Mindenki az időjárásról beszél...

...de senki nem tesz ellene semmit. Ezt a gondolatot még Mark Twain fogalmazta meg a 19. században, de ugyanúgy aktuális ma is. Mindenki fel van háborodva az időjárás miatt. De ki gondolja komolyan, hogy március közepén már igazi tavasz legyen? Az önmagában is vicces, hogy ha esik Magyarországon 5-10 centi hó, akkor máris rendkívüli helyzet alakul ki, órákat késnek a vonatok, járhatatlanná válnak az utak. Az illetékesek soha nincsenek felkészülve. Dobson Tibor, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője pedig esténként elmondja a híradóban azt, amit már úgyis tudnak azok, akiket a katasztrófa érintett. Ugyan, ki számít rá, hogy télen eshet a hó?

Ma viszont tényleg katasztrófahelyzet alakult ki. Éjszaka olyan szélvihar tombolt, hogy nem tudtam nyugodtan aludni, mert attól féltem, hogy felborul a ház, és aggódtam, hogy ha jobbra dől, akkor rámesik az íróasztalom a hozzá tartozó szekrényekkel. De szerencsére minden a helyén maradt.
Nem tudom, hány centi hó esett, mert összevissza fújkálta a szél, de megdöbbentem, mikor beszálltam az autóba munka után. Olyan légörvények keletkeztek a Toyota körül, hogy a vezetőoldali ajtó mellett háromszor magasabb volt a hó, mint bárhol máshol, úgyhogy került a cipőmbe is egy kevés. Jó kis vizes hó volt, és egészen délutánig esett. Most úgy látom, csönd van odakint. Remélhetőleg nem vihar előtti.

Jöhetne már a tavasz.

Miért Vikiszava?

Azok kedvéért, akik most kapcsolódtak be a műsorba, elmondanám, hogy a Vikiszava név már több mint egy évtizedes. 12-13 éves korom körül pattant ki a fejemből ez a név, ami az akkoriban indított amatőr újságom címe volt. Sokan szerették, csak aztán vége lett. Szellemi csőd miatt. Kinőttem, sajnos. Nem tudtam már nyújtani azt, amiért az olvasók szerették, úgyhogy jobbnak láttam abbahagyni. Bár magam sem tudom, hogy miért szerették, de gondolom a sok gyerekes hülyeség miatt. Kicsit felnőttem, sajnálom. Ezt a blogot pedig azért neveztem el így, hogy hűséges olvasóimnak (ha vannak egyáltalán) ne kelljen nélkülözniük a „Viki szavát”. Amúgy utálom, ha Vikinek hívnak, de a Viktorszava hülyén hangzik.

Nem csak a belbecs fontos

Tulajdonképpen volt már egy blogom, de az gurány volt, nem tetszett. Sajnos nem értek a html-szerkesztéshez, nem tudom megcsinálni, hogy úgy nézzen ki a blogom, ahogy szeretném. Ha pedig nem úgy néz ki, akkor kedvem sincs csinálni. Írni csak úgy szeretek, ha az olyan környezetben jelenik meg, ahogy nekem tetszik. Aztán most, egy 15 perce belém nyilallt, hogy meg kéne már nézni ezt a blogspot-ot, mert azért ez mégiscsak nemzetközi, hátha nem olyan gagyi, mint a hazai blogolós oldalak (bár nem sokat ismerek). És igazam lett. Egyből találtam egy olyan sablont, ami tetszik. Klassz. Most viszont megyek aludni. Viszontlátásra!

Első bejegyzés

Mindenki tudja, hogy a blogírás egy öncélú hülyeség. Viszont néha jól esik leírni a gondolatokat, és ami nagyon érdekes, a napló, mint a blog is, segít rendet tenni az ember életében, ha visszaolvassa, hogy miket írt hetekkel, hónapokkal, évekkel ezelőtt.
A régi gondolatokkal való szembesülés még tanácsokat is adhat a jelenlegi problémákhoz. Érdekes dolog ez. De most befejezem, mert csak ki akarom próbálni, hogy milyen ez.