Boldog új évet!

Nagyon nem szeretném részletezni a jókívánságokat, van azokból ilyenkor épp elég, csak kevés valósul meg belőlük. Viszont egy jó tanács: az alkohollal ésszel bánjanak, ne füstöljenek el a buli elején, és úgy általában se igyanak túl sokat, nehogy haza indulva úgy járjanak, mint a videón látható úriember.

Jó zenét mindenkinek!

A következő cikket Ballai Ottótól kaptam, akinek egyik jellemző tulajdonsága, hogy nagyon szeret az interneten okos programok után kutatni - és azokat rendszerint meg is találja. Két szakterülete a zene, és a bármiből bármibe konvertáló-programok. És nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy tud aranyat csinálni ólomból - valahogy az internet segítségével.
Jöjjön hát a cikk!

Jó zenét mindenkinek!

1. Winamp+Streamripper
A jó zenét mindenki szereti. Azt hiszem, ez a megállapítás magától értetődően igaz. Most egy viszonylag új zenerögzítési lehetőségre irányítom a figyelmet: azért, hogy a mi listánk legyen a legújabb, a legrockosabb, a legtechnosabb – és még ki tudja, milyen irányzatban a leg.
Az ehhez szükséges eszköz régen rádió és a hozzá csatlakoztatott magnó együttese volt. (A hatvanas évek végén.) Később következett a kazettás magnó (hetvenes évek elejétől). A ma legkorszerűbb rögzítéshez szükség van egy közepes teljesítményű számítógépre (P-II már megfelel) egy szélessávú internet-kapcsolatra (ADSL vagy tévékábel-hálózat) és egy freeware – azaz szabadon felhasználható – szoftverre: ez pedig a Winamp. Ez a program legegyszerűbben a www.winamp.com internethelyről tölthető le. Hogy kényelmesebb legyen a dolgunk, tanítsuk meg a programot magyarul! Ehhez keressük fel a web.axelero.hu/gles6/winamp/ internethelyet, és töltsük le az ott található nyelvi fájlt.
Még egy fontos, apró, ám annál lényegesebb plug-in, azaz kiegészítő program szükséges: ennek neve Streamripper. Ezt az alábbi internethelyen találjuk:
http://prdownloads.sourceforge.net/streamripper/srwa5-1.61.17.exe?download
(Lehet, hogy ezeknél VAN frissebb fájl, de az biztos, hogy ezek így és együtt, működnek)
Ezek után installáljuk a programokat! Elsőként természetesen a Winampot, majd a nyelvi fájlt, végezetül a Streamrippert. Ha ezek után megnézzük az OPTIONS menűpontot, s a legördülő menüből kiválasztjuk a BEÁLLÍTÁSOK… címűt, legalul, a BŐVÍTMÉNYEKBEN megtaláljuk az ÁLTALÁNOS CÉLÚ mezőt. Ebben ott találhatjuk a Streamripper For Winamp programunkat. Ha erre kattintva kijelöljük, alul megjelenik a KIJELÖLT BŐVÍTMÉNY KONFIGURÁLÁSA. Kattintsunk rá, majd a felbukkanó cimkére is: ENABLE STREAMRIPPER. Azt tapasztalhatjuk, hogy a tálcán jobb oldalt alul megjelenik egy kis ikon? SR felirattal. Kattintsunk rá jobb gombbal, majd válasszuk az OPTIONS gombot. Határizzuk meg, hová mentsük a majdani zeneszámokat. Ehhez előzetesen hozzunk létre a WINAMP eredeti könyvtárában pl. egy RECORDED SONGS nevezetű új könyvtárat, amit most a FILE menü OUTPUT menüpontja melletti pontokkal keressünk meg.
(És most egy gyönge közbeszólás: ezt mindössze egyetlen egyszer kell megcsinálnunk…!)
A leírtakkal üzemkész állapotba hoztuk a felvevőnket: most keressünk olyan zenét, amit rögzíteni kívánunk. Ehhez csatlakozzunk az internetre, indítsuk el a WINAMP-ot, majd a FILE menüben keressük meg az INTERNETES RÁDIÓ gombot. Ekkor egy szép, nagy új ablak nyílik meg.
Az ONLINE MEDIA menüben kapcsoljuk a SHOUTCAST RADIO gombot, s a jobb oldalon válasszunk ízlésünknek megfelelő zenét, két kattintással. Győződjünk meg arról, hogy a kiválasztott állomás jól jön-e (érdemes 96-128 kbps bitrátánál nem nagyobbat választani) majd újra menjünk le a jobb oldalon várakozó Streamripper ikonra, jobb gombbal, az OPEN-t választva. Egy újabb ablakocska jelenik meg. Ha a START gombot nyomjuk meg, már rögzítődik is a felvétel.
Egy aprócska megjegyzés: ez a felvevő felület tetszés szerint skinezhető: de ennek elérhetőségét keressétek meg a neten. Semmi sem állhatja útját annak, hogy a lehető leghamarabb a lehető legtöbb zenét szedjük össze: utána a kedvenceinket az mp3-lejátszónkra menthetjük, s máris dicsekedhetünk vele, hogy miénk a legfrissebb lista…

2. Felvétel a Wavepaddal
A szoftvert töltsük le: http://www.nch.com.au/wavepad/index.html
Ez a néhányszáz kilobájtos szoftver MINDEN, a hangkártyán át érkező hangot felvesz. Ráadásul lejátszik illetve megnyit gyakorlatilag minden, korábban ismeretlennek tartott formátumot is. Install után indítsuk el, s menjünk el egy általunk kiválasztott, online rádióadó webhelyére. Ha a Wavepad REC állásban van, akkor mindent rögzít, amit csak meghallgatunk. Után ugyanezzel a szoftverrel más formában is elmenthetjük. Célszerű elsőként a PCM formátumot választani, majd később a mentés másként (Save as…) parancs segítségével mp3-ba átmenteni.

3. Nem veszünk fel semmit és mégis megvan a felvétel…
Ehhez az szükséges, hogy az Internet Explorer böngészőt használjuk, de nyilván máshol kell turkálni a gépünkben, s a Firefox is hasonlóképpen menti a fájlokat.
Elsőként is természetesen hallgassuk meg a kedvencünket a neten keresztül.
Utána vegyük elő a Total Commandert (vagy helyette a teljesen freeware és ugyanannyit tudó Unreal Commandert) és menjünk el a c:\Documents and Settings\felhasználónév\Local Settings\Temporary Internet Files\Content.IE5\ mappákba, s ott is találunk majd mindenféle számokkal és betűkkel jelzett mappákat. Menjünk be, mondjuk, a legújabba. Ha úgy állítjuk be a Commander felső mezőjét, akkor pl. a legfrissebb fájlok között ott vannak az előbb hallgatott felvételek. Igaz, hogy pl. FLA formátumban és nem mp3-ban, de azért van a Wavepad, hogy máris megnyissa és majd utána mp3-ba átmentse a számot.
Ez utóbbi is túlnyomórészt működik…

Jó webrádió:
http://zalaclub.extra.hu/ (most ingyen van a regisztráció)
Egyet Viktor is említ a kedvencei között.
Én még a Last.fm nethelyet említem, s persze mindenki keressen magának, amennyit csak akar…

Barátnők

Minusz 5 fok és két barátnő, akik nem képesek koncentrálni, mert elröhögcsélik a fotózást már elég ahhoz, hogy ne legyen kedvem komoly alkotásokat készíteni, úgyhogy csak lőttünk pár képet, és mentünk is tovább. Ráadásul Ági és Gyöngyi nehezményezték, hogy beleszerkesztem a szögesdrótot a képbe. De nem tehettem mást, a nagy fehérség olyan nyomasztó volt. :)
Persze most nyilván tiltakozni fognak, hogy ők igenis koncentráltak, de lássuk be, egyikünk sem volt ma csúcsformában, nyilván a korai kelés miatt.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a lányoktól kapott, az Országházat ábrázoló 24 darabos puzzleball-t nagyjából fél óra alatt sikerült kiraknom a fotózás után.
Lehet, hogy mégis az én hibám, hogy nem alkottunk ma maradandót?

Boldog karácsonyt!

Gyúljon világosság!

Három napja díszítek, csípje meg a kánya!
Majdnem belefulladtam a kiömlõ gyantába!
Nagyzolni akartam, de látom rosszul tettem,
hogy luc helyett az idén mamutfenyõt vettem!
(Egy mókus karácsonya)

Tavaly karácsony előtt azt állapítottuk meg, hogy rengeteg az ízléstelenül kivilágított ház a városban, látványos, szép megoldás viszont alig akad. Bár nyilvánvaló, hogy az összeset nem láthattuk sem tavaly, sem idén, azért úgy veszem észre, hogy idén javult az ízlésesen kivilágított házak aránya. Húsz százalékuk egészen jó, körülbelül öt százalék pedig egyenesen szép.
1-től 10-ig értékeltük a díszítéseket.

Idén jóra és rosszra is akad példa gazdagon. Az összeset nem volt időm lefotózni, de mutatok néhányat. Itt van például a Toldi iskola, aminek bejárata felett szépen feldíszített karácsonyfa áll. Egységes pirosan világít, az izzósor viszonylag normálisan áll rajta. 7/10

Ennek a társasháznak a lakói évről évre kitesznek magukért. Egységeset soha nem sikerül kialakítani, így aztán minden ötlet keveredik - a szerényektől a legvadabbakig. Az egész együtt szörnyen néz ki. 2/10

Az abszolút negatív példa. Már csak az hiányzik, hogy zenéljen is, de azt szerencsére nem teszi. Városszerte hírhedt, legalább öten mondták, hogy fotózzam le megint - tavaly is ez volt a legcsúnyább. A képen nem is néz ki olyan rosszul, mert a zöld-piros-kék-sárga izzósor a bejárat körül eléggé összeolvadt. Mindenki szörnyülködik rajta, de remélem, hogy aki készítette, annak igazán tetszik és örömet okoz. 1/10

Ez pedig az élő példa arra, hogy akármennyire erőlködünk, kizárólag egyszínű, apró izzókkal (főleg fehérekkel) nem érhetünk el rossz hatást. Ha az egész ház be lenne borítva égőkkel, akkor sem lenne túl csúnya, csak esetleg leszállópályának nézhetné messziről valamelyik utasszállító repülő. A bokrok, fák, ablakok - minden ki van világítva, mégsem rossz. Ha színes lenne, persze borzalmasan nézne ki, így viszont jó érzés volt nézni és fotózni is. Igazi békés, karácsonyi hangulatot áraszt. Csak az előtérben álló fa néz ki kicsit szerencsétlenül. 8/10

A halál torkában

Kis híján tragédia történt ma délután a Csónakázó tavon. Annyira azért nem volt veszélyes, mint ahogy a cím alapján gondolnák, de a média már csak ilyen: kellenek a hatásvadász címek.
A történet ott kezdődött, hogy Zoli felhívott délután, hogy azonnal menjek a Csónakázó tóhoz fényképezni, mert Katival ott koriztak, és pont arról beszélgettünk a minap, hogy a 2009-es naptárukhoz majd kellene néhány téli, havas kép is. Nem voltam rest, azonnal felkerekedtem, és a helyszínre siettem. Ott találkoztam Tomival is, és a tó jegén elkezdtünk beszélgetni, meg közben fényképeztem is.

Aztán kitaláltuk, hogy menjünk át megnézni a közelben létesült új műfüves focipályát. A befagyott tó túlsó felére érve viszont egyszer csak hangos reccsenés kíséretében süllyedt pár centit a jég. Mivel nem szakadtam még bele jeges tóba, nem tudtam, hogy ez mennyire volt komoly figyelmeztetés, de ahhoz elég volt, hogy a lehető leggyorsabban elhagyjuk a jeget. A partra lépve kicsit megnyugodtunk, aztán elmentünk egy elég gagyi teremfocimeccsre, ahol megállapítottuk, hogy a „fotball” észjáték, a játékosok viszont nem gondolkodnak eleget.

Látogatottsági rekord

Manapság, mikor annyi érdekes dolgot lehet találni a neten, meg kell küzdeni minden egyes látogatóért. A Vikiszava látogatottsági statisztikáit nézve mindig büszkeséggel tölt el, ha látok valami növekedést a nézettséget illetően. Ez napi átlag 30-40 oldalletöltést jelent. Néha több, néha kevesebb. Ebben benne vannak a keresőrobotok is, amik a tartalmat fésülik át, hogy aztán a Google nálam is megtalálja a keresett kifejezéseket.
A linkek azért hasznosak, mert látogatókat irányítanak más oldalakra. Nálam is vannak ilyenek, és mindig örülök, amikor valaki más linkeli be a Vikiszavát saját honlapjára. A múltkor észrevettem, hogy a Kecskemét Daily Photo-n is megjelent a Vikiszava linkje. Mivel az általam ismeretlen készítője nem tud magyarul, így Viki says néven szerepel, ami még vicces is.
Ma viszont olyan dolog történt, ami a Vikiszava történetének messze legtöbb látogatóját hozta egy nap alatt: a Belsőség lapszemlét tartott, amiben az itt megjelent egyik cikkből is idéztek, és a szerkesztő még linkelte is a Vikiszavát. Az, hogy Magyarország legjobb és legolvasottabb autós médiumának blogjára felkerült a 'Szava linkje, december 22-én 888 látogatót eredményezett az átlag 30-40-hez képest. Ez nagyon vastag rekord, nem is tudom, hogy valaha sikerül-e majd megdönteni. A statisztika grafikonjában látható is a kiugrás. Ettől szép az internet.
Ezúton is köszöntök minden látogatót, aki véletlenül került ide, vagy valami másik oldalról úgy, hogy nem is hallott még erről a blogról.

Hideg van

A hó negatív tulajdonságáról III.

Katika: „Zoli úgy töri az autókat, mint ha muszáj lenne.”

Ezen a hétvégén nem hagyja Zoli, hogy abbahagyjam az írást. Tegnap, amikor délben beszéltünk, és az eredményeiről kérdeztem, azt válaszolta: „három padka és egy fél árok”. Délután egy villanykaró ugrott elé, aminek hatására ma egész délelőtt az autóját szerelte. De nehogy azt higyjék, hogy ezzel vége a történetnek. A mai mérleg sem pozitív. A délutáni autózásból hazatérve Zoli meg akart állni a házuk előtt, de elmérte a féktávot, és belecsúszott a másik Swiftjük (a „Kék”) hátuljába. Amikor pedig hátra próbált tolatni, azt vette észre, hogy húzza magával a másik autót is. A „Fehér” első lökhárítója úgy ráakadt a „Kék” vonóhorgára, hogy nem is tudták szétszedni őket. Végülis a Fehér elejét felemelték egy emelővel, és a Kékkel kimentek alóla. Így tört össze a Zoli két nap alatt három autót, ráadásul abból az egyiket kétszer is. Remélem, lassan azért tanul is majd ezekből az esetekből.
Mellesleg Zoli elmondta azt is, hogy most már jobban kell vigyáznia, mert fogynak a cserealkatrészek a Swift-bontójukban, ma például az utolsó bal első lámpát vette ki, és lökhárító sincs már sok... Reméljük, egy darabig most már nem is lesz szükség alkatrészekre.
Mindenkinek balesetmentes közlekedést kívánok!

A hó negatív tulajdonságáról II.

Komoly károk nem keletkeztek, de azért megviselte az autó elejét a koccanás. Az új Sedan lökhárítóval állatabbul fog kinézni

Ma délelőtt sima látogatásnak álcázva további részleteket sikerült kiszednem Zoliból a tegnapi balesetéről. Titokban fényképeket is készítettem, de a képen látható személy és a gépkocsi rendszámát a személyiségi jogok és a nehezebb beazonosíthatóság kedvéért kikockáztam.
„Pedig odafelé olyan jól kiadta azt a kanyart, fogalmam sincs, hogy visszafelé mi történt” - értetlenkedett Zoli, amikor a baleset miértjéről kérdeztem.

Miközben mesélt, megérkezett Kati, akin szintén nem látszott, hogy különösebben megviselte volna az eset. Amikor azonban megjegyezte, hogy milyen jó idő van, és olvad a hó, Zoli teljesen kétségbe esett arccal kérdezett vissza: tényleg? - és még gyorsabban kezdte lecsavarozni az összetört lökhárítót, hogy aztán az újászületett géppel újra róhassa a hóborította utakat.

Előtérben az új lökhárító - szerencsére Swifthez akad elég pótalkatrész, de azért a ködlámpákért kár lenne, nem?

A hó negatív tulajdonságáról

RENDKÍVÜLI HÍREK

„Nem nagyon kéne megírni, hogy úgy töröm az autót, mint a ropit” - mondta Zoli azon felvetésemre, hogy írok a mai balesetéről.
Pedig muszáj, mert szeretném, ha a Vikiszava informatív lenne, mint régen. 10 éve számolok be ugyanis Zoli kisebb baleseteiről, amiket elszenvedett. A történet két keréken kezdődött, aztán négyen folytatódott. Most az összkerekes Swiftet sikerült leamortizálnia. Egy villanykarónak ütközött, ami - valljuk be - várható volt annak tükrében, hogy az autót csúszós utakon való nagy sebességű haladásra szánta.
A Vikiszavának adott telefonos interjújában Zoli elmondta, hogy megviselte az eset, főleg, hogy nem ez volt az első. Kati is mellette ült, aki információim szerint szintén megilletődött a balesetet követően. A Suzinak az első lökhárítója, a lámpája és a motorházteteje is sértült. Szerencsére nekik nem esett bajuk, hiszen annyira azért nem volt veszélyes a helyzet.
Bővebb információval és képes riporttal holnap jelentkezem.

Amikor az ember feladja az elveit

Bizony, tegnap eljött az a nap, amikor feladtam az elveimet. Mégpedig azt, hogy egy autót - legyen az akármilyen és akármennyi idős - lehetőleg gyári állapotában kell megőrizni. Tehát egy 1986-os évjáratú Golf II-esre ne tegye fel senki a '90-es modell nagy lökhárítóját, mert az már nem eredeti. Ugyanígy ellene vagyok még a pótféklámpának is a régi modellek esetében - pedig az tényleg hasznos találmány. Én soha nem fogom az Ax-emet könnyűfém kerekekkel, meg xenonhatású izzókkal felvértezni, mert nevetségesen mutatna úgy.
Ezt az autót az egyszerűség céljával tervezték, nincs benne semmi felesleges sallang, és nekem ettől tetszik.
Tegnap viszont meglátogattam Zoli barátomat a szervizükben, és olyan dolgot pillantottam meg, amitől megváltozott az életem. Piros műbőr váltószoknya. Annyira gagyi, hogy már jó. Ezért meg akartam nézni, hogy mutatna az autómban, és érdeklődtem Zolinál, hogy van-e ilyenjük felbontva. Zoli meg azt mondta, hogy nekem adja azt, amit megláttam. Úgyhogy felbontotta és rögtön fel is tette a váltókarra. Kicsit nehezen ment, mert a gyári gumiborítást ki kellett szedni a helyéről hozzá de persze ott maradt az is a helyén, és arra került rá ez a piros. Borzasztó, nem? De valahogy mindig röhögnöm kell, ha meglátom. Ez pedig jó, mert a másik elvem meg az, hogy az ember mindig nevessen, ha alkalmat talál rá.

Ezzel vigyázzanak!

Hevesen reklámozzák mostanában, hogy a Tesco színes termékek mennyire minőségiek és kiválóak. Annyira nyomják, hogy majdnem el is hittem. Aztán vettem egy Crunchy Caramel Biscuit nevű csokit, és egycsapásra elmúlt a reklámok hatása.

Tesco emblémás Twix hamisítvány a Crunchy, ez már első látásra kiderült. Jó, hát kóstoljuk meg, ha annyira hajtanak, nem lehet rossz - gondoltam, bár azért gyanút keltett, hogy az ára megdöbbentően alacsony. Szokásom szerint megint nem tudom pontosan, hogy mennyibe került. Eltettem ugyan a blokkot, csak azóta elfelejtettem, hogy hova. De nem tévedhetek nagyot, ha azt mondom, hogy 50 forint körül van.
Kisebb, mint a Twix, de akkor is igen kedvező az ára. Ha még finom is, az maga lenne a csoda! Csodák pedig nincsenek. Tudják, milyen a benne lévő keksz? Elmondom.
Bontsanak fel egy zacskó háztartási kekszet, és öntsék ki egy tálba. Aztán hagyják úgy 3-4 hétig, és utána kóstolják meg. Miután a száraz keksz magába szívta a levegő páratartalmát, körülbelül olyan lesz, mint amilyen ebben a csokiban van. El tudják képzelni. Ez aztán meg is pecsételi az egész ízélményt, hiába lenne megfelelő minőségű a többi összetevő. Szánalmas próbálkozás a Twix uralmának megdöntésére. Ami nem jó, az nem hogy olcsón, ingyen sem jó.

Új címen a Vikiszava

A Vikiszava mindig igyekezett követni az olvasók kívánságait, bár hozzá kell tenni: általában jelentős késéssel. Így volt ez tíz éve, amikor szkennert vettem, hogy képek kerülhessenek az újságba, így volt 1998-ban, amikor megdupláztuk az újság terjedelmét és kibővítettük a rovatokat, és ezért érkeztünk el a következő mérföldkőhöz is: végre önálló internetes címen érhető el a Vikiszava. Az olvasók kívánsága is volt ez, mert a régi cím túl hosszú volt, és nem könnyen megjegyezhető.
Bár korábban voltak már hasonló kísérletek, például a 90-es évek végén, de akkor az internetes megjelenésből vadhajtás vált a papíralapú újság mellett.
Akkor is, és most is MiLiO volt az, aki megoldotta a dolog technikai részét, úgyhogy ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni neki. Köszi!
A Vikiszava elérhető a régi címen is, de minek, amikor az új sokkal egyszerűbb: vikiszava.net
(Működik www-vel és anélkül is, én az egyszerűség híveként az utóbbi változatot javaslom)

Tizenhét kép a strandról

Már régóta készülök rá, hogy megmutassam ezeket a képeket. Ma jött el a napja. Tizenhét kép a bezárt nagykőrösi strandról a Nagykőrös blogon.
(Mivel tudomásomra jutott, hogy nem mindenkinek egyértelműek még az internetes szörfözés trükkjei, ezért csak annyit súgnék, hogy kattintsanak rá az első bekezdésben lévő, kékkel írt „Nagykőrös blog” feliratra, hogy meglássák a képeket. Köszönöm!)

Télen sem adják fel a srácok

Sokan vannak, akik egy hideg vasárnap délutánt a legszívesebben otthon töltenek a meleg szobában, de azért nem mindenki. Béla és Marcell télen sem adják fel kedvenc hobbijukat, a gokartozást. Én most egy időre visszavonultam ettől a kellemes tevékenységtől, mert másra gyűjtöm a pénzt, de a pálya széléről is szívesen figyelem, ahogy róják a köröket. És megvan az az előnye is ennek a szituációnak, hogy lassan kezdem megtanulni, hogy kell gyorsan haladó objektumokat fotózni. Nagyon az elején járok még, de érzem, hogy minden alkalommal sokat tanulok és értékes tapasztalatokra teszek szert.

A mostani cikket pedig direkt Béla kérésére írom meg, mert szeretne olvasni magáról a Vikiszaván :) Béla, Marcell - fantasztikusan hajtottatok. Elképesztő, már-már emberfeletti teljesítményt produkálva száguldottatok végig az aszfaltcsíkon a rendkívüli hidegben. Így tetszik, vagy fokozzam még? Majd reagáljatok.

Elkészült a vacsora

Krisztián, Fefe és Sanyi a konyhában - mindhármuk kivételes tehetségét dicséri az elkészült étel

Szerintem itt még ők sem hitték, hogy ebből lesz valami

Az előző postban írtam, hogy itt vannak a barátaim és főznek valamit. Azóta kiderült, hogy mi volt az. Nem tudom, hogy igazi neve van-e, de a pajtásaim által egészen pontosan a „lecsós-gombás-csirkehúsos téma rizzsel” nevet kapta az étel. Finom volt, bár én az Uncle Ben's által gyártott édes-savanyús kínai mártást jobban szeretem. De nem maradt semmi belőle, pedig elég sokat főztek. Mondjuk volt is sok éhes száj.
Végül elkészült, és amellett, hogy finom lett, nem is nézett ki rosszul

A receptet, meg az elkészítés módját nem írom le. Egyrészt, mert nem tudom, másrészt meg, aki tud főzni, úgyis sejti, mit kell tennie némi rizzsel, paradicsommal, paprikával, bepácolt csirkemellel, gombával, sok hagymával és némi oreganoval, tárkonnyal, bazsalikommal meg borssal ahhoz, hogy ehető dolog kerüljön az asztalra.

Elégedett arcok a vacsora végén

A tél első napja

Kicsit meglepődtem, mikor realizálódott bennem ma dél körül, hogy december elseje van. De ha a tél minden napja ilyen szép lesz, akkor jöhet, semmi kifogásom ellene. Csináltam délelőtt néhány képet a városban, ami hamarosan látható lesz a Nagykőrös blogon, ráadásul tartogatok még oda egy nagyobb meglepetést is, csak egyelőre nem merem feltenni.

Délután pedig sikerült rávennem Ágit, hogy menjünk el fényképezni. Igaz, hogy múlt héten még ő mondta, csak akkor nem jött össze. Ma viszont igen, és ráadásul olyan képek születtek, mint amilyeneket szerettem volna. Vagyis nem vagyok csalódott a végeredményt illetően, ez pedig nem mindennapos dolog. Remélem, nem csak nekem tetszenek.

Most viszont megyek, mert itt vannak a barátaim, és főznek valamit. Kérdeztem, hogy mi lesz az, de egyelőre csak annyit mondtak, hogy azt majd menet közben találják ki. A részletekről lehet, hogy beszámolok majd, de azért ne vegyenek mérget rá.