Nyugalom

Photoexpós élmények

Október 13-én és 14-én Photoexpo néven fotóipari kiállítást és vásárt tartottak a budapesti Lurdy-házban. Elemér barátommal külön-külön is arra jutottunk, hogy ezt az eseményt nem hagyhatjuk ki, majd a sikeres egyeztetést követően vasárnap el is látogattunk a helyszínre.

Az előadásokat vártam a legjobban. Többre szerettünk volna beülni, de végül idő hiányában kettőt hallgattunk meg. Az egyik az esküvőfotózásról és annak legújabb trendjeiről szólt. Egy tapasztalt, mostanában főleg külföldön tevékenykedő srác tartotta. Amennyire vártam, ez akkora csalódás volt. Azt hiszem, talán egy mondat volt az egész előadáson, ami újdonságot jelentett, de az is valami új, amerikai divatirányzatról szólt, és már el is felejtettem, mi volt az. Teljesen amatőröknek talán nem okozott csalódást, de én azt vártam, hogy tanulhatunk majd néhány dolgot. Meg is beszéltük Elemérrel, hogy hasonló előadást mi magunk is tarthattunk volna ennyi erővel.
A másik előadás, a digitális utómunkáról szólt. Egy konkrét kép történetét mesélte el két srác, és egy órába összesűrítve bemutatták  a 4-5 órás munkát. Olyan trükköket mutattak, hogy egy idő után már teljesen elveszítettem a fonalat. Bár szerintem ezzel nem voltam egyedül a hallgatóság soraiban.

A háttér nem tetszik, a back focus jelenség pedig még kevésbé

Sebaj. A Photoexpón volt lehetőség stúdiófotózásra is. Több háttér, lámpa és persze modell csajok álltak a fotósok rendelkezésére. Ez persze inkább volt érdekes, mint hasznos. Nehéz jó fotókat készíteni egy modellről úgy, hogy melletted, alattad, feletted még harminc másik fotós lövöldözi ugyanazt. Két dologra rájöttem: mások sem tudtak adott körülmények között jobb fotókat készíteni, valamint hogy a gépem hátrébb fókuszál, mint kellene, és emiatt nem ártana szervizbe vinni. Az első, lányról készült portrén jól látszik, hogy a haja éles a füle környékén, az arca pedig már életlenebb. Úgy, hogy közben a szemére élesítettem. Bosszantó.

De hogy ne csak siránkozzak: sikerült jó áron, régen vágyott cuccokat beszerezni. A kiállítás ideje alatt komoly, sokszor 50%-os vagy akár nagyobb kedvezménnyel kínáltak fotós kiegészítőket. Így jutottam hozzá végre egy Lenspen-hez és egy körtepumpához. Hogy ezek mik? A Lenspen az objektív üvegének tisztítására szolgáló, filctoll szerű eszköz. A körtepumpa pedig... hát körtét pumpálni! Vettem egy nagyon hasznos könyvet is a stúdiófotózásról. Ha majd lesz egy saját stúdióm, még nagyobb hasznát fogom venni.

Összességében hasznos volt elmenni a Photoexpóra. Az előadásoktól talán túl sokat vártam, de biztos volt köztük kifejezetten hasznos, vagy legalább érdekes. Picit a műtermi fotózásba is bele lehetett kóstolni, az pedig hab a tortán, hogy kipróbálhattam a D600-as Nikont, és gyakorlatilag bármilyen optikát a számos kiállító repertoárjából. Megyünk jövőre is, az biztos!

Ennyi fotós egyetlen modellre...

Sőt, még több!

Nem irigylem őket. A lámpákat viszont hazahoztam volna

Egy aprócska fotónyomtató

Az ősz színei

Szerda, 18 óra 59 perc

Miután körbejártam a békás szökőkutat, és megállapítottam, hogy nem létezik olyan szög, ami értelmes lenne, és ahonnan ne világítana szembe reflektor, kissé elbizonytalanodtam, hogy lesz-e itt most értelme fotózni. Ekkor szólalt meg a padon ülő úr szerényen:
– Szóljon ám, ha útban vagyok, és elmegyek innen.
– Szó sincs róla, hogy rossz helyen lenne. Sőt... Maradjon csak nyugodtan, köszönöm.
Ha felállt volna a padról, biztos, hogy nem készül ma kép itt. De szerencsére maradt, és a következő hat másodpercben – amíg a kép készült – teljesen mozdulatlanul ült, mint ha csak megkértem volna rá. Hálás vagyok érte, remélem tudja.

Pénteki portré

Nem is tudom már, hogy mikor fotóztam utoljára csak úgy, anélkül, hogy megkértek volna rá. Most, hogy lecsengőben az esküvő-szezon, azt hittem, hogy sokáig fényképezőgépet sem akarok majd látni, de ma valahogy úgy éreztem, hogy muszáj portrét készítenem. Nagy szerencsém van, hogy Gyöngyit az utolsó pillanatban sikerült levadásznom erre a feladatra, és fél óra alatt lőttünk néhány képet. Talán ő sem bánta meg.

Sok boldogságot Ági és Zoltán!

Úton a lagzi helyszínére. Ez a kedvenc képem

Ági az esküvő előtti készülődés közepette egy pillantást vet a félig feldíszített Bogárra

Gyűrűhúzás

A váratlanul felbukkanó Gerendai Károly köszönti az ifjú párt abból az apropóból, hogy az ő rendezvényén, a Szigeten ismerték meg egymást

Egyházi szertartás

Ági telefonál

Jó hangjuk volt menet közben

Idillikus érkezés a Lantai Birtokra

Yeah!

Egy mosoly az ifjú feleségtől

Az ifjú házasok

Részlet

Keresik a helyüket :)

:)

Most jöttem rá, hogy elfelejtettem pogácsát enni

Ági

Pola

Pola 2.

Világmindenség egy sátorban

Az első tánc

Kis Juve, aki már most legenda

Rózsaszín köd

Hajnali életkép

Előző este elmentünk készíteni néhány próbafotót, hogy emiatt már ne izguljanak másnap

Séta a parton

Jó ez a hely

Szeretik egymást

Itt is

Az esküvő előtt két órával

Anno 2050

Fly Me To The Moon 2.

Kedves még megmaradt Olvasók! Üdvözlöm Önöket 2012-ben! A világvége nem jött el, de aki hiányolta, nyugodjon meg: hosszú még az év. A Vikiszava sem ment csődbe, pedig megint szárnyra kaptak ilyen jellegű pletykák. Persze ez érthető volt, miután az utolsó posztomat még tavaly október végén bírtam megírni. Lusta vagyok? Volt más dolgom is? Megint alkotói válságba kerültem? Vagy mindez együtt? Nem akarok újévi köszöntőt írni, sem összefoglalni az eddigieket. A lényeg, hogy ma hosszú idő után először újra örömöt éreztem fotózás közben, és most is, ahogy írok. Mindössze ennyire van szükségem, hogy erőt érezzek magamban és kedvet ahhoz, hogy posztolgassak ide. Sőt, ilyenkor muszáj. Nézzék! Nézzék, mit csináltam ma! Réka, köszönöm hogy velem voltál, mert azt hiszem, nélküled nem ment volna.

Október utolsó napja

Nem is tudom, milyen régóta terveztem már, hogy megnézzem, milyen az ősz a Mátrában. A négynapos hosszú hétvégén szerencsére egy napot nyugodtan áldozhattam erre, és Barbival elmentünk egy kis fényvadászatra. Azt hiszem, ennél jobb időpontot nem is találhattunk volna.