Előző hétvégén (aug. 16-17.) azért nem jelentkeztem semmivel itt a blogon, mert Siófokon vettem részt Tibi unokatesóm legénybúcsúján. Azt ne várja senki, hogy részletesen elmeséljem a hétvége történetét, mert a legénybúcsúk úgy a jók, ha a részletei titokban maradnak. Különben is, évtizedekre titkosítva lett az egész, úgyhogy majd Tibiék gyémántlakodalma után mesélhetik el az illetékesek, ha emlékeznek még rá. Kilencen voltunk, de a felső képen - ami a megérkezés után készült - nincs rajta Misi, Fefe, meg persze én, mert valakinek fotóznia is kellett.
Annyit elmondhatok, hogy jó buli volt, és remélem mindenki legalább olyan jól érezte magát, mint én. A bátrabbak még a hideg vízbe is bemerészkedtek. Hazajöttek Írből, és előadták nagy vagányan, hogy nekik, mint északiaknak a 22 fokos Balaton tök jó meleg. Azt, hogy miért libabőrösek, nem tudták megmagyarázni. De Lóri többször is elmondta, hogy milyen szép a Balaton, és milyen jó itt lenni, úgyhogy elhiszem, hogy nem érdekelte, hogy hideg a víz.
A sztriptízbárban ugye nem szabad fotózni (na jó, ott nem is voltunk, de komolyan), úgyhogy elégedjenek meg hagyományos, balatoni képekkel, amiket a parton csináltam.
Ez még érdekes volt. Egy apuka meg a kisfia a szeles időtől felbátorodva olyan két órán keresztül próbáltak felröptetni egy sárkányt. Egyszer sem sikerült nekik két másodpercnél tovább a levegőben tartani, nagyon amatőrök voltak. Ez azt hiszem, az a pillanat a képen, amikor a legmagasabbra sikerült felrepíteni. Amúgy azt vártuk, hogy mikor kapja fel a szél, hogy utána a közelben lévő strandolókra zuhanjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése