Ma is esett

A kicsi Suzi újra száguld!

Több hónapi kemény munka után újra versenyre kész a „Fehér”! Az utóbbi napok, hetek különösen lázas készülődéssel teltek, ugyanis Zoli és Peti indulnak a most hétvégén megrendezésre kerülő Baranya Kupán.



A borulás után nem kis munka volt helyreállítani a gépet, de Zoli nagyon büszke a végeredményre. Többször is becsukatta velem az ajtaját, hogy nézzem meg, milyen finoman csukódik. Aztán megkérdezte: nem rossz egy totálkáros autótól, ugye?
A régebbi állapothoz képest néhány dologban változott a Suzi megjelenése. Az új matricázás tűnik fel először. Ezzel Peti állítólag elég jelentős időt töltött el, mire kitalálta és megcsinálta. Nekem nagyon tetszik, bár a hátsó részén lehetne még finomítani. Új, ralis visszapillantók kerültek az autóra, amik nagyon kicsik, cserébe jóval kisebb légellenállásúak, ami nagyobb maximális sebességet és valamennyivel kevesebb fogyasztást eredményez. Az üvegfelületek pedig fényvisszaverős fóliát kaptak, ezt csak azért, mert ászul néz ki.



Ez a kép ma délben készült, Zoli épp az árpádtetői gyorsasági szakasz útvonalát elemzi. A srácok azóta már jártak Siófokon új slick gumikat venni (kár, hogy egész hétvégére esőt jósoltak) most pedig már Komlón vannak, ahol holnap délután mennek a prológon.
Holnap megyünk egy csomóan szurkolni, szorítson értük mindenki!
Részletes beszámolóval valamikor jövő héten jelentkezem.

Dj Nonó

Életem egyik legjobb névnapja

Végre sikerült feldolgoznom azt a több mint ezer képet, amit az elmúlt hétvégén Balatonszemesen készítettem. Gondolom most sokakban felmerül a kérdés, hogy mi késztetett eme nagyszámú fotó elkészítésére. Hogy mi? Az a töménytelen mennyiségű móka és kacagás, amit péntek estétől vasárnap estig átéltem.
A történethez hozzátartozik, hogy ez a balatoni hétvége egy régi hagyomány felelevenítése volt. Amikor még kicsik voltunk, a szüleink minden ősszel lementek Balatonszemesre, Zoliék nyaralójába egy hétvégére. Összegyűltek ott legalább húszan, barátok, és persze minket sem hagyhattak otthon, hiszen biztos, hogy felgyújtottuk volna a házat a távollétükben. Így aztán Szemesen tüzeskedtünk, dobálóztunk gesztenyével, meg ilyenek.
Sajnos évek óta nem voltunk már, de mostanra megérett a helyzet, hogy az összes gyerekkori barát, és az utólag a brigádba bekerült kispajtások összefogjanak, és útnak induljunk. A dolognak az adott különös apropót, hogy pont erre a hétvégére esett Krisztián szülinapja és az én névnapom. Hú, de hivatalosan kezdek fogalmazni. Inkább jöjjenek a képek!



Csoportkép 1. Háttal a fotósnak, szemben a 17 fokos Balatonnal, amibe Csúcs (a kép bal szélén) bele is esett szombat éjszaka, amikor meg akarta nézni, hogy mennyire hideg a víz. Nos, legalább sikerült meggyőződnie róla



Csoportkép 2. A Bagolyvár utca (itt van Zoliék nyaralója) elején található kis híd. Zolival kölökkorunkban ledobtunk innen egy rossz dinnyét, aminek a nyoma egy hétig látszott.



Slugi csak bele akart kontárkodni Bebe és Tomi közös képébe, de kicsit elszámolta a féktávot, és majdnem orra állt. Spontán kép, magam is meglepődtem, hogy sikerült elkapnom a pillanatot



Hazafelé tartunk a vasárnap délelőtti sétából. Manci és Kati a legendás kis kempinggel mutatványoztak, aminek nézzék, hogy áll az első lámpája! Az eredetileg a sárvédő tetején volt, csak kicsit elfáradt. Őszintén csodálom, hogy ez a bicikli még egyben van azok után, amit eddig kapott



„Párommal” — Zoli diktálja a divatot



Csúcs elveszi jól megérdemelt rozéfröccsét, miután mezítláb és papucsban töltötte a fél napot, amíg a cipője a teraszon száradt



Fefe és Zoli örömmel konstatálják, hogy Tominak épp sikerült ledobnia egy bottal az egyik gesztenyefán fennmaradt tollaslabdát



A megérkezés utáni eszmecsere péntek este



Virslit nyomatok mustárral és lágy kenyérrel, miközben a többiek arról beszélgetnek, hogy fényt kellene csinálni, de nincs hozzá vodka



Slugi shelles díszlabdáját rövid időn belül sikerült szétrúgni. Ez nagy öröm volt mindannyiunknak



Zoli lő. Az aszfalton heverő fadarabok is a labdázásnak köszönhetően kerültek oda az út széli fákról



A kegyelemdöfés. Ennél a rúgásnál hagyta el végleg a külső borítás a labdát



Bebe a pingpongmeccsét félbeszakítva döbbenten szemléli, hogy miként tudtunk így szétrúgni egy focit



„Hoppá! Héé! Hova mentek? Álljatok csak meg! Össze kellene gyűlni itt az út közepén egy csoportképre!”
Furán néztek a jókedvű urak hogy mit akarok tőlük, de miután elmondtam nekik, hogy a Blikk fotósa vagyok, és hétfőn vagy kedden benne is lesznek az újságban, elkezdtek szót fogadni. Mivel senki nem akart keresztbe feküdni az úton, Fefe odatolta eléjük ezt a fűnyírót, hogy kiegészítse a kompozíciót



A csoportkép készítése közben — mindkét oldalról némi alkoholos befolyásoltságnak is köszönhetően — annyira kialakult a kölcsönös rokonszenv, hogy az úriemberek még vagy fél órán át magyaráztak, de azt nem tudom, hogy mit



Feró megpróbálja eljátszani, hogy ő olyan fontos ember, hogy „pózolj borospohárból sört ivó emberrel” fotózás közben is telefonálnia kell



Mini csoportkép, miután továbbálltak újdonsült barátaink



„Figyelj Viksa, ütöm!”



Igazi sportemberek



Négyes pingpongmeccs és fűnyírás



Kati és Zoli kintről, az ablakon át nézik a tévét, miután sütögetés közben rájöttek, hogy nem is olyan rossz műsor az X-faktor



Zoli mindent bevetett, hogy szép legyen a kép



A szemesi kikötő bejárata



Csoportkép 3.



Az akasztott embertől mindenki megijedt első látásra, pedig csak egy gumiruha száradt a fán



Csak hogy én is rajta legyek egy képen



Zoli kiszáll az űrhajóból egy sikeres misszió után



Palacsintát, gofrit és lángost is ettünk ezen a helyen. A lángos messze a legrosszabb volt, amit életemben ettem. Annyira rossz, hogy a biztonság kedvéért Balatonszemesen egyáltalán ne egyenek lángost, ha arra járnak. A gofri átlagon aluli, a palacsinta megfelelő volt



Viszont a rossz lángos fogyasztása közben azért történt valami jó dolog is. A képen látható gördeszkás kisfiú nekiment egy járdára kihelyezett mobil állványnak, és a hűtőmágnesek meg a többi szirszar úgy szétszóródott, hogy az anyukájával fél órán keresztül szedték őket a földről. Mi meg gonosz módon hangosan nevettünk, Tomi pedig még azt is megjegyezte nekik robothangon, hogy „az... okozott... kárt... meg... kell... téríteni!”



Mancinak csokis lett a foga, ez a derültség oka... hmm és még rímel is!



„Buksi, gyere ki!” Zolinak végül a hosszas próbálkozás ellenére sem sikerült előcsalogatnia a vélt kutyaház vélt lakóját. Még sörrel sem



A jelenetben szereplő személyeknek semmilyen bántódásuk nem esett.



Csoportkép 4. Azt hiszem, nem csak a rengeteg kép miatt nem fogjuk elfelejteni ezt a hétvégét.

Saturation + és polárszűrő

A cím csak annyit tesz, hogy ma eszembe jutott, hogy van nekem polárszűrőm, ami a fáradt, késő nyári napsütéses időben csodákat tud művelni a színekkel. Meg felcsavartam a gépemen a színtelítettséget is. Ez lett.
Lehet, hogy írok még majd, csak most jött értem Vanda és indulunk gitárestre! Viszontlátásra!