2008. január 30.

Mivel magyarázzák ezt?

Az alábbi videót Gabi küldte, aki nemrég Velencében járt, és mivel Olaszországban mindig kéznél tartja a fényképezőgépét, ha esetleg Ferrarit látna, így tudta felvenni ezt:

Mi a fene lehet ezzel a busszal? Valaki, aki ért az autókhoz, elmondhatná.

Gabi egyébként a velencei karneválon volt, és azt mondta, hogy nem tudott jó képeket csinálni... Nos, ez igaz, mert alig tudtam úgy megvágni őket, hogy a fejek legalább nagyjából a helyükre kerüljenek és a lényeg se vesszen el. De a színek elég ütősek így is. És nem is mesélt még bővebben az utazásáról, pedig érdekelne. Jövőre ugyanis én is menni akarok, ha egy rissz-rossz géppel és fotós rutin nélkül ilyen képeket lehet készíteni a karneválon. Azért nem írom, hogy fotós tudás nélkül, mert Gabi azért képes meglátni a dolgokat, de ahhoz, hogy olyan helyzetekben is jó képek szülessenek, amikor nincs sok idő gondolkozni, ahhoz rutin kell.
Gabi, nyugodtan cáfolj meg, ha félrebeszélek! :)

Ja, és nehogy elfelejtsem a Ferrarit. Mert nyilván haza sem jött volna anélkül, hogy lefényképezkedjen egy vörös négykerekűvel.

2008. január 28.

Kellemes meglepetés

Csokiteszt: Tesco Chocolate Coated Raisins

Bevallom, engem egy kicsit zavar, hogy a Tesco saját márkás termékeinek nem tudnak valami fantázianevet adni, és ezért most csokoládéval bevont mazsoláról kell írnom mondjuk Tesco Fruity Balls vagy valami ilyesmi helyett.
A történet ott kezdődik, hogy tesztalanyra vadásztam, amikor szemet szúrt a Milka-lila csomagolás. A neves csokigyár eredményes marketingstratégiájának köszönhetően a lila szín olyannyira erős bizalmat ébresztett bennem, hogy még a Tesco felirat megpillantása után sem tettem vissza a terméket a polcra. De nem akarok rosszmájú lenni most sem, ha már akkor úgy döntöttem, hogy kap egy esélyt.

Azt azért hozzá kell tennem, hogy tévedésből vettem meg. A zacskón látható grafika alapján azt hittem, hogy törökmogyorót rejt a csokibevonat. Bár gyanús volt, mogyorós M&M's rajongó lévén mégis annyira megörültem ennek, hogy még a raisin szó elolvasása után sem jöttem rá az igazságra. Raisin, persze, mazsola. De miért írják ezt rá egy csokidrazséra, aminek mogyoró van a közepén? - eképpen gondolkoztam, ahogy most megpróbálom utólag rekonstruálni a kritikus másodperceket. De mivel kedvező volt az ára is, gondoltam, mit veszíthetek, hát a kosárba dobtam.
Most jött el az írás közben a pillanat, amikor eszembe jutott, hogy a kedvező árat számszerűsítenem is kéne, de persze a blokkot megint elfelejtettem eltenni. Viszont áldom a rendetlen eszemet, hogy a tescos szatyorban, amiben felhoztam ide a csokit (és amit azután az asztal alatt felejtettem), a vásárláskori előrelátásomnak köszönhetően ott volt az összegyűrt blokk. A kis papíron pedig ez olvasható: TS tejcs. mazs. drazs - 149 C. Tényleg, tudja valaki, hogy Ft helyett (a végösszeghez már forint van írva) miért C szerepel a blokkon? És ahogy tovább nézegetem a blokkot, persze találtam rajta egy hibát: az áruház a saját címét nem tudja normálisan leírni, mert Ceglédi utcát ír út helyett. Szánalmas, komolyan.
De a lényegre visszatérve, 149 forint nem sok egy zacskó mazsolás csokiért, ami még finom is. Mert igen, meglepően finom volt! Érdekes, de nem találtam kivetnivalót benne. Sőt, a tesztelés napján szereksztőségünkben járt Juhász Péter is - aki szintén nem arról ismert, hogy ha csoki kerül elé, azt otthagyja -, és ő is osztotta véleményemet. Ha jól emlékszem, azt mondta, hogy egész ehető. Ami pozitív értékelés, higgyék el!

Még több árokbaesés

Ha már témánál vagyunk, nézzék meg az alábbi rövid filmet. Az „egy verseny alatt szedett legtöbb áldozat” címmel büszkélkedő kanyarból vette fel egy amatőr videós. Elátkozott kanyar? Vagy a világ legjobb helye raliverseny-nézőknek? A videót Marcell küldte - köszönet érte!

2008. január 27.

Mi kéne jobban, egy négykerekes Swift vagy egy Zetor?


A címben szereplő kérdésre a megfelelő válasz: attól függ, mire. Ha egy árokba esett Astrát kell kivontatni, akkor a Zetor. Zoli mégis bízott autója képességeiben szombat reggel.
De kezdem az elején. Szombaton korán keltem, mert dolgoztam itthon, amikor reggel 9 felé megcsörrent a telefonom. Zoli volt az. A rövid párbeszéd a következőképpen alakult:
- Halló!
- Szevasz! Hol vagy?
- Itthon. Miért?
- Azonnal gyere a Kárpát utcába, egy Astra beleborult az árokba!
- Hú de jó! Indulok!
Persze nem a balesetnek örültem, hanem annak, hogy lesz miről írnom. Indultam is azon nyomban. Magamhoz vettem a fényképezőgépemet, mert bár Zoli nem mondta, hogy vigyem, de nyilván nem azért hívott, hogy segítsek az autó kiemelésében.
A helyszínre érve már messziről látszott a fennforgás. Azt hittem, hogy a résztvevők idegesebbek lesznek, de később kiderült, hogy az autó nem akkor esett az árok fogságába, hanem pár órával korábban, valamikor az éjszaka közepén. Az Astrát vezető srác egy - gondolom kivilágítatlan - biciklistől megijedve beletaposott a fékbe, talán a kormányt is elrántotta, és mindezt egy kanyar közepén lévő jeges folton tette. Innentől már könnyű kisakkozni az elkövetkező másodpercek történéseit. Az autó megcsúszott, egyenesen az út mentén húzódó vízelvezető árokba.

Amíg én összeszedtem ezeket az információkat, Zoli az Astrából kiinduló vontatókötél másik végét a Swiftjéhez rögzítette. Ezen csodálkoztam egy kicsit, de Zoli bizakodó volt. Az árokban lévő autót sikerült ugyan hátrébb húznia, de a kiemeléstől ez még nagyon messze volt. Ráadásul a Swift gumijai nem is tudták az autó erejét az útra juttatni. Füstöltek a kerekek, de a szerelvény nem nagyon akart moccanni.

Maradt a nyilvánvaló következő lehetőség: hívni egy traktort. Rövid telefonálás után már úton is volt a segítség egy piros Zetor formájában.
Amikor megérkezett, az út kanyar előtti részén megállították az autókat, mert ha valaki ott megérkezik ötvennel, és a kanyar után meglátja az út közepén keresztben álló trakeszt, tuti, hogy a lejegesedett útról ő is egyenesen az árokba csúszik.

Az első vontatókötél elszakadása után a másodikkal sikerült a mutatvány: a traktor alapjáraton, miden erőlködés nélkül húzta ki az Astrát az útra. Ránézésre nem lett nagy baja, de ahogy elnéztem az illesztési hézagokat az elején, azért csavarodhatott egy kicsit a kasztni. De lehet, hogy ettől szorultak meg benne az alkatrészek, és szűnnek majd meg az Astráknál gyárilag beépített zörejek.

2008. január 24.

Mise, ti se, senki se!

Január 20-án életbe lépett a zéró tolerancián alapuló jogszabály, melynek lényege, hogy az alkoholszonda legkisebb elszíneződése esetén azonnal bevonja a sofőr vezetői engedélyét. Ez persze éles vitákat váltott ki az emberek között. Sokan egyetértenek vele, hiszen a balesetek nem kis hányadát ittas vezetők okozzák. Sokan túlzásnak tartják, ők pedig azzal érvelnek, hogy egy pohár sör abszolút nem befolyásolja a képességeiket.
Csakhogy azt mindenkinek fel kell fognia, hogy a törvények jellegüknél fogva rugalmatlanok, így nem vehetnek figyelembe egyedi eseteket. Biztos vagyok benne, hogy sokan akár négy-öt sör után is remekül vezetnek. Vannak viszont olyan emberek is, akik nem bírják az alkoholt, és képesek egy pohár sörtől padlót fogni. Hogy tegyen hát különbséget a törvény ember és ember között? Képtelenség, és nem is biztos, hogy ez baj. Saját magunkat sem ismerhetjük eléggé ahhoz, hogy mindig megfelelően döntsünk, főleg az alkoholos befolyásoltság mértékét illetően. Tulajdonképpen ezért is születnek törvények. Hogy helyettünk is tudják, mit lehet és mit nem. Ha holnaptól egy törvényt sem kellene betartani, az bizonyosan rövid időn belül káoszt eredményezne. Ez van, ilyen világban élünk.
Persze, hogy vannak olyan törvények, amik nem mindenkinek tetszenek. Én sem értek egyet sok mindennel, de belátom, hogy alkalmazkodnom kell ahhoz is, amihez nem fűlik a fogam.
Felháborító viszont, hogy a katolikus papok azt gondolják, rájuk nem vonatkozik az a törvény, ami az ő hitükkel ütközik. Sőt, természetesnek is veszik, hogy a vallásuk a törvények felett áll.
Németh László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára levélben fordult Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszterhez az ügyben, hogy a misebor fogyasztását a papok esetében a rendőrök ne büntessék a közúti ellenőrzéseknél, mivel az ő esetükben egy úgynevezett munkahelyi kötelesség. A miséken bort isznak, ami Jézus vérét jelképezi.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke nehezményezi, hogy velük senki nem egyeztetett a törvény megalkotása előtt. Németh László úgy fogalmazott: a törvény vonatkozzon mindenkire egyformán, ám a jogszabályok közt vannak olyanok, melyek betarthatók, és vannak, amelyek nem.
Ez most mit is jelent? Azt, hogy a katolikus egyház úgy döntött, felülbírálja a törvényt. De nehogy azt higgyék, hogy csak Magyarországon. Máshol is ugyanez játszódott le, ahol hasonló törvényeket hoztak.
Pedig a pap is emberből van, az ő szervezete is ugyanúgy reagál az alkohol hatásaira. Elhiszem, hogy mivel rendszeresen fogyasztják, a szervezetük hozzászokott, és kimutathatatlan mértékben befolyásolná a reflexeiket és egyéb - az autóvezetéshez nélkülözhetetlen - képességeiket a misebor.
Nem is az alkoholfogyasztással van bajom, hanem azzal a hozzáállással, hogy felháborodnak egy olyan törvényen, aminek jogosságát egyébként biztosan ők is elismerik. Felmentést kértek, és természetesnek is vették, hogy megkapják. Nem kapták meg.
Az fel sem merült bennük, hogy alkalmazkodjanak? A bort nem helyettesíthetik málnaszörppel vagy mással, mert nem és kész. Mint ahogy egy kisgyereknek sem lehet elmagyarázni, hogy nem katasztrófa, ha leszakad a kedvenc babája feje, mert ott a másik ugyanolyan, amivel ugyanúgy lehet játszani. A különbség, hogy a kisgyerekek gondolkodása fejlődik. Később képesek lesznek belátásra és kompromisszumkeresésre.
De ha a papoknak kötelességük inni a bort, miért nem járnak gyalog vagy tömegközlekedéssel? Vagy taxival. Ja, hogy az szóba sem jöhet, mert drágább, kényelmetlenebb, körülményesebb? Na igen, ugyanez a problémájuk a hétvégén buliba induló fiataloknak is, akiket az egyház lenéz. És általában ugyanez a problémája mindenkinek, akit rosszul érint egy új törvény.

A témával kapcsolatban a stop.hu egyik cikkéhez jó humorral az alábbi véleményt írta a BoerG nevű kommentező:
Ezek eddig Jézus vérét itták? Ideje, hogy abbahagyják!
Ámen.

2008. január 20.

Kecskeméti séta


Ma a jó idő örömére elmentünk Ágival Kecskemétre csavarogni egyet, és persze nem hagytam otthon a fényképezőgépemet sem.

Hadd kezdjem rögtön a legérdekesebbel: tudták, hogy a Malom tetején korcsolyapálya üzemel? Elég sokan voltak ott ahhoz képest, hogy viszonylag kicsi. Viszont azt állapítottuk meg, hogy igazi jég, legalábbis a szélén jégdarabok voltak, és állt rajta a víz.

Ezt mindenki látta már, aki járt a Malom tetején. Nekem sem ez az első ilyen képem, de nem lehetett kihagyni.

Szintén a Malom tetejéről készült a központi buszállomásról. (Valaki kecskeméti mondja már meg legyen szíves, hogy mi ennek a hivatalos neve!) Csak azok kedvéért mondom, akik esetleg nem tudják, mert Debrecenből, Szegedről, Pécsről, Szlovákiából, Romániából, Bulgáriából, Angliából vagy Indiából olvassák a 'szavát. Mert hogy ilyenek is vannak. Nekem kicsit északi hangulatú városnak tűnik azután, hogy Photoshoppal belenyúltam az egészbe, és sarkvidéki-jellegű eget készítettem - de hozzáteszem, az eredeti látvány alapján.

Egy példa arra, hogy hiába gyönyörű Kecskemét főtere, azért itt is volt valaki, akinek eszébe jutott, hogy csomagolják be az ilyen nagy virágcserepeket szép piros fóliával, majd arra kössenek aranyszínű szalagot. Csak jelzem, hogy elsőre szemétkupacnak néz ki. És nem csak szerintem.

A Barátok temploma. Idegesít, hogy mindig akkor veszem észre, hogy dől egy kép (itt balra), amikor már feltöltöttem.

A kecskeméti városháza az erkélyen a harangjátékkal, ami annyira szép, hogy nem lehet elégszer meghallgatni.

A nagytemplom a városháza előtti árkádok alól.

Szintén a nagytemplom egy jellegzetes kandelláberrel.

Azt hiszem, ez volt az egyik első szocreál épület, amit valamikor a múlt század hatvanas éveiben építettek. Figyeljék meg, hogy olyan szavakat használtam az előző mondatban, amik felmentenek az esetleges tévedés terhe alól, illetve homályosítják az amúgy sem pontos információkat. A jósok is így dolgoznak.

Ha már ott volt a Hold, megnöveltem kb 200%-kal, hogy értelme is legyen. Az égitest hangsúlyosítása közben az első kandelláber teteje rendesen besült, amit tízszer több munka árán elkerülhettem volna. De higgyék el, így is látványosabb, mint az eredeti kép.
Egyúttal ajánlanék egy Kecskemét témájú blogot, mely angol nyelven íródik, és a címe: Kecskemét in photos. Különlegesek az ott látható képek, és érdekes egy külföldi szemével látni a várost.

2008. január 19.

Nem feltétlen bizalom


Jobb címet nem találtam ennek a képnek. A nyársapáti gokartpályán fotóztam, amikor épp nem róttuk a köröket. A kutyát Hectornak hívják, és nagyon népszerű a vendégek körében. A macska nevéről nincs információm, de őt nem is látni annyiszor, mint Hectort. A két állat egyébként barátságban van egymással, de ezen a képen nagyon látszik, hogy a macska az őt követő kutyától szeretne kicsit távolabb lenni.

2008. január 18.

Statisztikai érdekességek

A rendszeres olvasók már találkozhattak ilyen című bejegyzéssel. A Vikiszava látogatói statisztikájában öröm böngészni, hiszen tanulságos adatok olvashatók ki belőle.
Szeretnék eldicsekedni vele, hogy ebben a hónapban a Vikiszava napi átlag oldalletöltése 95, az egyéni látogatók száma pedig 59. Ez körülbelül ötszörös növekedés a három hónappal ezelőtti értékekhez képest. Az olvasók számának meredek emelkedéséhez hatalmas mértékben hozzájárult, hogy a Belsőség (a Totalcar belső blogja) kétszer is szemlézett a Vikiszavából. Az elsőről tudnak, a második pedig az Euroringes cikk volt, aminek ajánlóját itt tekinthetik meg. Ez a kis ártatlan blogbejegyzés utána látható volt a Totalcaron is, sőt, az Index.hu címlapján - igaz, annak az alján - is ott figyelt egy jó fél napig. Azon a napon 1002-en látogatták meg a 'szavát.
Na, ennyit az önfényezésről. Jöjjenek a Google keresések, amik hozzám vezették a látogatókat.

Vinamp legujab 2007 képel

Őszintén kíváncsi vagyok, hogy ilyen helyesírással meg logikával megtalált-e már valaha bármit is neten, amit keresett.

Letölthető képek a Ferrari F2008-ról

Bicikli fék beállítás hogyan

Lehet, hogy ezek csak nekem nevetségesek, mindenesetre most elmondom, hogy kéne rákeresni az ilyesmire. Az első változatnál ennyit írjon a Google-be: F2008, majd ott válassza a kép funkciót. Elég sok találat lesz. Hihetetlen, hogy milyen kevés ember tud normálisan képet keresni a neten. Azt, hogy letölthető, egyébként is felesleges odaírni, mivel minden letölthető, ami a neten van. Legalábbis ha az ember nagyon akarja.
A másik esetben meg elég lenne annyi, hogy bicikli fék beállítás. A hogyan már teljesen felesleges. A Google kulcsszavakra keres. Olyan szövegekre, amikben szerepelnek ezek a szavak. Ezért ne írjunk a keresőbe összetett mondatokat, hacsak nem szó szerinti idézetet keresünk. De akkor tegyük idézőjelbe a keresett szövegrészt, mert az eredményesebb lesz. Persze az is csak akkor, ha tudunk helyesen írni. Aki meg képtelen helyesen leírni egy egyszerű szót, mint ahogy az első példában is látható, az ne akarjon semmit.
Végezetül volt egy keresés, ami nagyon szimpatikus nekem:

Különbség út és utca között

Mondjuk az elég kínos, hogy ilyen kérdést kell feltennie az illetőnek, viszont mindenképp pozitív, hogy felfogta, hogy van különbség, és szeretné is megtudni azt. Nagyon utálom ugyanis, ha szövegben például Kecskeméti út helyett Kecskeméti utcát írnak, vagy Arany János utca helyett Arany János utat.
Aki eddig eljutott ebben a cikkben, az megérdemli, hogy köszönetet mondjak a figyelemért. Köszönöm a figyelmet!

Egy igazán jó F1-es blog

Már régen akartam írni erről a Formula 1-gyel foglalkozó blogról, de a legutóbbi cikk adta meg a végső lökést, hogy már nyissam is a 'szavát, és megírjam ezt az ajánlót. Szerzője a titokzatos Kelta névre hallgat, sajnos több percnyi keresés sem hozott semmiféle eredményt, hogy ki is ő valójában. Bár talán pont ez a célja, hogy ne ő legyen az érdekes, hanem az, amiket ír. És amiket ír, azok tényleg érdemesek a figyelemre. Érdekes, magazin-jellegű anyagokat olvashatnak itt melyek még azok számára is érdekesek lehetnek, akik nem szerelmesei a száguldó cirkusznak. Sőt, még én is megtudtam olyan dolgokat, amikről nem is hallottam még korábban. Jó, hogy van egy ilyen oldal a neten.

2008. január 14.

Éjszakai képek

Délután dúrkáltam a régi képeim között, és találtam néhány éjszakait, amiket leporoltam egy kicsit, és némelyikbe bele is nyúltam. Ha újat nem is csináltam mostanában, legalább megmutatom ezeket. Egyúttal elmondok néhány dolgot a sötétben való fényképezés fortélyairól.

Az éjszakai fotók titka a hosszú záridő. Vagyis a fényképezőgépet állványra kell helyezni, mert az ilyen képek 5-10-15, vagy még több másodpercig készülnek. Az okosabb gépeken ezt be lehet állítani. Azt ugye nem kell mondanom, hogy letörném mindenki kezét, aki éjszaka vakuval fényképez? Na jó, ne ijedjenek meg, tettlegességig úgysem fajul a dolog. De azzal mindenki legyen tisztában, hogy egy átlagos fényképezőgép vakujának hatótávolsága maximum 5 méter. Épületeket eleve értelmetlen a villanófénnyel „megvilágítani”. Ha mégis így tesz, az eredmény: a közvetlen előtér (általában a lábunk előtt lévő föld) világosabb, a háttér pedig sötétebb lesz, mint amilyen az életben volt. A színek a vaku fénye miatt teljesen megváltoznak. A kép ezáltal abszolút nem adja vissza az eredeti hangulatot. Szóval ha a pisai ferde tornyot szeretné megörökíteni éjszaka, a vakut kapcsolja ki. Márpedig tapasztalataim szerint a ferde tornyot az éjszaka közepén, éjjel 2-3 óra körül érdemes fotózni, mert:
1. szépen meg van világítva, a háttér érdektelen épületei pedig a sötétségbe vesznek
2. minden más időpontban annyi a turista, hogy nem lehet tőlük tiszta képet készíteni.

Amikor ezt a budai váras képet készítettem, a legnagyobb nehézséget pont az okozta, hogy körülöttem rengeteg turista vakuval fotózta a várat. Nekem 15 másodperc kellett egy kép elkészítéséhez, addig fogta fel a fényképezőgépem érzékelője a látnivalót. Egy turista nagyjából pont ennyi időt töltött a vár megfigyelésével, miközben készített néhány képet. Vakuval, persze.
Azokból valószínűleg semmi nem lett, csak a legközelebbi fák ágai lettek világosak, és ott a háttérben a komoly kivilágítás miatt azért halványan látszhat a vár is. A vakuvillanások nekem is sok képemet tönkretették, de 20-ból sikerült 3 olyan, amin pont nem villantott senki. Ez az egyik.
Ha önök turisták és kis takonyszaróval* fényképeznek, aminek még a vakuját sem lehet kikapcsolni, jobb, ha ilyen témával nem is próbálkoznak. Nem lebeszélni akarok senkit, de úgysem lesz jó a kép. Inkább próbálják megjegyezni a látványt, az többet ér.

A hosszú záridős fotózás egyik hátránya előny is lehet: a több másodperces exponálási idő alatt a mozgó tárgyak, emberek bizony bemozdulnak és nem lesznek élesek. De ez lehet látványos is, csak a kreativitásunkon múlik. Érdekes lehet álló képen mozgást ábrázolni. Ha olyan jelenetet fotózunk, amin emberek vannak, akkor 2-3 másodperces záridő még tűrhető lehet: lesznek bemozdulások, de ez egy bizonyos fokig inkább lendületed ad a képnek, mintsem hogy káros lenne.

Ez a vonat a ceglédi vasútállomáson parkolt, ott fotóztam a felüljáróról. Ha bárhol fényképez, ahol a közelben egyenruhások dolgoznak, számítson rá, hogy előbb-utóbb odamennek okoskodni, és megkérdezik, hogy mit csinál itt, miközben gyanakodva méregetik. Ilyenek a rendőrök, a vasút dolgozói, a biztonsági őrök, és minden ember, akin egyenruha van. Nem lenézem őket, csupán tény, hogy általában nem tudják elképzelni, hogy valaki ne lopni vagy rongálni menjen éjszaka egy vasútállomásra vagy ipari területre, hanem fotózni. „Fotózni? Mit lehet itt fotózni? Főleg éjszaka!” - mondja szinte mindegyikük. „És különben is, itt nem lehet!” Ezt főleg a vasutasok szeretik mondani, mert régen tilos volt a vasútállomásokon fényképezni, mivel potenciális hadászati célpontnak számítanak. Úgy tudom, hogy ma már lehet. Ennek ellenére e kép készítésekor hozzám is úgy jöttek oda, mint ha legalábbis egy titkos rakétatámaszpontot fotóznék.
De az ilyen emberi kapcsolatok is hozzátartoznak a fotózás szépségéhez.

*takonyszaró - Először is, elnézést a kifejezésért. Nem én találtam ki. Egy nemzetközileg is elismert fotóművész használta az alsókategóriás (low-end) kompakt gépekre úgy általánosságában. És ha belegondolok, nagyon találó.

2008. január 13.

Az istenek ajándéka


Hajnali fél 4 van, az előbb értem haza, de ezt muszáj most nyomban elmesélnem. Szombat este a haverokkal elmentünk megünnepelni az egyik kispajtásunk szülinapját. A többiek elkezdtek töményezni, de én maradtam a bornál. Megittam egy pohárral, aztán kérték is nekem a másodikat, majd a harmadikat. Szerencsére ezeket nem egyedül ittam meg, mert amikor a végére már az üveg is hozzám került, aligha tudtam volna elolvasni a címkén a bor nevét: Wild Garden. Valami nagyon egzotikus fajtának tűnt a neve miatt, bele sem gondoltam, hogy mi lehet ez. Aztán valaki elolvasta, és felröhögött, hogy mi lehet ez a Wild Garden név? Én meg egyből rávágtam, hogy mi lenne, hát vadkerti... ha szó szerint fordítjuk. Erre kikapták a kezemből, és elkezdtek igazán hangosan nevetni, hogy hihetetlen, de ez tényleg Soltvadkerten készült! Na igen, soltvadkerti névvel manapság nem könnyű piacon maradni, mert egyből mindenkinek a tabletta szó jut eszébe, pedig bizony születnek ott kiváló borok is.
A Wild Garden készítőjénél, a Jóreménység Szövetkezetnél valami nagyon vicces PR-os lehet, ha ilyen nevet talált ki. Nekem nagyon tetszik az ötlet, és szerintem a bor is iható volt.
Nem úgy az Index „Bor - az istenek ajándéka” című fórumtopikjának egyik hozzászólója - Szalonspicc szerint, aki az alábbi véleménnyel volt a nedűről:
„Ha már szóba kerültek az egypontosok. Hétvégen iskolatámogató bálban voltunk. Aszem megittam életem egyik legrosszabb borát. Úgy indítottak, hogy a büfében egy üveg száraz vörös + egy üveg szóda 600 Forintba került. Ezen már keresett a pince, a kereskedő és a büfés.
Persze Soltvadkert, valami "Wild Garden" fantázianevű Kékfrankos, a sokat igérő Jóreménység szövetkezettől. Negatív test, lóhugy és száraz homok felvizezve. És ezek az értékei voltak.”
Na de hozzá kell tenni, hogy én nem értek a borokhoz. Még azt sem tudom, hogy a negatív test mit jelenthet. Bár kétségtelenül jobban hangzik, mint ha csupán annyit mondott volna, hogy szar.

(A képen látható WRC-s sapkáért köszönetet mondok Búz Botondnak, aki megengedte, hogy felvegyem egy időre, és ezzel hozzájárult a kép mondanivalójának fokozásához.)

2008. január 9.

Bemutatták az új Ferrarit

Amikor egy nő azzal hív fel, hogy mit jelent az Audinál az, hogy 80, 90 és 100, majd erre választ kapva megkérdezi azt is, hogy kívülről fel lehet-e ismerni a különbségeket, akkor már lehet sejteni, hogy ez nem lesz egyszerű beszélgetés.
De ha valaki lelkes, nem szabad megfosztani a tanulás lehetőségétől. Gabi pedig lelkes, tanulni akar, és tudni mindent az autókról, mert jövőbeli munkájához kapcsolódnak a négykerekűek. Ő már csak ilyen.
Amikor megismerkedtünk, bő hét éve, annyit tudott az autókról, mint én a konyhaművészetekről - vagyis meglehetősen keveset. Mivel én akkoriban elég nagy Formula 1 fanatikus voltam, őt is érdekelni kezdte a téma, és csakhamar képessé vált arra, hogy felismerje a mezőnyben a Ferrarikat. Vagyis megtanulta, hogy azok pirosak. Gondoltam, ezzel ki is merült a kíváncsisága, de mire észbekaptam, hogy mégsem, már Monzából hívott az Olasz Nagydíj pénteki edzésnapján, hogy épp a Ferrari boxban van, illetve hogy most vitték körbe a pályán mikrobusszal néhány miniszter társaságában.
Annyira le tudja nyűgözni az embereket, hogy szinte mindenhová be tud jutni egy versenypályán, ahová szeretne.
Egyszer, amikor belógott a Hungaroringre, Talmácsi Gábor is éppen ott tesztelt. Amikor meglátták, és kérdőre vonták, hogy mit keres a pályán, egyszerűen azt mondta, hogy újságíró, és máris barátságosan elbeszélgettek vele, sőt, Talma körbe is vitte motorral a mogyoródi pályán. Arról már írtam, hogy legutóbb Monzából hazahozott egy táblát emlékbe a versenypályáról. Ezek után azt hiszem, érezhető, hogy mennyire fanatikus. És ezek után nyilván nem lep meg senkit, hogy ez a párbeszéd zajlott le köztünk a legutóbbi telefonbszélgetés alkalmával:
Gabi: - Egyébként csalódtam, hogy nem tettél fel a blogra képet az új Ferrariról, meg nem is írtál róla.
Viktor: - Nem akartam, mert mások írtak már róla, és akit érdekel, úgyis látta.
G: - Jó, de akkor is írhatnál.
V: - Ennyi erővel írhatnék a versenyekről is, azzal meg már régen felhagytam.
G: - Akkor írj azokról is, én szívesen olvasnám.
V: - Köszi, de nem fogok versenyekről írni.
G: - Na jó, de akkor legalább egy képet tegyél fel a Ferrariról, meg mondjuk beszínezhetnéd pirosra a blogod hátterét... nagyon elengedted magad mostanában.
Ekkor döntöttem el, hogy felteszek egy képet a Ferrari idei versenygépéről, az F2008-ról, amivel Raikkonen és Massa harcol majd a világbajnoki címért.

Viszont ne haragudj Gabi, de nem fogom pirosra színezni a hátteret, mert szívemen viselem az olvasóim szemének egészségét.

Kedves szomszédok, nyugodjanak meg!

Ön mit gondolna, ha kedd este fél nyolc körül békésen nézné a tévét, esetleg enné a vacsorát, és közben arra lenne figyelmes, hogy az utcáról az ablakon át kétmásodpercenként nagy intenzitású villanás szűrődik be? Vagy ha bekanyarodna egy sötét kisutcába autóval, és azt látná, hogy az út közepén egy üres autó áll, helyzetjelzővel, és egy hülye sapkás alak járja körbe, miközben a kezében lévő vakuból kétmásodpercenként nagy intenzitású villanás teríti be fénnyel az utcát?
Nyilván, mint minden rendes ember, kíváncsi lenne, hogy mi történik.
Meg kell jegyeznem, hogy bevezetőben soha nem írtam még egymás után két ennyire hosszú, többszörösen összetett mondatot.

A lényeg, hogy a Belsőségen láttam egy képet néhány napja, ami nagyon megragadta a fantáziámat. Ma pedig megtaláltam apukám húszéves vakuját, amivel lehetőségem nyílt megkísérelni valami hasonlót csinálni. Az eredmény szánalmasan gyenge lett, de ha már szenvedtem vele, és a fél utca hülyének nézett, megmutatom az eredményt. Hat képet készítettem, de aztán feladtam, mert ilyen ködös, dzsuvás időben eleve nem lehet tiszta képet készíteni. De ahogy Vadvirág mondta, legalább van már tapasztalatom, és legközelebb okosabban tudok majd próbálkozni a témával. Egyébként, ha valakit érdekel, B záridővel fotóztam, a záridő kb 50 másodperc volt, F16-os rekeszérték mellett. Az alsó kép 30 másodpercig készült. Ha pontatlanul fogalmaztam, elnézést, én sem értek hozzá. És elnézést kérek a minőségért. Ja, a képeken gazdagon van utólagos Photoshop-effekt. Nyersen tényleg borzalmasak voltak.

Vicces egyébként az emberek reakcióját figyelni, amikor valami szokatlan tevékenységet végzünk. Az utcában sötét volt, és a feladatra koncentráltam, de azért tudtam, hogy többen is figyelnek. Az egyik - meglehetősen egyszerű gondolkodású - szomszéd néni például még köszönni is alig mert, amikor látta, hogy járkálok az autóm körül, és villogok mint egy eszelős. Szerintem soha nem meri majd megkérdezni, hogy mit csináltam ott ma este, pedig biztos vagyok benne, hogy most is ezen agyal. Egy másik közelben lakó pedig autóval jött hazafelé, elment mellettem, majd kicsit visszatolatott, nézett fél percig, aztán elment. Majd két perc múlva visszatért a feleségével együtt, és messziről lestek. Szerintem arra voltak kíváncsiak, hogy miféle nyomrögzítés folyik, és sasszemmel figyelték, hogy van-e kerékpár, vagy netán ember beszorulva az autó alá, amikor alacsony szögből vakuztam a talajt az érdekesebb fényjelenségek miatt. Aztán mikor realizálódott bennük, hogy nincs sérült, sőt, semmi érdekes, visszamentek a házukba.
Ha megkérdezik, és megmondom, hogy csak fényképezem az autómat, valószínűleg hülyébbnek néznek, mint ha azt válaszolom, hogy démonokat próbálok elüldözni a járműből.

2008. január 7.

Ezt próbálja ma meg valaki!

Marcell nevű kedves olvasóm hívta fel a figyelmemet az alábbi videóra, melyen Keke Rosberg, a Formula 1 1982-es világbajnoka elég állat módon versenyez. Az angol cím igazán találó: Keke Goes Mad at Long Beach!



Ezt próbálná meg valaki a mai mezőnyből, azonnal eltiltanák legalább két szezonról. Ha akkoriban is olyan állapotok uralkodtak volna a száguldó cirkuszban, mint ma, tuti, hogy még a fia, Nico is örökös 10 rajthelyes büntetést kapna apja vezetési stílusa miatt. Pedig Keke Rosberg nem akart semmi mást, csak nyerni. De azt nagyon.

Ui.: Traktoros, nehogy azt írd, hogy az öreg Fefe is így lőtt ki a pirosnál a Toyóval. :)

2008. január 5.

Csúszkálás az Euroringen


Zoli többször említette már, hogy ki akarnak majd menni az Euroringre autózni unokatesójával, Petivel, akinek szintén benzin folyik az ereiben vér helyett.
Ma jött el az a nap. Mindig azt gondoltam, hogy leginkább nyáron, száraz pályán akarnak majd menni, de gondolom valakiben felötlött, hogy télen, hóban sem lehet ez rossz szórakozás. Igazuk volt. Kora délután elindultunk két autóval, Zoli összkerekes Swiftjével és Peti becsövezett Peugeot 205-ös raliautójával.
Odaérve a srácok első dolga volt, hogy felmérjék a pálya állapotát. Az első körökben Zolit kísértem el, aki nem volt maradéktalanul elégedett, mivel hó, jég és helyenként száraz aszfalt vegyesen váltakozott. Aszfalt mondjuk nagyon kevés helyen látszott ki a hó alól, de ahhoz elég volt, hogy ne lehessen tőle normálisan, keresztbe csúszva bevenni a kanyart. Ugyanez volt igaz a jégre is, amin megcsúszva azonnal a kavicságyban, illetve az azt betakaró mély hóban találtuk magunkat, ami megtörte a lendületet.

Két kör után kiálltak a bokszutcába, megbeszélték a dolgokat, én pedig ideális helyet próbáltam keresni videózáshoz meg fotózáshoz, amit meg is találtam a 9-es számú, pályabíróknak fenntartott, pályaszéli bódéban. Marha hideg volt, azt ugye nem kell mondanom. Lefagytak a kezeim, de szerencsére a gépek jól bírták a minusz 5-6 fokos hideget.

Zoli és Peti ezalatt egyre jobban belejött a vezetésbe, megtanulták a pályát, amit a gyorsuló tempóból lehetett megállapítani. Még kívülről is gyorsnak tűntek, amikor pedig újra visszaültem Zoli mellé, világossá vált, hogy sokkal gyorsabb, mint az elején.

Később Peti is vitt néhány kört. Ő még Zolinál is állatabbul ment, pedig az ő autója csak elsőkerék-meghajtású. Az utolsó körben rendesen meg is ütötte az autót, amikor valószínűleg egy kerékvető megdobta és a kavicságyba estünk. Azért mondom, hogy valószínűleg kerékvető, mert a hó miatt nem lehetett pontosan követni a pálya nyomvonalát. Csak sejteni lehetett, hogy hol van az út. Ennek ellenére nagyon kellemes kis szombat délutáni kikapcsolódás volt.

Exkluzív videók
A hangminőség miatt elnézést kérek, de nagyon fújt a szél.









2008. január 3.

A legszomorúbb nap

Megesküdni nem mernék rá, de az biztos, hogy az öt legszomorúbb napom között volt az, amit most elmesélek. Hároméves lehettem, és az egész máig tisztán él az emlékezetemben.

A történet főszereplője egy pedálos Moszkvics volt. A tárgy, amihez talán legjobban kötődtem életem során. A kezdetekre nem emlékszem, vagyis arra, hogy miként tettem szert rá, de ma apukámtól megtudtam, hogy nem az első gazdája voltam, hanem legalább a második.
Zöld színű volt, elemes világítással, fekete kagylóüléssel. És úgy ette a rozsda, mint kacsa a nokedlit. Szét volt már rohadva teljesen, a karosszéria vékonyodó éleitől pedig rendszeresen sebesüléseket szereztem, miközben kiszakítottam vele az összes ruhámat. Anyukám ennél fogva egyáltalán nem nézte jó szemmel, ha beleültem. Én viszont azért vártam minden új napot, hogy kedvenc pedálos autómmal róhassam a (kilo)métereket. Ez persze sok vitát eredményezett anyukám és köztem, de én rendíthetetlen voltam, és nem engedelmeskedtem a tiltásnak.
Aztán egy nap, amikor reggel lementem az udvarra, a kocsim nem állt ott, ahova előző este leparkoltam vele. Kétségbeesett keresésbe kezdtem, mert nem volt még példa rá, hogy valaki eltette volna máshova. Akkor még az egykori nagykőrösi könyvkötő szövetkezet szolgálati lakásában laktunk, úgyhogy sok hely szóba jöhetett, köztük a könyvkötő-üzem is. Először az ott dolgozó felnőttektől kérdeztem meg, hogy nem látták-e a kis négykerekűt, vagy esetleg valami gyanús alakot a közelben, de nem jutottam eredményre. A szüleimtől szintén nem kaptam választ, ami nyomra vezetett volna.
Végül teljes kétségbeesésemben megtettem azt, amit addig soha nem mertem, mivel anyukám világosan elmagyarázta, hogy nem szabad: kimerészkedtem az utcára. Körülnéztem, de nem volt ott számomra semmi érdekes. Egészen addig, míg tekintetem az utcán álló szemétgyűjtő konténerre nem vetődött. Hozzám képest az akkora volt, mint egy ház, úgyhogy csak azt láttam, ami kilógott belőle felül: a zöld autócskám hátulját, a két hátsó kerékig. A többit elnyelte a nagy szemetes. Boldogan szaladtam be anyukámhoz, hogy megtaláltam, és jöjjön gyorsan, mert egyedül nem tudom kivenni. De anyukám azt mondta, hogy nem tud segíteni. És nem segített senki más sem. Nem akarták kivenni, mert nem azért dobták ki... Egész nap sírtam, és érdekes módon ma is elszorul a torkom, ha erre gondolok. Pedig milyen nevetséges kis történet.
De hogy a vége mégse legyen szomorú, röviddel ezután kaptam egy pedálos gokartot, ami sokkal menőbb volt, és amit utána nagyon hosszú ideig megelégedéssel használtam.

Ui.: találtam ezzel kapcsolatban egy nagyon jó, fanatikus alapossággal összeállított honlapot, amit mindenkinek szívből ajánlok, akinek valaha volt pedálos Moszkvicsa: http://gportal.hu/portal/pedalosmoszkvics/

2008. január 2.

Hóban gokartozni...

Még december elején írtam arról, hogy Béla és Marcell mennyire elvakultak, ha gokartozásról van szó. Már akkor sem tartottam őket normálisnak (persze jó értelemben), de most azt kell mondanom, hogy teljesen megőrültek. Még karácsony előtt hívott Marcell a hírrel, hogy voltak gokartozni - ezúttal hóban -, és nagyon durva.
Régóta tervezgettük már, hogy ki kéne próbálni esőben meg hóban is, de ez utóbbi teljesen hülyeségnek tűnt, mivel slick (sima) gumival már esőben is vezethetetlen egy gokart, kedvenc pályánkon pedig egyelőre nem áll rendelkezésre esőgumi.

Hóban pedig annyira nincs tapadása, hogy csak úgy tudtak haladni, ha valamelyikük felállt a gokart hátuljára súlynak, mert egyébként csak kipörögtek a hátsó kerekek és meg sem mozdult a gép. Egy kör erejéig kipróbáltam én is. Nagy élmény, de kicsit félelmetes, hogy még alacsony sebességnél sem akarja követni a kormánymozdulatokat, hanem ötletszerűen csúszkál mindenfelé. Hát még, ha egyszer felgyorsul...
Alább a Vikiszava történetének első saját készítésű videóját láthatják. Ha sikerül összevágni az anyagot, és egy jó kis snittet (vagy mit) csinálni belőle, akkor felteszek majd egy normálisabb videót is, addig ízelítőnek legyen elég ennyi:

Ugye, hogy nem normálisak?