Nonó új hajszíne

Mivel Nonónak feketéről barnára változott a hajszíne, készítettünk egy újabb sorozatot Nagykőrösön és Kecskeméten. Bár az igazi ok nem ez volt, mert én csak hazafelé jövet fogtam fel a változást, amikor mesélte, hogy a fodrásza elrontott valamit a procedúra közben, és nem világosabb, hanem sötétebb barna lett. Azért jó megfigyelő vagyok, nem? 150 kép nem volt elég, hogy észrevegyem, hogy más színű a haja. Mentségemre annyit tudok felhozni, hogy soha nem veszem észre, ha egy lány befesti a haját. Bár ez lényegtelen is, mert akár fekete, akár - bármilyen - barna, Nonó attól még fotogén marad.

Sárga kiáltás

Sok boldogságot Anitának és Tibinek!

Tavaly ilyenkor még csak készültünk Edit és Gabi esküvőjére, szűk egy évvel később pedig a másik unokatestvérem, Tibi is feleségül vette párját, Anitát. Az időjárással egyrészt szerencsénk volt, mert az előző napok kánikulája elmúlt, viszont a szertartás utáni eső senkinek nem hiányzott.

Az esküvő előtt a Cifrakertbe és környékére mentünk fotózni, akárcsak tavaly Edóékkal. Mind a 820 képet nyilván nem mutatom meg, de itt van három, hogy mindenki megcsodálhassa az ifjú párt.

A Kinizsi Étteremben megrendezett lakodalom remekül sikerült, szerintem mindenki jól érezte magát. Örülök, hogy részese lehettem ennek a szép napnak. Ezúton is sok boldogságot kívánok Anitának és Tibinek!

Álmaim úticélja

Kedves gondolat: szegélykő a kanyar belső ívén

Nagyon sok hely van a világon, ahová szeretnék eljutni életemben, de csak kettő, ami tényleg igazán nagy álmom. Az egyik Izland, de most nem ez a lényeg. A másik egy kis sziget, amiről a legtöbben azt sem tudják, hol van: a Man-sziget.
Ha azt mondom, hogy minden évben itt kerül megrendezésre a legendás Tourist Trophy (TT - amiről az Audi TT nevét is származtatják) motorverseny, akkor talán már dereng valami. De hogy hol van, az továbbra is homályos, ugye?
Pedig nincs túl messze. Az Ír tenger közepén, Nagy Britannia és Írország között fekszik.

És az az érdekes, hogy a blog statisztikájában rendszeresen látom, hogy valaki fürkészi a 'szavát erről a fantasztikus szigetről. A fenti térképen piros kis gombócok jelölik a helyeket, ahonnan az olvasók idetévednek. Látszik Dublin és London is, ahonnan tudom, hogy vannak rendszeres látogatók. És gyakran ott a kis piros jelölés a Man-szigeten is. Amikor ezt látom, mindig elfog az irigység amellett, hogy persze nagyon örülök a látogatásnak. Ezért arra kérném kedves man-szigeti olvasómat, hogy írjon nekem egy e-mailt a palasti.viktor[kukac]gmail.com címre, mert lenne pár kérdésem hozzá a szigettel kapcsolatban. Előre is köszönöm!

Castletown: a legjobb nevű város

A szigetről azt érdemes tudni, hogy nem tartozik sem Írországhoz, sem Angliához. Politikailag önálló, nem tartozik az EU-hoz sem. Az egyik pénzérméjük hátulján ráadásul egy Subaru Impreza, a háttérben pedig egy Ford Escort raliautó látható. Ezután ki merné vitatni, hogy ez a világ talán legérdekesebb szigete?
A Man-szigeten él a régi F1-es pilóta, Nigel Mansell, és a BBC-n futó legendás Top Gear című autós magazin műsorvezetője, Jeremy Clarkson is. Clarkson fejtette ki BMW M3 CSL tesztjében a lényeget a szigettel kapcsolatban: nincs sebességkorlátozás. Ajánlom, hogy nézze meg mindenki a videót, mert az elején mesél a szigetről, és különben is, gyönyörű az egész videó, autóstól, tájastól.



Egyszer el fogok jutni ide.

Ági háza

Ezt a házat pár perccel ezelőtt rajzolta nekem Ági msn-en. Panaszkodott, hogy rajzolnia kéne, mert építészetet (vagy mit) tanul, és ilyen feladatai vannak. Mondtam neki, hogy akkor rajzolj gyorsan egy házat, de nehogy ferde legyen a kéménye, és legyenek virágok a kertjében. Ő pedig két perc múlva előállt ezzel. Két okból teszem fel: egyrészt, soha nem volt még gyerekrajz a 'szaván, és kíváncsi vagyok, hogy néz ki. Másrészt ki szeretném elemezni. Pedig Áginak nem is mondtam, hogy mik a terveim a rajzával, de remélem nem haragszik meg, ha előveszem pszichológus énemet, és megmondom a tutit. :)
Ágikám, örülök, mert a rajz gyermeki lélekről árulkodik. A színes virágok és a ferde kémény (tudom, én kértem, hogy legyenek), de akkor is a játékosság biztos jele, akárcsak a telefonzsinórszerűen tekeredő füst. Viszont a trehányság jegyeit is felfedezni vélem a föld alá futó ajtófélfában, és főleg ott, hogy ferde a plafon, és a tető jobboldalon már nem is ér hozzá! Vagy ott tud felmenni a macska a padlásra? A kilincsnek nem az ajtó jobb, hanem a baloldalán kellene lennie, de annak örülök, hogy legalább jobbra mutat, mert ez az jövőbe tekintés jele, és igazából is úgy áll - most néztem meg.
Egyvalami tölt el szomorúsággal igazából: hogy rajzoltál napocskát a képre, ami szintén jó jel, de ilyet még praxisom alatt nem láttam, hogy egy ilyen primitív rajzon valaki energiát fordított arra, hogy ne rajzolja meg teljesen a napkorongot, hanem egy felhővel beletakarjon. Itt valami bizonyára nem stimmel. Úgy tűnik, hogy a boldogságod nem teljesen felhőtlen. És ahogy az életben, a felhők itt is bizonyára odébb fognak majd úszni. Csakhogy a füstöt jobbra fújja a szél, így nem kell nagy tudomány ahhoz, hogy megállapítsam: a felhőd még csak ezután fogja igazán eltakarni a napot. Ajjaj! Legközelebb figyelj oda jobban, hogy hova rajzolsz felhőt! Nyilván az a legjobb, ha sehova.

Tűzijáték

Augusztus 20. nem múlhat el tűzijáték nélkül. Ha pedig tűzijáték van, akkor általában kényszert érzek a fotózásra is. Idén úgy terveztem, hogy minden eddiginél jobb helyről fogom nézni a látványosságot. Jobb hely pedig nem nagyon van, mint ahonnan a polgármester szokta mondani beszédét az ilyen ünnepségeken: a művelődési ház kicsi erkélye. Az intézmény dolgozói kicsit meglepődtek, mikor mondtam, hogy szeretnék felmenni oda fotózni, de minden elismerésemet kiérdemelve nagyon készségesek voltak, és különösebb problémázás nélkül felengedtek. Erre az erkélyre általában nem szokott kimenni senki, úgyhogy külön ki kellett nyitni, meg elpakolni a székeket az ajtó elől. De a tűzijáték kezdetére pont sikerült elhelyezkednem. Azt már nem akarták megengedni (és magam is belátom, hogy pofátlan ötlet volt), hogy levegyem az EU-s zászlót a zászlótartóról, az ugyanis pont belelógott a képbe. Emiatt kénytelen voltam az fényképezőállvány helyett a korlátra támasztani a gépet, ami együtt jár azzal, hogy tutira bemozdul a kép. Ennek ellenére lett néhány egész jó. A művelődési ház dolgozóinak pedig ezúton is mégegyszer köszönöm a lehetőséget!
Még több kép a Nagykőrös Fotóblogon.

Ketten, gyorsan, messzire

Ketten, gyorsan, messzire - erre való egy Ferrari. Ebből következően az olasz sportkocsi kiválóan alkalmas esküvői autónak is, már amennyiben az ifjú pár eltekint a külön sofőr alkalmazásától. Persze az egésznek csak akkor van értelme, ha a templomból kilépve a friss házasok beülnek a Ferrariba, és meg sem állnak a tengerpartig, ahol a mézesheteiket tölthetik.
A képeket anyukám csinálta mobiltelefonnal Szegeden. A posztot Babunak ajánlom. :)

Réka

Hogy ne mindig Vanda legyen, most lesz Réka. Őt első alkalommal fotóztam, és eléggé megdöbbentem, hogy az elejétől kezdve pontosan azt csinálta, amit kellett. Nem igazán volt szükség rá, hogy beállítsam, mindig ráérzett, hogy mit szeretnék. Úgyhogy azt hiszem, elég jó képek születtek. Ezek közül mutatok most négyet. Remélem, az olvasóknak is tetszik.

Megvan Lacika gazdája - most már tényleg

Tegnap este anyukámék elvitték sétálni Lacikát, amikor az utcán egy fiatalember odament hozzájuk, és megkérdezte, hogy övéké-e a kutya. Anyukám mondta, hogy nem, tulajdonképpen a gazdáját keresik. A sráctól megtudták, hogy a kutyát Brúnónak hívják, és ismeri a gazdáját, akivel vadászni voltak, amikor elveszett. Állítólag megöli a rókát is. Mi csak azt tapasztaltuk, hogy amióta itt van, macskák a környéken sem fordulnak elő, valamint a padlásunkon lakó nyest sem adott életjelt magáról azóta.
Csütörtökön fogja elvinni a gazdája. Részletekkel később jelentkezem.

Tibi legénybúcsúja

Előző hétvégén (aug. 16-17.) azért nem jelentkeztem semmivel itt a blogon, mert Siófokon vettem részt Tibi unokatesóm legénybúcsúján. Azt ne várja senki, hogy részletesen elmeséljem a hétvége történetét, mert a legénybúcsúk úgy a jók, ha a részletei titokban maradnak. Különben is, évtizedekre titkosítva lett az egész, úgyhogy majd Tibiék gyémántlakodalma után mesélhetik el az illetékesek, ha emlékeznek még rá. Kilencen voltunk, de a felső képen - ami a megérkezés után készült - nincs rajta Misi, Fefe, meg persze én, mert valakinek fotóznia is kellett.

Annyit elmondhatok, hogy jó buli volt, és remélem mindenki legalább olyan jól érezte magát, mint én. A bátrabbak még a hideg vízbe is bemerészkedtek. Hazajöttek Írből, és előadták nagy vagányan, hogy nekik, mint északiaknak a 22 fokos Balaton tök jó meleg. Azt, hogy miért libabőrösek, nem tudták megmagyarázni. De Lóri többször is elmondta, hogy milyen szép a Balaton, és milyen jó itt lenni, úgyhogy elhiszem, hogy nem érdekelte, hogy hideg a víz.

A sztriptízbárban ugye nem szabad fotózni (na jó, ott nem is voltunk, de komolyan), úgyhogy elégedjenek meg hagyományos, balatoni képekkel, amiket a parton csináltam.



Ez még érdekes volt. Egy apuka meg a kisfia a szeles időtől felbátorodva olyan két órán keresztül próbáltak felröptetni egy sárkányt. Egyszer sem sikerült nekik két másodpercnél tovább a levegőben tartani, nagyon amatőrök voltak. Ez azt hiszem, az a pillanat a képen, amikor a legmagasabbra sikerült felrepíteni. Amúgy azt vártuk, hogy mikor kapja fel a szél, hogy utána a közelben lévő strandolókra zuhanjon.

A munkahelyi stressz következményei

Aki fél a repüléstől...

...az is nézze meg ezt a videót. Talán utána másként látja majd a dolgokat.

Továbbra is minden tiszteletem azoké, akik vicces reklámokat találnak ki.

Muszály ezt?

Komolyan mondom, nem hittem a szememnek, mikor megláttam ezt a cégtáblát, miközben Vandával Kecskeméten autóztunk. Mondtam is, hogy visszafelé megállunk itt, mert ezt muszáj lesz lefotózni. Észrevették, hogy „muszáj”-t írtam? MERT ÍGY HELYES!
Van egy mondás, miszerint minden nap tanul valamit az ember. Ez így van. Ma tanuljuk meg azt (aki nem tudja), hogy a muszáj bizony pontos j. Ahogy az ijed szó is, amit szintén sokan írnak ly-nal. A cappuccino két p és két c. Nem egy p és két c, és nem is fordítva. Az étlapok legalább felén helytelenül írják, majd figyeljék meg! A szerviz pedig rövid i.
Tudom, hogy nekem is vannak hibáim, csak sajnos azt nem tudom, hogy mik. Ha tudnám, nem lennének.
A mai nyelvtanórának vége, köszönöm a figyelmet!

Update:
Ati nevű kedves olvasónk felhívta a figyelmemet, hogy Muszály egy kecskeméti körzet neve, ezért ez az írásmód ebben az esetben mégis helyes. Köszönjük a helyreigazítást! Íme az eredeti hozzászólás:

Kecskeméten ez egy körzet neve, amit valószínüleg a Muszály-ban fotóztad le, és sajnos helyesen van írva, ha ott készült a kép. Ha Nagykőrösön készült volna, akkor ez nem lenne helyes.

Mégsincs meg Lacika gazdája...

...és nem Ferkónak hívják, mert Ferkó megvan, megkérdezték a gazdáját. Szóval nem történt előrelépés az ügyben. A kis négylábú jól van, nagyon szeret sétálni, de ma meg volt zavarodva, nem sétált szépen mellettem, hanem húzott volna ki a világból. Na, ez csak egy rövid hír volt a Lacika fanatikusoknak, nem is ragoznám tovább.

Megvan Lacika gazdája?

Lacika, aki lehet, hogy Ferkó

Ma reggel történt egy érdekes fejlemény kutya ügyben. Nálunk járt egy ismerősünk, aki azt mondta, hogy ismeri ezt a kutyát, Ferkónak hívják, és tudja, ki a gazdája. Állítólag valami Csonti bácsié, aki náluk rakta a cserépkályhát. A Tázerdei utcában lakik a Varga pékséggel szemben. Feltéve, hogy ez tényleg az a kutya. A Ferkó névre minden esetre feltűnően jól hallgat.
További fejleményekről írok, amint lesznek.

Megint portrék

Tudják, mi a közös Ceglédben és Kecskemétben? Szerencsére nem sok, azon kívül, hogy ma mindkét helyen fotóztunk Vandával. Először Cegléden, mégpedig a legendás vasúti felüljárón, ahol Milántól annyi irigyelt képet láttam már.

Utána pedig átmentünk Kecskemétre, hogy a Pólus Róna falánál is készítsünk pár fotót. Ez a felső kép ott készült.

Ez pedig Kossuth városában, az említett felüljárón.

Ahogy ez is. Szerencsére Vanda elég szépen tudott mosolyogni annak ellenére, hogy nagyon fújt a szél, ráadásul Cegléden voltunk.

Frontális ütközés előtt. Na jó, nem voltunk veszélyben, csak Vanda hazafelé elkezdett garázdálkozni a fényképezőgépemmel, és kicsit rájátszottunk a szituációra. Vanda, jól látom, hogy ekkor nem voltál bekötve? Ezért még kapsz!
Egyébként pedig vegyék észre Vandus hajában a rózsaszín tincset, amire nagyon büszke, de a fekete-fehér képeken pont nem látszik.

Lacikáról

Két napja van nálunk a talált kutya, és úgy tűnik, hamar hozzászokott az új helyéhez. Megtalálta magának a legjobb helyet az udvaron, és belefeküdt a drága jó forgó fotelbe. Anyukám másnap este már oda is ágyazott neki, hogy még jobb helye legyen. Sőt meg lett fürdetve bolhairtó kutyasamponnal, úgyhogy már nem olyan nagyon koszos, mint volt. Kapott bolhanyakörvet és háromféle száraztápot is, de azt nem kérte, inkább a löncshús fekszik neki.

Nagyon jól viselkedik, látszik, hogy jó gazdája volt. Úgyhogy szeretnénk is megtalálni a gazdit, hogy újra hazakerülhessen a kis négylábú. Aki tud valamit arról, hogy honnan szökhetett el, netalán a saját kutyáját véli felismerni, hívjon fel telefonon! A számom 30/368 6558. Csak a gazdájának adom vissza, olyan nincs, hogy valaki elvinné, mert az ismerősének a kertszomszédjáé.

Találtam egy kutyát!

--==| Breaking news |==--

Ma este elmentünk Katival és Zolival sétálni, és megenni egy fagyit. Ebben nem lenne semmi érdekes, de hazafelé jövet figyelmesek lettünk egy kutyusra, ami a központon szaladgált. Welsh terrier, mint az unokatesóméké, úgyhogy fel is hívtam őket gyorsan, hogy megvannak-e (kettő is van nekik, Panni és Berci). Mivel megvoltak, kicsit megnyugodtunk, de annak ellenére úgy határoztam, hogy hazaviszem, amennyiben hajlandó velem jönni. Ezzel nem is volt gond, mert egy kis barátkozás után olyan szépen jött mellettem, mint ha pórázon vezettem volna. Hazaérve megitattuk, és adtunk neki némi löncshús konzervet. Meg is ette, bár nem tűnt túl éhesnek. Úgyhogy most itt van valahol az udvarban, gondolom épp lepisil egy bokrot, vagy az autóm kerekét, mert fiú kutya. Lacinak neveztük el, úgy 15 másodpercnyi gondolkodás után. Holnap elkezdem megkeresni a gazdáját, bár annak is örülnék, ha itt maradna. Ha valaki sejti, hogy kié lehet, szóljon! Magas jutalom ellenében visszaadom :)

Ez nem Lacika, de pont ilyen ő is

Tényleg létezik!

Sok legendát hallottunk már róla, mégis kétségek merültek fel létezésével kapcsolatban. Bár néhányan már látták is állítólag, az ember mégiscsak úgy van vele, hogy akkor hiszi el, ha a saját látószerveivel tapasztalhatja meg. Ilyen Columbo híres felesége, és ilyen volt Spott haverunk Porsche 911 kabriója is. A „Columbo felesége” jelzőt még Tomi ragasztotta rá az autóra, de csak azért, hogy Spottot kellőképp felidegesítse ahhoz, hogy eljöjjön ide hozzánk, és megmutassa végre a gépjárművet.
Az idő most jött el, tegnap este aki akarta, láthatta a legendává érett négykerekűt. Zoli mondjuk nem, mert inkább füvet nyírt helyette, de sebaj. Ezen a képen (felül) azt hiszem, Tomi éppen azt magyarázza Spottnak, hogy a 911-esnek ez a generációja már nem olyan túlkormányzott a gyors kanyarokban, és mindezt amolyan Walter Röhrl-ösen, a kezével kormánymozdulatként is illusztrálja. Persze az is lehet, hogy csak egy láthatatlan termosz tetejét csavarja le éppen. Nem tudom. Tomi, hogy volt?

Spott a Vikiszavának exkluzív interjú keretében elmondta, hogy két hét kellett hozzá, mire rájött, hogy a slusszkulcson lévő gomb segítségével távirányítással is nyitható és csukható a 911-es vászonteteje. Mindehhez 7 másodpercre van szüksége az autónak. Szánalmas, de életemben most először láttam kabriótetőt ilyen közelről kinyílni.

A szép felnik a TechArt tuning részei, akárcsak a kipufogó és a fékek. Még az is lehet, hogy a motorba is belepiszkáltak a tuningolás során, de erről, amilyen majmok vagyunk, nem is beszélgettünk.

Hanem inkább lementünk a Kinizsi pincébe harapni valamit. Eltartott egy darabig, amíg a srácok kitalálták, hogy mit szeretnének enni, de végül sikeresen megrendelték.

És olyan jól laktak, hogy még nekem is jutott belőle ennyi, aminek rendkívül örültem, hiszen már az elején abban reménykedtem, hogy majd cápázhatok egy kicsit.
Egyedül azt sajnáltam, hogy Spott nem akarta elvinni az autót másik helyszínre, ahol jobb fotókat tudtam volna készíteni róla. De hátha majd legközelebb...

Nyári örömök

Ezen a nyáron most először sikerült kijutnunk a Tőzeges tóhoz, ahol tavaly azért viszonylag sokat fürödtünk. Mármint az idei nulla alkalomhoz képest. De ma megtört a jég, és miután Tomiék és Zoliék hazaértek Horvátországi kis nyaralásukból, jutott idő itthon is fürödni.

A részletekkel nem untatnék senkit, mert nem is nagyon voltak. Napoztunk, fürödtünk, oszt ennyi. Viszont a kistestvérem remek mókát talált ki: a partról nekifutásból ugrált be a Balatonon valami hihetetlen potom pénzért vett gumicsónakjába. Ezt igyekeztem megörökíteni több kameraállásból is. Remélem értékelik, hogy még a vízbe is bevittem a fényképezőgépet, amit amúgy a saját életemnél is jobban féltek! Élvezzék a lassított felvételeket!