többre nem volt időm, mert vége lett.



Inkább a percekkel azelőtt előtt átadott Postapalota megörökítésére koncentráltam a tűzijáték fényeinél. Kellett a plusz fény, a tetőt ugyanis éjjel nem világítja meg semmi, pedig azzal együtt teljes a kép. Nagyon szép lett.



Amikor odalent fotóztam, összefutottam Csabával, aki a művelődési házban dolgozik, és igen megörültem, amikor előállt azzal az ötlettel, hogy készítsek képeket a műv. ház ablakából is. Úgyhogy indultunk is.



Igaz, hogy ebből a szögből benyúlik egy villanyoszlop a képbe, ami nem hiányzik, de vigasztalásul ígéretet kaptam arra is, hogy a művelődési ház tetejére is felvisznek majd egyszer. Alig várom már! Igaz, hogy kicsit tériszonyos vagyok, de ha fényképezőgép van nálam, akkor elmúlik.

Nézd Mama, itt dolgozom!

Jordi Gené, a SEAT Leon Szuperkupa versenyzője megmutatja a munkahelyét a mamájának.



Ajánlom a SEAT Brill dolgozóinak, különösen a szalonvezető kisasszonynak!