Fotóblog indul Nagykőrösről

Ma indítottam útjára kísérleti jelleggel új blogomat, ami Nagykőrösről fog szólni, képekkel gazdagon körítve. Nem tudom még, hogy mennyire leszek képes folyamatosan frissíteni, de az elhatározás megvan. Örömmel venném, ha valaki csatlakozna hozzám ebben a projektben, és képeivel, írásaival gyarapítaná a Nagykőrös fotóblogot. Egyedül biztos, hogy nem lesz annyira színvonalas, mint ha segítenek is. Egyelőre félgőzzel megy, amíg nem gyűjtök elég anyagot. Addig nem is nagyon akarom reklámozni, amíg két perc alatt át lehet futni rajta. A blog most érlelődik, növekszik lassan, aztán ha már kellő mennyiségű tartalommal bír, berobbantom a köztudatba.
Addig is nézzék meg, osszák meg javaslataikat, kritikáikat, akár ott, akár itt!

nagykoros.blogspot.com

Ilyen egy jó reklám!

Íme, egy reklám, ami nem erőltetett, van valóságalapja, és nagyszerűen színezi azt ki, továbbá rendkívül humoros, finom és intelligens. Ennél sokkal rosszabbat nem lenne szabad készíteni, és akkor jobb lenne az élet a Földön.

Koral jégkrém: az ár tényleg szuper...

Szuper íz, szuper ár! - ilyen szlogent hallva az ember egyből tudja, hogy itt valami gagyit akarnak eladni neki. A Koral jégkrém tévéreklámja szintén ezt az érzést erősíti, amikor egy táncosnővel reklámozzák a terméket, ahelyett, hogy megmutatnák, hogy miről is van szó. A tévéreklám és a szlogen egyaránt a kor színvonalán van, amennyiben az 1980-as éveket nézzük.
A magyar piacra idén betörni szándékozó lengyel Koralnak ezek után egy esélye marad: ha igaz a reklámban elhangzott szlogen. Szuper íz, szuper ár? A kettő eleve kizárja egymást, így hát muszáj volt megkóstolni.
Ez azonban nem volt olyan egyszerű. Hetek óta figyeltem a boltokban, de sehol nem láttam ilyen jégkrémet. Aztán most hétvégén, Tiszakécskén pillantottam meg a Koral feliratú hűtőládát, és a kínálatból a Rozek nevű Cornetto hamisítványt sikerült kiválasztanom. Vicces egyébként, hogy itt is az eredeti lengyel fantázianévvel forgalmazzák a termékeket - bár érezni, hogy a legtöbbnél igyekeztek nemzetközi szavakat használni. A Rozek nem ilyen, dehát ez nem olyan nagy baj.
Felbontás után az ismert Cornetto formavilág fogad, csak nem olyan szépen folyatták rá a diós-mogyorós öntetet (legalábbis a csomagolása alapján dió és mogyoró van benne). A lényeg, hogy a dió és mogyoró egyáltalán nem érződik, legalábbis én nem ismertem fel. Inkább a tejszínes íz dominál, ami eléggé jellegtelen, és nekem csalódást okozott. Bár a tejszínes fagyi már csak ilyen. A tölcsért megintcsak nem szeretem. Igaz, nem rossz, emlékeim szerint egy kicsivel rosszabb csak, mint a Cornettoé. De én a neves példakép tölcsérét sem szeretem, mert a végére túl összeszűkül és fagyi már alig jut bele. És különben is, én a hagyományos tölcsért szeretem, nem az édeset. De ez az én bajom. Az ára 140 forint, ami nagyjából egy százassal olcsóbb a Cornettonál. Annyival viszont nem rosszabb.

Megkóstoltam még, igaz csak egy harapás erejéig a Helena nevű versenyzőt is. A képek alapján ez a legtetszetősebb jégkrém. A formája alapján talán a tökre (arra a fajtára, ami ilyen alakú, mint ez), vagy a Renault Modus hátsó lámpájára emlékeztető finomság már kibontás után csalódást okoz, mivel nem olyan, mint a képen, hanem teljesen be van burkolva csokival. Mondjuk jobban elcsodálkoztam volna, ha úgy vonják be, mint a képen, mert nem tudom, hogy gyártástechnológiailag miképpen lehetne azt megoldani. Egy harapás után annyit tudtam megállapítani, hogy egy átlagos jégkrém ez is, amit valami 60 éves énekesnővel (Helena Vondrackova) próbálnak különlegesebbé tenni, aki ráadásul nem is lengyel, hanem cseh. Viszont 140 forintért ehhez is hozzájuthatunk.

A honlapjukról érdemes még pár szót ejteni. Az első másodpercben igényesnek tűnik a látvány miatt, a tartalma viszont igénytelenséget sugall, akármerre nézünk. A kezdőlapon rögtön az szerepel, hogy „Elindult honlapunk”, ami már tíz éve is ciki lett volna, függetlenül attól, hogy a cég most jelent meg itt, és indította el honlapját. De ez nem szabad, hogy hírként szerepeljen, hiszen az internetes megjelenés ma már alapvető. Csak úgy tűnik, nekik nagy dolog ez.
Aztán jön a köszöntés: Üdvözöljük honlapunkon! A jövőben a XXI. század elvárásainak megfelelően már az internet segítségével is megtalálhatja cégünkkel a kapcsolatot.
Ha eddig komolyan vette valaki a céget, ezután biztosan nem fogja. A kezdőlapon van még egy kis buborék, „Tudta?” címmel, ami a Vikiszava legendás „Tudod-e?” rovatát idézi. Szóval ebbe a kis buborékba az van beírva, hogy „valami érdekes, a clghez kapcsolódó szöveg, érdekesség”. Vagyis elfelejtették kitölteni, a webdizájner (aki elég igénytelen, mert hiba van még ebben a rövid szövegben is, és értelmetlen is kissé), szóval a webdizájner megtervezte, csak a megrendelő nem érte már fel ésszel és talán idővel sem, hogy normális tartalommal töltse fel. Ez az egész oldalra vonatkozik. Na mindegy, ez gondolom senkit nem érdekel, és nem is idegesít mást annyira, mint engem. Tudom, rossz nekem.

A tökéletes ajándék

Tegnap találkoztam Vandával, miután hazaért görögországi nyaralásából. Bár a történet nem is itt kezdődik, hanem hogy előző nap jártam Kecskeméten, a Fressnapf nevű állatboltban, ahol mindenféle szirszart lehet kapni állatoknak, a műcsonttól a házig. Az üzletben bolyongva egyszer csak megláttam ezt:

Nagyon megtetszett, főleg, hogy a farka végén apró csengő van. És egyúttal rájöttem, hogy ha apró plüssállatot akar venni valaki ajándékba, azt ne ajándékboltban tegye, hanem itt. Mégpedig azért, mert ez a kis egérke ajándékboltban lenne vagy 300 forint, itt meg csak 130 körül volt. Mert macskáknak szánták. Dehát kit érdekel az? Attól, hogy macskajáték, még aranyos. Bár kicsit félve adtam oda Vandának, de a hatás nem maradt el. Nagyon örült neki, bár az első másodpercben lebuktam.
- A Fressnapf-ban vetted? - kérdezte.
- Ööö... igen. - mondtam kis gondolkodás után, mert cikinek éreztem, hogy ilyen helyen vettem ajándékot neki, még ha csak poénból is.
- Jujj de jó! Mi is ott szoktunk venni a Gyilkoskának (igen, egy csivava) különböző cuccokat, és a múltkor láttam én is ezt az egeret, és azóta szerettem volna, csak anyukám nem vett nekem.
Azt hiszem, most találtam el életemben legjobban az ajándékot. Vagyis pont azt sikerült adnom, amire az illető vágyott. Ez lenne a tökéletes ajándék?
Vagy a tökéletes ajándékozott? :)

Zöld paradicsom

Ezek a paradicsomok az udvarunkban cseperednek, és érdekes módon csak néhány nappal ezelőtt vettem észre. Erről pedig eszembe jutott, hogy régebben én is ültettem paradicsomot, felneveltem, és a végén meg is ettem. Tudják, hogy milyen különleges érzés saját termesztésű paradicsomot enni? Nagyszerű! Azonban ne legyenek ábrándjaik: ha nem tudatosan fogyasztják el, nem fognak különbséget látni. Szóval hagyományos, boltban vagy piacon vett paradicsommal nem szabad összekeverni. Ha frissen leszakítják, megmossák és úgy eszik meg, olyan különleges lesz, mint Exupéry kis hercegének a saját rózsája. Bár ő azt nem ette meg, de ez a lényegen nem változtat.
Apropó, tudták, hogy az éretlen paradicsom bódító hatású anyagot tartalmaz? Az alábbi cikket a legendás Bálint gazda honlapján (www.balintgazda.hu) találtam. Egyébként Bálint gazda él még?

A PARADICSOM

Hiába keresnénk a klasszikus európai irodalomban utalást a paradicsomra - nem találunk. De nem is találhatunk, mert ez a növény is csak Amerika felfedezése után jutott el Európába.

Az első leírása 1553-ból, Dodonaeustól származik, aki azt mondja a paradicsomról, hogy "gömbölyded, akár az alma, de a dinnyéhez hasonlóan gerezdes; színe először zöldes, ami később pirossá, aranyszínűvé változik". Bizonyára innen származik egyik francia neve: pomme d'ore, azaz aranyalma is. A 17. században Poma amoris néven tisztelik, vagyis a szerelem almájának hívják, mert bódulatot okozott. A még éretlen, zöld paradicsom valóban tartalmaz egy solanin nevű alkaloidát, amely az érés folyamán a gyümölcsből fokozatosan eltűnik úgy, hogy az érett paradicsom teljességgel ártalmatlan, sőt magas cukor- és C-vitamin-tartalma miatt fölöttébb egészséges táplálék is.

Kavics a fagyiban!

Bizony! Ha hiszik, ha nem, ma a város legjobb fagyizójának, a Kékjuharnak a fagyijában kavicsot találtunk. Vagyis nem én, hanem egy ismerősöm, akivel véletlenül futottunk össze délután a fagyizó előtt, miközben épp azon agyaltam, hogy mit kérjek.
El kell mondani, hogy a rendkívüli hőség miatt megolvadtak a fagyik a baloldali hűtőpultban, mert olyan erővel sütött oda a nap, a felette lévő napernyő pedig nem árnyékolta le eléggé. De nem is ez a lényeg, hanem hogy az ismerős hölgy egyszer csak érdekes objektumot vett észre a fagyijában. Először meg akarta enni, gondolván, hogy valami egzotikus összetevőre bukkant az angol puncsban, de csakhamar rájött, hogy fogait túlzott követelmény elé állítaná a kis, kemény valami. Kivette hát a szájából, és rövid tanulmányozás után megállapította, hogy kavics lehet. Ezután tudományos bevizsgálás céljából elkértem tőle a titokzatos tárgyat. (Egy kavicsot lehet tárgynak nevezni?) Szóval elvettem, és miután sikerült megkarcolnom vele a járdát, én is bizonyossá váltam, hogy ez tényleg egy kavics.

A tízforintos természetesen nem arany, nem is sárga, csak naplementekor csináltam a képeket, extrém meleg fénynél. A pénzen a nap színe tükröződik

A képeken egy tízforintos társaságába helyeztem, hogy érzékeljék a méretét. Nem szép dolog. Ha ez a fagyiteszt során történt volna, biztosan kap néhány minuszpontot a Kékjuhar cukrászda. Reméljük, hogy egyedi esetről van szó, és soha, soha nem fordul elő többé. Az ugyanis megbocsáthatatlan lenne.

Végre!

Végre rólam is van olyan kép, amit feltehetek iwiw-re azzal az aláírással, hogy „Buli előtt”. Mindkét kép önmagában is nagyon vicces, de úgy gondolom, hogy így, egymás mellé téve üt igazán nagyot. Mint egy képregény, a szöveget pedig mindenki találja ki maga. A képeket MiLiO készítette Tiszakécskén, a Juhász-rezidencián. Köszönet érte!


Ezeket viszont már én csináltam, lent a Tisza-parton. Amikor Milánnal lementünk a partra fényt vadászni, akkor láttuk meg, hogy néhány srác milyen komoly csúszdát csinált a parton. Mindenki tudja, hogy a kécskei strandon a part bal széle kiválóan alkalmas ilyen csúszdák létesítésére, méghozzá azért, mert itt olyan agyagos a föld, hogy elég vizet önteni rá, aztán elsimítgatni, és úgy fog csúszni, hogy egyből hanyatt esik, aki véletlenül rálép. De ilyen hosszú csúszdát eddig még nem láttam. Egészen a part tetejéről indult, úgyhogy elég jól felgyorsultak a végére a fiatalok, hogy aztán bombaként csapódjanak a vízbe. Az alacsony napállásnak köszönhetően ellenfényben látványos képeket lehetett csinálni a becsapódásokról.


Találja meg a képen elrejtett kisfiút!

Ha nagyon unatkozol...

Kevés rosszabb dolog van, mikor az ember épp marhára unatkozik, de nincs jobb dolga, mint a gép előtt ülni - például munkaidőben. Aki átélte már ezt az érzést, annak szeretnék most pár ötletet adni az üres idők kitöltésére.

Öltöztetsd fel Jézust!

Régi már, de talán nem ismeri mindenki a www.jesusdressup.com oldalt. Hogy mennyire etikus vagy nem, azt mindenki döntse el maga, de az biztos, hogy jót lehet szórakozni rajta. Ezt itt a képen én állítottam össze, de rendkívül sokféle ruha és kiegészítő közül lehet választani. Munka közben kiváló időtöltés, de azért hamar meg lehet unni. Pár éve láttam először, és csodálkozom, hogy még mindig működik.

A trágárság vicces is lehet

A pornolize.com viszont olyan, ami hosszú időre képes lekötni az embert. Neve egyeseket becsaphat, nem meztelen nők képei találhatók itt, hanem egy nagyon vicces program, ami trágár szavakat csempész bármelyik weboldal szövegébe. A nyitóoldalon meg kell adnunk az URL-t (a kívánt weblap címét), miután kiválasztottuk a kívánt nyelvet. Büszkék lehetünk: a magyar a kezdetek óta szerepel a listán, néhány világnyelv csak később került fel. Hogy egy példát mondjak: válassza a magyar nyelvet, a címhez pedig írja be valamelyik nagyobb hírportál, mondjuk az index.hu címét. Az eredményben persze lesznek hibák, hiszen találomra beszúrni a "seggfej", "mocskos", "f@sszopó" és hasonló kifejezéseket egy szöveg szavai közé nem hoz mindig értelmes eredményt, de néha úgy tűnik, hogy nagyonis jó érzéssel szúrja be a program a csúnya részeket.
Többet erről nem is érdemes beszélni, mindenki nézze meg maga. Magányosan, vagy kollégákkal is nagyon jókat lehet röhögni rajta.

Közveszélyes munkakerülőknek

Ha viszont valakinek több ideje van munka közben, akkor ajánlom a Közveszélyes Munkakerülőt, ami kifejezetten azért létezik, hogy a munkaidő alatti üres perceket/órákat könnyen át lehessen vészelni. A változatos játékok között mindenki talál kedvére valót. Akció, kaland, logikai, lövöldözős, műveltségi, ügyességi és még sok más kategória közül válaszhat, aki rászabadul az oldalra.

Szavazzon! Melyik a kedvenc fagyizója?

Mától itt is lehet szavazni, mint a Vikiszava korábbi netes változatában (www.vikiszava.extra.hu), ami ideiglenesen szünetel, mint az Il Ferro. A lényeg, hogy szavazzanak kedvenc fagyizójukra a jobboldali hasábban található szavazógép segítségével. A fagyizókról pedig írják le bátran véleményüket a cikk alatti fórumba.

Fagyifigyelő

A nagy fagyizóteszt

Régen hagyomány volt, hogy a Vikiszava nyaranta összehasonlította a város fagyizóit. Az utolsót, azt hiszem 1999-ben csináltuk, tehát jó régen. Azóta nagyot fordult a világ. Nincs már papír-Vikiszava, és nincs már meg az akkori legjobb fagyizó, a Tutti-frutti sem. Ideje hát újra ránézni a fagyizók körmére, és új királyt választani.

Szögezzük le az elején: a magyar ember édességek szempontjából igénytelen: gyakorlatilag bármit megeszik, ami cukros. Ennek ellenére a fagyizók kínálatának minősége jelentősen javult az utóbbi években. Ez esetben nyilvánvalóan nem az igényeket követték, hanem az igények elébe mentek, ami nagyszerű és dicséretes.
A mostani teszt régóta érlelődött már, titokban az összes résztvevő átment egy előzetes teszten, ami az eredménybe nem számított bele, csak nem akartam elsőre ítélni.

Kispipa fagyizó


Kispipa - kívülről hangulatos, belülről kevésbé

A fagyiszezon közepén, július 8-án vasárnap, a Forma 1 után indultunk körutunkra Katival és Zolival. Első állomásként a nagyhírű Kispipa fagyizót látogattuk meg. A kor divatját követve már itt is van néhány asztal és szék az üzlet előtt, ahol a vendégek szép fák hűs árnyékában ülhetnek le. Fagyit az utcáról is lehet venni, de mi betértünk az üzletbe, ahol szintén helyet lehet foglalni néhány asztalnál, de aligha ül ott le bárki is, mivel nem túl barátságos és sötét is. A fagyiválaszték átlagos, tíz-tizenötféle ízből lehet választani, és 100 forint egy gombóc, aminek mérete elmarad a konkurcenciától. A fagyi állaga hibátlan, krémes, lágy – olyan, amilyennek lennie kell. Viszont túl édes, legalábbis az általunk tesztelt négy különböző ízűt mindannyian kissé csömörnek találtuk. Ez persze ízlés kérdése. A kiszolgálás viszont nem nyerte el a tetszésünket. Rossz érzés ilyet írni, főleg, hogy maga a tulajdonos szolgált ki minket. Sem egy kedves mosoly, sem egy kedves gesztus, semmi. Illetve hozzá kell tennem, hogy kedves gesztusként kaptam egy kártyanaptárt fizetés után, de egy mosoly nyilván mindenkinek többet jelentene egy papírdarabnál, amin ráadásul „Kecskeméti u.” van feltüntetve címként. Pedig az nem utca, hanem út. De ez nem a fagyizó hibája. Elnézést, ezt most itt muszáj elmondanom: fogja már fel mindenki, hogy út és utca között különbség van! Visszatérve a témához, tulajdonképpen nem baj az, ha az eladó nem kedves különösebben, de ha ennyire életunt, az már nem jó. Miután beletette a tölcsérbe a fagyit, megkérdezte:
- Tegyek rá valamit?
- Mit lehet rá tenni? – kérdeztem, talán kicsit naivan.
- Hát… sót, borsot. – hangzott a válasz.
Valószínűleg humornak szánta, de mivel a hangsúlyából semmit nem lehetetett kivenni, én simán úgy vettem, hogy hülyének néz. Minden esetre ezután nem is akartam tudni, hogy mit akar rátenni a fagyira, úgyhogy távoztunk a többihez képest igénytelen helyről. Egy tulajdonosnak nagyobb alázattal kellene viselkednie azokkal szemben, akikből él. Bár a kocsmarész részeg vendégei – akik nyilván a nagyobb hasznot hajtják –, nyilván nem igényelnek ilyesmit.

Értékelés - Kispipa fagyizó

• Kiszolgálás: 2
• Választék: 3
• Fagyi: 4
  
• Tölcsér: 4
• Környezet: 3
• Ár: 4

Összesített értékelés: 3,4

Kékjuhar cukrászda


Kékjuhar cukrászda - már messziről is barátságos

Épphogy benyomtuk a Kispipában vett fagyit, már meg is érkeztünk a nem messze lévő Kékjuhar cukrászdába. Ez az a hely, ami mindig a középmezőnyben végzett a régebbi összehasonlítások alkalmával, mert egyszerűen nem volt elég jó a fagyijuk. Nos, ez végre megváltozott, és ma igen sok ember elsőszámú kedvence a városban. Jól jelzi ezt, hogy szinte mindig sorok állnak a két, utcára kihelyezett pult előtt. Így volt ez most is: helyet az asztaloknál nemigen lehetett találni. Ugyanígy tele volt a szomszédos kisutca is autókkal, ahol alig lehetett megállni. A parkolóhiány egyértelműen a Kékjuhar leggyengébb pontja. De hát ennyi bőven belefér, ha a város legjobb fagyijából szeretnénk enni, nem igaz? A hűsítő édesség nem is okozott csalódást. Csokis kekszet ettem, amiben igazi kekszdarabok vannak, amitől még finomabb lesz. A választék zavarba ejtően bőséges, az ár 110 forint, de egy gombóc fagyi jóval nagyobb, mint a Kispipában. Abszolút nem összehasonlítható a két hely, ez meglátszik a forgalmon is.

Korrekt: részletes leírás a fagyikról a Kékjuharban (kattintson és nagyobb lesz)

A kiszolgáló lányka kellően kedves és udvarias, de azért nem viszi túlzásba. Összességében egy teljesen korrekt hely, látszik, hogy a tulajdonosa szívét-lelkét beleteszi az üzletbe.
Feltétlenül megjegyzendő, hogy a Kékjuhar volt az egyetlen hely, ahol külön táblán lehetett olvasni a fagyik összetételét, energiatartalmát meg mindent, amihez én hülye vagyok. Akár előírás, akár nem – dicséretes dolog. Máshol ilyennel nem találkoztunk, vagy csak nem voltunk elég figyelmesek. A tábla szerint van itt diabetikus fagyi is, amit soha nem kóstolnék meg, de szép, hogy figyelnek a cukorbetegekre is.

Értékelés - Kékjuhar cukrászda

• Kiszolgálás: 4
• Választék: 5
• Fagyi: 5
• Tölcsér: 4
• Környezet: 4
• Ár: 3

Összesített értékelés: 4,3

Fodor fagyizó


A Fodor fagyizó előtt is le lehet ülni

A következő állomás az utóbbi években a kedvenc fagyizómmá előlépett Fodor fagyizó volt. Ez az egység nyolc-tíz éve rendszeresen a sereghajtók között szerepelt, mert pocsék volt a fagyija. Bátran megállapítható, hogy az utóbbi években hatalmasat fejlődtek, jelenleg épp olyan jó az árujuk, mint a Kékjuharé. Illetve ezt én már ki sem merem így jelenteni, mert van, aki a Fodorra, van aki a Kékjuharra esküszik, és a másik helyre nem is megy. Ilyenkor mindig értetlenül állok, mert bevallom őszintén, nem nagyon tudok különbséget tenni a két fagyizó kínálata között.

Az eladó kislány fagyit halászik a Fodor fagyizó bőséges és igényes kínálatából

Néha-néha előfordul, hogy a Kékjuharban kicsit jegesebb, keményebb a fagyi – ilyet a Fodorban nem tapasztaltam még, úgyhogy ha különbséget kell tennem, akkor a Fodor fagyi mellé teszem a voksomat, de mindkettőre kilenc pontot adtam. De mondom, rendszerint nem tudok különbséget tenni, én mindkét helyre szívesen járok. A tölcsérek is hasonlóak, de ez ügyben inkább nem nyilatkoznék, mert én köztudomásúlag a kartonpapírszerű tölcsért is szeretem, még magában is. A magam részéről a Kispipa tölcsére az, ami a legkevésbé tetszett, a többivel abszolút nem volt gondom. A fagyis kislánnyal itt sem volt probléma, nagyjából ugyanaz mondható el róla, mint kékjuharos kolléganőjéről – hozza az elvárható szintet, de nem tündököl. Egy gombóc ára itt is 110 forint, amivel a csúcsot képviseli. Miről nem beszéltem még? A kínálat itt is bőséges, de elmarad a Kékjuharétól. A parkolóhellyel itt is gondok vannak néha, de ha valaki veszi a fáradtságot, és bekanyarodik a pár méterre lévő kisutcába, ott meg tud állni. Sajnos sokan szabálytalanul a főúton állnak meg vészvillogóval, ami parasztság.

Értékelés - Fodor fagyizó

• Kiszolgálás: 4
• Választék: 4
• Fagyi: 5
  
• Tölcsér: 4
• Környezet: 4
• Ár: 3

Összesített értékelés: 4,1

Kőrisfa presszó


A Kőrisfa fagyizó is igyekszik lépést tartani. Az ülőhelyeket tekintve már sikerült, a fagyin még javíthatnak

Utolsóként a Kőrisfa presszóba látogattunk el, ahol tesztelő társaim jó érzéssel már nem is kértek semmit, mivel előzőleg telítődtek a hideg édességgel. Én is csak egy gombócot kértem a nem túl bő választékból. A fagyi ára itt a legalacsonyabb, 90 forint, de egy adag itt is csak akkora, mint a Kispipában. (Egyébként a Kékjuharra jellemző, hogy a kislány úgy adja a fagyit, hogy a lehető legtöbb menjen a kanálba. Információim szerint a Fodor fagyizóban jobban vigyáznak, hogy nehogy véletlenül többet adjanak, mint amennyi elő van írva.) De térjünk vissza tesztalanyunkra. Első kóstolásra feltűnik, hogy a fagyi minősége messze a legrosszabb a tesztelt négyesből. Ez az a kategória, ami azért fogy, mert az igénytelen vásárlóközönség megeszi, mivel cukros. Szerencsére a kínálatban volt csokis keksz, így alkalmam nyílt összehasonlítani a Kékjuharéval, ami a kedvencem. Sajnos ez a csokis keksz kategóriákkal van a másik mögött. A keksz alig felismerhető, szétázott, csupán eltérő sűrűsége miatt lehet rájönni, hogy hoppá, itt a keksz a fagyiban. Felesleges beletenni, nem ad extra élményt. Itt nem leszünk törzsvendégek, az biztos, de azért hiba lenne azt mondanom, hogy a termék rossz. Nem rossz, csak elmarad a többiektől. A tölcsér érdekes, hullámos szélű, aminek értelme nincs, de legalább különleges. A fagyira visszatérve: igazából nem az ízével van gond (bár szerintem nem finom), hanem azzal, hogy olyan kemény, hogy alig lehet enni. Nem jeges, de nyilvánvalóan a silány alapanyag miatt nem krémes, hanem rendesen törni lehet. Le is fényképeztem, mert ilyennel még nem találkoztam. Figyeljék meg a fagyiban keletkezett repedéseket, és azt is, hogy míg a belseje kemény, addig a felszín már javában olvad, és rá is csöppent a kezemre. Olyan, mint ha dobozos fagyit tennék tölcsérbe, és próbálnánk nyalni – az szokott ilyen kemény lenni. A kiszolgálással nincs gond, semmi különös nem mondható el róla. Mindent egybevetve kissé hervasztó hely, de legalább székekkel, asztalokkal és napernyőkkel tették kellemesebbé. Jobb fagyival többre vihetné.

Értékelés - Kőrisfa

• Kiszolgálás: 4
• Választék: 2
• Fagyi: 2
• Tölcsér: 4
• Környezet: 4
• Ár: 3

Összesített értékelés: 3,0

Végítélet:

1. Kékjuhar cukrászda (4,3)
2. Fodor fagyizó (4,1)
3. Kispipa (3,4)
4. Kőrisfa (3,0)

A Kékjuhar végre nyerni tudott! Megérdemelték már, mert látszik az igyekvés. A Fodor fagyizó hajszállal lemaradva került a második helyre. A fagyi minősége hasonló, tehát innentől kezdve az egyéni ízlés dönt, hogy ki melyiket részesíti előnyben. A Kispipa díjnyertes fagyit árul, ami szerintünk ugyan nem jobb a többinél, de nem vitatom, hogy van olyan verseny, ahol aranyérmes lehet. A fagyin nem is kell javítani, a kedélyességen viszont igen - mind az üzlet, mind az eladó tekintetében. A Kőrisfa az utolsó, de korántsem vesztes. A lehetősége megvan arra, hogy borsot törjön az éllovasok orra alá, elég lenne csak jó fagyit árulni hozzá.

Így teszteltünk

Tesztelő segédeim munka közben: a harmadik fagyinál kezdtek besokallni

Természetesen egyik helyen sem mondtuk meg, hogy amiért mi jöttünk, jóval több néhány gombóc fagyinál, tehát a teszt titkos volt, az érintett helyek nem tudtak róla. A helyezések meghatározásához a legfőbb kritériumokat számokkal osztályoztuk. Külön értékeltük a kiszolgálást, a választékot, a fagyit, a tölcsért, a fagyizók környezetét és persze az árat. Mivel az értékelésben a legfontosabb a fagyi, így az dupla súllyal esett a számításba, vagyis az osztályzatát duplán számoltuk. Az átlagok kerekítéssel jöttek ki.
Hangsúlyozom, hogy az itt leírt minden szó szubjektív vélemény, ezért természetesen támadható.

Vanduska és a cipőcsere

Vandáról egy képet sem mutattam még, pedig róla készítettem a legtöbbet. Bár igaz, hogy régen voltunk már fotózni, de ma bepótoltuk. Találkoztunk a városban, aztán hazavittem, mert mondta, hogy cipőt szeretne cserélni, mert fáj a lába. Oké, amíg bement a házba, addig én telefonáltam, mert pont hívott valaki. Vártam egy kicsit az udvaron, és épp azon gondolkoztam, hogy mennyi ideig tarthat egy cipőcsere, amikor megjelent mellettem a rotweilerük, akivel soha nem találkoztam még. Eddig csak rács mögött, bekerítve láttam, és azt gondoltam, hogy azért, mert nyilván egy medveölő vadállat. Szóval ahogy gondolkoztam, mi tarthat ennyi ideig egy cipőcserén, hirtelen ott termet mellettem a négylábú. Próbáltam megőrizni hidegvéremet, és lassan elindultam a ház felé, remélve, hogy ott menedéket találok. Erőt vettem magamon, és elhatároztam, hogy akkor is bejutok a házba, ha letépi az egyik lábamat. Bejutottam, és közöltem Vandával és Timivel, hogy kiszabadult a vadállat, mire mérhetetlen nyugalommal közölték, hogy igen, tudják. Vagyis nem kiszabadult, hanem eleve kiengedték, és nem is vadállat, mert jámbor, mint egy boci. Ja és a poén, hogy ekkor jöttem rá, mi tart olyan sokáig Vandusnak: elkezdett muffint sütni. Sajnos nem mindig tud a feladatra koncentrálni :) A muffin viszont finom lett, bár a csokidarát majdnem elfelejtette beleszórni a tésztába, még mielőtt betette volna a sütőbe. Miután benyomtuk a sütit, sikerült elindulni fotózni.


Szerencsére remek fényviszonyok voltak, ennek ellenére nem csináltunk túl sok képet. Ennek oka pedig az volt, hogy a napraforgós helyszínről elindulva furcsa jelenségeket produkált a Primera (anyukám autója). Rángatott indulásnál, a kuplungpedál pedig érezhetően rezonált menet közben. Én ennyit tapasztaltam, a lemezek alatt nyilván komolyabb a probléma. Zoli később ránézett, és nem ígért semmi jót. Állítólag a kuplungtárcsa ment szét. Na de erről majd legközelebb.

Itt még nem volt baja. Vagyis dehogynem, a kuplung nagyon régóta csúszott már, de úgy néz ki, most adta meg magát

Bucika

Ma itt volt nálunk apukám unokatestvérének a kisfia, aki nekem nem is tudom, hogy kim, mert mindig gondom volt a különböző rokoni kapcsolatok elnevezésével. De a lényeg, hogy a 10 éves Buci (hivatalos nevén Molnár Endre) nagyon jó fej kiskölyök, és csináltunk néhány portrét. Nem gondoltam volna, hogy ilyen fegyelmezetten és jól közre tud működni a képek elkészítése során. Hétvégén fotóztam egy párt, mert az esküvői meghívójukhoz kellettek képek. Na, náluk Buci körülbelül tízszer komolyabban állt a feladathoz, és meg is lett az eredménye. Tessék, itt vannak a képek:

Hagyományos színes kép, negyed óra utómunkával. A háttéren sokat sötétítettem, mert oda sütött a nap, az árnyalatokat és a színeket vagy öt különböző területen, külön-külön állítottam be ilyenre. Az eredetihez képest ég és föld a különbség. Majd egyszer meg is mutatom, hogy mit számít az utómunka egy olyan alapképnél, ami eleve jó volt. Olyan nincs, hogy egy képet ne lehetne jobbá tenni.

Ezen a fotón olyan sok utómunka van, hogy az eredeti bőrszín megsínylette volna a beavatkozásokat (muszáj volt, mert nem ideális helyszínen fotóztunk), ezért elvettem a színeit, és meg is oldódott a probléma.

Az utolsó elég komoly, nem? :) Elvettem a színeit, mert nem kellettek, utána viszont rányomtam egy 20% kék réteget, hogy hidegebb hangulatú legyen.

35°C

Ma dél körül kimentem a Tamás Tanyára fotózni. Az istállóról, meg az állatokról kellett pár kép. Marha meleg volt, ennek ellenére nagyon sok ember szédelgett mindenfelé. A legtöbben termékbemutatón vettek részt. Láttam is egy idősebb nénit, aki nagy örömmel szorongatott a kezében egy flakon csodaszert, ami sárga színű folyékony szappanra hasonlított. Lehet, hogy az is volt, de akkor nyilván valami nagyon különleges, tizenötezerért. Lényegtelen. Egy másik asztalnál üzleti megbeszélés zajlott egy német és egy magyar férfi között. Volt velük egy fiatal tolmács lány, aki rémesen unott hangon fordított a feleknek, hogy megértsék egymást.
- Akkor most rákérdezek konkrétan: érdekli a dolog? - fordította a lány a németet.
- Igen. - felelte a másik határozottan.
Ennyit sikerült meghallanom a beszélgetésből. Kíváncsi vagyok, hogy előtte milyen protokoll-köröket tettek meg, ha már így kellett megkérdezni, hogy oké lesz-e a bolt.
Átmentem az ember-erdőn, és ahogy kiértem a nagy fák hűs árnyéka alól a kopár rétre, egyszerre minden élőlény eltűnt körülöttem. Néhány szöcske ugrált csak a fűből, hogy el ne tapossam, ahogy ballagtam a rét túloldalán lévő istálló felé. Dehát persze, kinek is jutott volna eszébe épp arra járni, mikor olyan meleg volt, hogy meg lehetett gyulladni a napon. Az állatok is csak vegetáltak a déli hőségben. Úgy feküdt az összes a földön, mint ha nem is élnének.
Csak az egyetlen ló állt, jobb sorsra várva. Az ő karámját egyetlen fa árnyéka sem érte el. Egyedül ő foglalkozott vele, hogy mit csinálok ott, és ezzel ő volt egyedül a segítségemre, mert ahogy jött mellettem a kerítésen belül, végül pont ott állt meg, ahol nekem szükségem volt rá a kompozícióhoz. Íme: