AKCIÓ!!!

Valamelyik nap a Tescoban a polcok között barangolva belebotlottam egy kiemelt helyen (értsd: a polcsor végén) elhelyezett Ferrero Rocher toronyba. Az akciót hirdető tábla messzire kiáltott, úgyhogy reflexből elmentem mellette, hogy a két sorral odébb lévő édességpolcon megnézzem, van-e ott is belőle. Pont olyan nem volt, hanem egy másfajta doboz, 1499 forintért. Az nem kevés, úgyhogy visszamentem megnézni az akciós ajánlatot. Nahát, az is 1499 forint. De más alakú doboz. Mivel az ár ugyanaz volt, csak a grammsúlyt összehasonlítva juthattam előbbre. Az akciós csoki 300 grammos kiszerelésben kellette magát a feltűnő helyen. Visszaballagtam újra az édességpolc kevésbé frekventált részéhez, és meg sem lepődtem azon, hogy a másik doboz 375 grammos volt. Vagyis az „olcsó” mintegy 25 százalékkal drágább - amire szerény matematikai képességeim alapján jutottam. (Szóval ha nem jól számoltam ki, jó lenne, ha valaki viszonylag gyorsan kijavítana.)
A lényeg: sokak „kedvenc” áruháza nem csak a legenda szerint nézi hülyének előszeretettel azokat, akikből él.

Szeretném, ha végre az olcsó mobiltelefonok is megfelelő minőségű képet produkálnának, mert ezeken nem látszik rendesen az apróbetűs grammsúly. A nagy Sony R1-esemmel meg mégsem mehetek rejtett kamerás felvételeket készíteni...

Ha megengednek pár tanácsot a karácsonyi bevásárlóroham előtt: próbáljanak mereven ellenállni és figyelmen kívül hagyni az akcióstábla-felhőket; gondolkodjanak józan paraszt módjára, és fogják fel, hogy attól, hogy valami nyomtatásban megjelenik, még egyáltalán nem biztos, hogy igaz is.

Büntet a gép?

Kifejezetten érdekes számomra, hogy bármilyen szép és változatos a magyar nyelv, egy-egy fogalmat mégis olyan kifejezően tud leírni egy szleng szó, mint semmi más.
Az előbb épp a neten szörföztem, amikor rábukkantam erre a képre. Rögtön eszembe jutott, amit egyszer egy VW-fanatikus emberekről szóló cikkben olvastam. Azt kérdezték tőlük, hogy miért alakították át a T1-es kisbuszuk ablaktörlőjét úgy, hogy alaphelyzetben nem vízszintesen pihen, hanem függőlegesen áll, középen kettéosztva a szélvédőt. A válasz pedig: - mert így büntet.
Néha nehéz megmagyarázni, hogy mit is jelent egy-egy ilyen szleng kifejezés. De azt hiszem, a büntet definícióját ez a kép segít a legjobban megérteni:

Szürkéskék, lemattult fényezés, fehér lökhárító, kicsi tetőcsomagtartó, osztott, kinyitható első szélvédő. Minden gyári, kivéve az extrém ültetést. Iszonyatosan büntet

Miről szólhat ez a kép?

Tudja valaki? Olyan 3 éve fotóztam, most megtaláltam újra és teljesen átdolgoztam. Nekem még mindig ugyanazt jelenti, csak másképpen. Szomorú vagy vidám kép? Vagy mindkettő egyszerre? Néha én sem tudom eldönteni, és olyankor hajlamos vagyok azt hinni, hogy vidám, mert napraforgó...

Jelentés a szervizből

Itt az ideje, hogy elmondjak valamit: a szerviz szót rövid i-vel kell írni. Bizony. Úgyhogy ezentúl remélem az összes olvasóm jól írja majd ezt a szimpatikus kis hétbetűst.
De hogy másról is szóljak, lassan ezer kilométert tettem meg a kis AX-szel. Vannak hibái, de megszerettem, mert eddig nem volt vele gond. Néhány apróság van, ami lehetne jobb is. Például sokáig észre sem vettem, hogy a baloldali fényszóróban nem jó a tompított, csak a helyzetjelző világít. Emiatt persze jogosan panaszkodtam, hogy sötétben alig juttat fényt az útra a kis gép. Úgy döntöttem, hogy tennem kell valamit, de mivel egy izzócsere nekem túl bonyolult feladatnak tűnik, szakemberhez fordultam. Itt volt az ideje, hogy meglátogassam a szervizben Zoli barátomat, aki épp nagy projekt közepén tart.
Igazából nem is nagyon akartam zavarni az én apró problémámmal, de amikor tegnap ezt mondtam neki, a válasza kíváncsivá tett: „pedig ha tudnád, hogy mit szerelek éppen...”
Ezért ma az volt az első dolgom, hogy kimenjek a Horváth Autóba megnézni, hogy mit csinál.
Amikor megérkeztem, nagy öröm szemtanúja lettem: beindult! Beindult az összkerekes Swift, amibe most tette bele az erősebb GTI motort, hogy jobban pödörjön. Zoli tűzifa vágás helyett így készül a télre...

Az autó jelenleg siralmas állapotban van, legalábbis én nem gondolnám, hogy valaha sikerül összerakni úgy, hogy semmit se felejtsenek ki belőle, meg minden a helyére kerüljön. Jó, mondjuk én utoljára akkor szereltem autót, amikor a sötétben véletlenül belerúgtam az egyik legóautómba, és darabokra hullott. Olyan tizenöt éve.

Viszont javasoltam, hogy a műszerfalat hagyják így. A kormányt szereljék fel, de mindent hagyjanak így, szétbontva, mert ez annyira menő lenne így, hogy ha meglátnák a helyi vagányok, másnap mindenki így közlekedne.

Miután megnéztük a Suzit, a Citroën is kapott egy új izzót, méghozzá a Lajoska-félét, vagyis General Electric márkájút. Kíváncsi vagyok, milyen változást tapasztalok majd a sötétben.

Az utolsó kép...

Aki ismerte id. Palásti Ferencet, a papámat, tudja, hogy a családján kívül három dolgot szeretett igazán: a focit, az édességet és a galambjait.
Azon a szombati napon azt mondta, hogy nem eszi meg az ebéd utáni süteményét, inkább odaadja a galamboknak, hadd legyen egyszer nekik is egy jó napjuk. Miután ezt megtette, focimeccsre indult. Amikor tehette, mindig kiment, hogy a hazai csapatnak drukkoljon. Mama nem szívesen engedte, mert nagyon hideg volt aznap. Nem akarta, hogy megfázzon. Papa annyit mondott neki: ugyan már, Mama, ez lesz az utolsó meccs...



Ez pedig az utolsó kép, amit róla készítettem (a kép bal oldalán látható). Egész véletlenül keveredtem a focipálya felé, de tudtam, hogy ott lesz, ezért megkerestem és odamentem hozzá. Mondtam is neki, hogy egyszer eljövök majd vele megnézni egy meccset...
Erre sajnos már nem kerülhet sor, de annak örülök, hogy az utolsó előtti mérkőzésen, amit látott, ott lehettem vele egy kicsit.
Élete utolsó napján is a kedvenc sportját nézte a kőrösi pályán. Többen is mesélték, hogy nem érezte jól magát. Kérdezték, hogy mi a baj, segíthetnek-e, de azt mondta, hogy nem kell, nincs semmi. A meccs után autóval hazavitte az egyik barátját, hazavezetett és gondosan beállt a garázsba. A házba már nem ért be. Ott érte a halál a galambjai mellett, akiknek aznap tortát adott kukorica helyett.
Isten Veled, Papa!

Egy tökéletes hely portréhoz

Nemrég jöttem rá, hogy mi az ideális hely portréfotózáshoz. Sajnos nem mondhatom el, hogy hol van, de nagyon örülök, hogy életem egyik álmát valósíthattam meg azzal, hogy itt fotóztam. Köszönöm Timinek, amiért fagyoskodott egy jó fél órán át, és egy rossz szót sem szólt a fotózás alatt. Áginak pedig köszönöm, hogy megmutatta nekem azt a kincsesbányát a neten, ahonnan rengeteg Photoshop effektet töltöttem le, amikre régóta vágytam, de nem találtam sehol.

Diszkóbalesetekről

Ezen a hétvégén öt fiatal halt meg úgynevezett diszkóbalesetekben. Diszkóbaleseteknek azokat a baleseteket nevezik, amikor egyértelmű, hogy hülyegyerek vezette az autót, és a társadalomnak bizonyosan jobb lett, hogy kevesebben maradtak - már amennyiben halálos kimenetelű volt a baleset. Hát, most öttel kevesebben lettünk, a baj csak az, hogy ezúttal az utasok veszítették életüket, a sofőrök súlyos sérülésekkel megúszták - ha lehet ilyet mondani.
Ilyenkor persze jön a sírás a szülők részéről - mint ha nem ők tehetnének az egészről. Nem tudom, én miért nem szálltam még neki az autómmal egy háznak százötvennel, részegen a városban? Talán azért, mert ha a szüleim megtudnák, hogy valaha is ittasan ültem a volán mögé, rosszabbul járok, mint ha felkenődök a falra. Meg azért, mert neveltek, és lehet, hogy abból származik, hogy nem tartom vagány dolognak, ha valaki száguldozik.
Végülis mindegy, akit érint, úgysem fogja fel soha. Akit ez érint, vagy meghal a következő buliból hazafelé tartva, vagy túléli, és majd csak később fogja lecsapni a fejét az autója valamelyik szétroncsolódott alkatrésze. Az is lehet, hogy megússza, és kilencvenévesen, végelgyengülésben hal majd meg. A lényeg, hogy ártatlanokat ne öljön meg élete során. Bár az sem normális, aki beül egy részeg sofőr mellé.
Hihetetlen, hogy mennyi szülő van, aki nem veszi komolyan ezt a veszélyt.
Javaslom, hogy nézze meg mindenki az alábbi videót, amin azt mutatják be, hogy milyen erőhatások lépnek fel, ha 50, 70 illetve 90 km/óra sebességgel ütközünk frontálisan egy útmenti fának. Már hetvennél is elég durva, kilencvennél pedig egyenesen rémisztő a lassított felvételen a próbabábu lerepülő fejének útját követni. A diszkóbalesetek pedig ennél jellemzően jóval nagyobb sebességgel következnek be. Csak ott az idióták általában nem kapcsolják be a biztonsági öveket.

Csak egy portré

Bár a múltkor azt mondtam, hogy ősszel kezdődik az az időszak, amikor kevésbé jók a fények fotózáshoz, azért egy jó kis borongós nap, szórt fényekkel mégiscsak a legjobb egy portréhoz.