2010. november 22.

Utcarészletek Alingsåsból

Mostanában sajnos képtelen vagyok hosszabb, összeszedett írásokat összehozni, ezért úgy döntöttem, csak elkezdem behajigálni ide a képeket. Rendszerezni szerettem volna őket valamilyen módon, de ezekre most csak azt tudom mondani, hogy mindegyik utcarészlet, és mindegyik tipikusan svéd.



Kezdjük mindjárt ezzel. Érthetetlen módon Alingsås utcái tele vannak eldobált, gazdátlanná vált biciklikkel. Ez a példány ottlétünk teljes ideje alatt itt hevert árván, félig bedőlve a bokorba, ami egyébként egy kertes ház kerítéseként funkcionált. Látszólag annyi baja volt, hogy a hátsó kereke jelentősen elgörbült, a sárvédője pedig felcsavarodott. Ilyen drágán dolgoznának kint a kerékpárjavítók, hogy nem viszik el megcsináltatni, hanem inkább eldobják?



Az éjszakai képet készítettem előbb. Ha összehasonlítják a kettőt, látható, hogy az első keréken legalább 180 fokot forgattak. Nem pont úgy áll maga a bicikli sem. De nem vitték el. És még legalább öt másik ilyen biciklit láttunk a város különböző pontjain. Egyet használatba is akartunk venni, de sajnos mindkét kereke lapos volt, pumpát pedig nem tudtunk szerezni hirtelen.



Kívülről hagyományos templom, de belülről... megérne egy misét, illetve egy külön cikket. Tudom már, hogy ha legközelebb Alingsåsban járok, mit kell alaposabban dokumentálnom.



A 23 ezres kisváros központjában a legtöbb utca macskaköves, mert így hangulatosabb, mint ha aszfaltból lennének.



Vagy ez nem macskakő?



Kati és Zoli itt kivételesen nem tudták, hogy őket fotózom.



Aprópénzt mintázó csatornafedél. Jó poén.

2010. november 14.

Márk baba négy hónapos

Sőt, már négy hónapos is elmúlt, hiszen július 9-én született. Néhány nap pedig egy kisbaba életében igen sokat jelent. Annyira, hogy Timi már kétségbeesetten telefonált pár napja, hogy ejtsük meg gyorsan a fotózást, amiről hetek óta beszélgettünk, mert Márk baba kinövi az édes kis nyári ruháit. Bizony, akadt olyan, amelyiknek a nyakán már alig fért át a kis fejecskéje. De becsületére legyen mondva, hősiesen tűrte a megpróbáltatásokat, és még csak nem is nyöszörgött. Cserébe viszont másnap hajnalban kisírta anyukáját az ágyból, aztán ahogy Timi odaért hozzá, elhallgatott és visszaaludt. Biztosra veszem, hogy ez volt a bosszú az elmúlt este folyamán elszenvedett hatszori átöltöztetésért.










2010. november 12.

Nagykőrösi Kalendárium 2011

Célegyenesbe érkezett az egyik legkedvesebb munkám, a Nagykőrösi Kalendárium jövő évi számának előkészítése. A belső oldalak 99 százalékban készen vannak, a borítót pedig ma dobtam össze hozzá. A rá kerülő fotót néhány hete készítettem. Idén valami olyat szerettem volna, ami nem annyira sokat mutatott, emblematikus részlete a városnak, mint a református templom, de mégis tipikusan nagykőrösi, és az emberek szívéhez közel álló. Így esett a választás erre az utcarészletre.
Csak nagyon kevesen látták eddig, úgyhogy ez a kép most igazán exkluzív — érezzék magukat kitüntetett helyzetben.

Íme, a következő Nagykőrösi Kalendárium borítója:



A könyv decemberben kerül az üzletekbe. Nagykőrös jelene és múltja iránt érdeklődők ideális karácsonyi ajándéka lehet.

2010. november 6.

Őszi séta

Jó estét! Nagy nap ez a mai, ugyanis végre teljesült egy régi álmom: mától nagyobb képek lesznek a Vikiszaván. Nagy köszönet érte Bárdos Dávidnak, aki önként felajánlotta segítségét, és ma közös erővel össze is hoztuk. A módszer persze pofonegyszerű — a technikai részletekbe nem is mennék most bele —, és már jóval korábban meg lehetett volna oldani, de hiányzott a kezdő lökés. Így viszont, hogy Dávid segített, minden összeállt. Tulajdonképpen vagy két hete kísérletezünk már, ezért is nem töltöttem fel mostanában semmit, mert elhatároztam, hogy a következő poszt már nagy képekkel jelenik meg. Ez pedig szóljon most az ősz színeiről, ami szerintem minden fotósnak kedvelt témája még akkor is, ha vannak, akik nem vallják be.
Október utolsó napján, kábé 18 fokban sétáltam egyet a városban, és nem hagytam otthon a fényképezőgépet sem.



Sárgulásnak indult levelek Nagykőrösön, a Ceglédi úton október 31-én.



Nagykőrös, Piactér — 2010. október 31.



Nagykőrös, Ceglédi út — 2010. október 31.



Nagykőrös, Ceglédi út — 2010. október 31.



Nagykőrös, Ceglédi út — 2010. október 31.



És egy kép, ami nem pusztán a színekről szól, bár azért fotóztam le, mert a rozsda olyan érdekesen ette át magát a plakáton. Dr. Ványi Ambrus nem lett polgármester. Nem ismerem őt, de így, hogy nem néz a szemembe a plakátról, hanem valahova félre, a semmibe, nem is keltett bizalmat bennem. Erről nem csak ő tehet: döbbenetes hiba a plakát tervezőitől és a fotóstól is, amennyiben választási kampányra készítette a képet. Nem őszinte. Pedig nem őszinte emberekről is lehet őszintének tűnő képet készíteni — nem is kell messzire menni, hogy lássuk.
Na, abbahagyom, mert a végére teljesen elrontom az ősz hangulatát.