Pénteki portré

Nem is tudom már, hogy mikor fotóztam utoljára csak úgy, anélkül, hogy megkértek volna rá. Most, hogy lecsengőben az esküvő-szezon, azt hittem, hogy sokáig fényképezőgépet sem akarok majd látni, de ma valahogy úgy éreztem, hogy muszáj portrét készítenem. Nagy szerencsém van, hogy Gyöngyit az utolsó pillanatban sikerült levadásznom erre a feladatra, és fél óra alatt lőttünk néhány képet. Talán ő sem bánta meg.