Boldog új évet!

Nagyon nem szeretném részletezni a jókívánságokat, van azokból ilyenkor épp elég, csak kevés valósul meg belőlük. Viszont egy jó tanács: az alkohollal ésszel bánjanak, ne füstöljenek el a buli elején, és úgy általában se igyanak túl sokat, nehogy haza indulva úgy járjanak, mint a videón látható úriember.

Jó zenét mindenkinek!

A következő cikket Ballai Ottótól kaptam, akinek egyik jellemző tulajdonsága, hogy nagyon szeret az interneten okos programok után kutatni - és azokat rendszerint meg is találja. Két szakterülete a zene, és a bármiből bármibe konvertáló-programok. És nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy tud aranyat csinálni ólomból - valahogy az internet segítségével.
Jöjjön hát a cikk!

Jó zenét mindenkinek!

1. Winamp+Streamripper
A jó zenét mindenki szereti. Azt hiszem, ez a megállapítás magától értetődően igaz. Most egy viszonylag új zenerögzítési lehetőségre irányítom a figyelmet: azért, hogy a mi listánk legyen a legújabb, a legrockosabb, a legtechnosabb – és még ki tudja, milyen irányzatban a leg.
Az ehhez szükséges eszköz régen rádió és a hozzá csatlakoztatott magnó együttese volt. (A hatvanas évek végén.) Később következett a kazettás magnó (hetvenes évek elejétől). A ma legkorszerűbb rögzítéshez szükség van egy közepes teljesítményű számítógépre (P-II már megfelel) egy szélessávú internet-kapcsolatra (ADSL vagy tévékábel-hálózat) és egy freeware – azaz szabadon felhasználható – szoftverre: ez pedig a Winamp. Ez a program legegyszerűbben a www.winamp.com internethelyről tölthető le. Hogy kényelmesebb legyen a dolgunk, tanítsuk meg a programot magyarul! Ehhez keressük fel a web.axelero.hu/gles6/winamp/ internethelyet, és töltsük le az ott található nyelvi fájlt.
Még egy fontos, apró, ám annál lényegesebb plug-in, azaz kiegészítő program szükséges: ennek neve Streamripper. Ezt az alábbi internethelyen találjuk:
http://prdownloads.sourceforge.net/streamripper/srwa5-1.61.17.exe?download
(Lehet, hogy ezeknél VAN frissebb fájl, de az biztos, hogy ezek így és együtt, működnek)
Ezek után installáljuk a programokat! Elsőként természetesen a Winampot, majd a nyelvi fájlt, végezetül a Streamrippert. Ha ezek után megnézzük az OPTIONS menűpontot, s a legördülő menüből kiválasztjuk a BEÁLLÍTÁSOK… címűt, legalul, a BŐVÍTMÉNYEKBEN megtaláljuk az ÁLTALÁNOS CÉLÚ mezőt. Ebben ott találhatjuk a Streamripper For Winamp programunkat. Ha erre kattintva kijelöljük, alul megjelenik a KIJELÖLT BŐVÍTMÉNY KONFIGURÁLÁSA. Kattintsunk rá, majd a felbukkanó cimkére is: ENABLE STREAMRIPPER. Azt tapasztalhatjuk, hogy a tálcán jobb oldalt alul megjelenik egy kis ikon? SR felirattal. Kattintsunk rá jobb gombbal, majd válasszuk az OPTIONS gombot. Határizzuk meg, hová mentsük a majdani zeneszámokat. Ehhez előzetesen hozzunk létre a WINAMP eredeti könyvtárában pl. egy RECORDED SONGS nevezetű új könyvtárat, amit most a FILE menü OUTPUT menüpontja melletti pontokkal keressünk meg.
(És most egy gyönge közbeszólás: ezt mindössze egyetlen egyszer kell megcsinálnunk…!)
A leírtakkal üzemkész állapotba hoztuk a felvevőnket: most keressünk olyan zenét, amit rögzíteni kívánunk. Ehhez csatlakozzunk az internetre, indítsuk el a WINAMP-ot, majd a FILE menüben keressük meg az INTERNETES RÁDIÓ gombot. Ekkor egy szép, nagy új ablak nyílik meg.
Az ONLINE MEDIA menüben kapcsoljuk a SHOUTCAST RADIO gombot, s a jobb oldalon válasszunk ízlésünknek megfelelő zenét, két kattintással. Győződjünk meg arról, hogy a kiválasztott állomás jól jön-e (érdemes 96-128 kbps bitrátánál nem nagyobbat választani) majd újra menjünk le a jobb oldalon várakozó Streamripper ikonra, jobb gombbal, az OPEN-t választva. Egy újabb ablakocska jelenik meg. Ha a START gombot nyomjuk meg, már rögzítődik is a felvétel.
Egy aprócska megjegyzés: ez a felvevő felület tetszés szerint skinezhető: de ennek elérhetőségét keressétek meg a neten. Semmi sem állhatja útját annak, hogy a lehető leghamarabb a lehető legtöbb zenét szedjük össze: utána a kedvenceinket az mp3-lejátszónkra menthetjük, s máris dicsekedhetünk vele, hogy miénk a legfrissebb lista…

2. Felvétel a Wavepaddal
A szoftvert töltsük le: http://www.nch.com.au/wavepad/index.html
Ez a néhányszáz kilobájtos szoftver MINDEN, a hangkártyán át érkező hangot felvesz. Ráadásul lejátszik illetve megnyit gyakorlatilag minden, korábban ismeretlennek tartott formátumot is. Install után indítsuk el, s menjünk el egy általunk kiválasztott, online rádióadó webhelyére. Ha a Wavepad REC állásban van, akkor mindent rögzít, amit csak meghallgatunk. Után ugyanezzel a szoftverrel más formában is elmenthetjük. Célszerű elsőként a PCM formátumot választani, majd később a mentés másként (Save as…) parancs segítségével mp3-ba átmenteni.

3. Nem veszünk fel semmit és mégis megvan a felvétel…
Ehhez az szükséges, hogy az Internet Explorer böngészőt használjuk, de nyilván máshol kell turkálni a gépünkben, s a Firefox is hasonlóképpen menti a fájlokat.
Elsőként is természetesen hallgassuk meg a kedvencünket a neten keresztül.
Utána vegyük elő a Total Commandert (vagy helyette a teljesen freeware és ugyanannyit tudó Unreal Commandert) és menjünk el a c:\Documents and Settings\felhasználónév\Local Settings\Temporary Internet Files\Content.IE5\ mappákba, s ott is találunk majd mindenféle számokkal és betűkkel jelzett mappákat. Menjünk be, mondjuk, a legújabba. Ha úgy állítjuk be a Commander felső mezőjét, akkor pl. a legfrissebb fájlok között ott vannak az előbb hallgatott felvételek. Igaz, hogy pl. FLA formátumban és nem mp3-ban, de azért van a Wavepad, hogy máris megnyissa és majd utána mp3-ba átmentse a számot.
Ez utóbbi is túlnyomórészt működik…

Jó webrádió:
http://zalaclub.extra.hu/ (most ingyen van a regisztráció)
Egyet Viktor is említ a kedvencei között.
Én még a Last.fm nethelyet említem, s persze mindenki keressen magának, amennyit csak akar…

Barátnők

Minusz 5 fok és két barátnő, akik nem képesek koncentrálni, mert elröhögcsélik a fotózást már elég ahhoz, hogy ne legyen kedvem komoly alkotásokat készíteni, úgyhogy csak lőttünk pár képet, és mentünk is tovább. Ráadásul Ági és Gyöngyi nehezményezték, hogy beleszerkesztem a szögesdrótot a képbe. De nem tehettem mást, a nagy fehérség olyan nyomasztó volt. :)
Persze most nyilván tiltakozni fognak, hogy ők igenis koncentráltak, de lássuk be, egyikünk sem volt ma csúcsformában, nyilván a korai kelés miatt.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a lányoktól kapott, az Országházat ábrázoló 24 darabos puzzleball-t nagyjából fél óra alatt sikerült kiraknom a fotózás után.
Lehet, hogy mégis az én hibám, hogy nem alkottunk ma maradandót?

Boldog karácsonyt!

Gyúljon világosság!

Három napja díszítek, csípje meg a kánya!
Majdnem belefulladtam a kiömlõ gyantába!
Nagyzolni akartam, de látom rosszul tettem,
hogy luc helyett az idén mamutfenyõt vettem!
(Egy mókus karácsonya)

Tavaly karácsony előtt azt állapítottuk meg, hogy rengeteg az ízléstelenül kivilágított ház a városban, látványos, szép megoldás viszont alig akad. Bár nyilvánvaló, hogy az összeset nem láthattuk sem tavaly, sem idén, azért úgy veszem észre, hogy idén javult az ízlésesen kivilágított házak aránya. Húsz százalékuk egészen jó, körülbelül öt százalék pedig egyenesen szép.
1-től 10-ig értékeltük a díszítéseket.

Idén jóra és rosszra is akad példa gazdagon. Az összeset nem volt időm lefotózni, de mutatok néhányat. Itt van például a Toldi iskola, aminek bejárata felett szépen feldíszített karácsonyfa áll. Egységes pirosan világít, az izzósor viszonylag normálisan áll rajta. 7/10

Ennek a társasháznak a lakói évről évre kitesznek magukért. Egységeset soha nem sikerül kialakítani, így aztán minden ötlet keveredik - a szerényektől a legvadabbakig. Az egész együtt szörnyen néz ki. 2/10

Az abszolút negatív példa. Már csak az hiányzik, hogy zenéljen is, de azt szerencsére nem teszi. Városszerte hírhedt, legalább öten mondták, hogy fotózzam le megint - tavaly is ez volt a legcsúnyább. A képen nem is néz ki olyan rosszul, mert a zöld-piros-kék-sárga izzósor a bejárat körül eléggé összeolvadt. Mindenki szörnyülködik rajta, de remélem, hogy aki készítette, annak igazán tetszik és örömet okoz. 1/10

Ez pedig az élő példa arra, hogy akármennyire erőlködünk, kizárólag egyszínű, apró izzókkal (főleg fehérekkel) nem érhetünk el rossz hatást. Ha az egész ház be lenne borítva égőkkel, akkor sem lenne túl csúnya, csak esetleg leszállópályának nézhetné messziről valamelyik utasszállító repülő. A bokrok, fák, ablakok - minden ki van világítva, mégsem rossz. Ha színes lenne, persze borzalmasan nézne ki, így viszont jó érzés volt nézni és fotózni is. Igazi békés, karácsonyi hangulatot áraszt. Csak az előtérben álló fa néz ki kicsit szerencsétlenül. 8/10

A halál torkában

Kis híján tragédia történt ma délután a Csónakázó tavon. Annyira azért nem volt veszélyes, mint ahogy a cím alapján gondolnák, de a média már csak ilyen: kellenek a hatásvadász címek.
A történet ott kezdődött, hogy Zoli felhívott délután, hogy azonnal menjek a Csónakázó tóhoz fényképezni, mert Katival ott koriztak, és pont arról beszélgettünk a minap, hogy a 2009-es naptárukhoz majd kellene néhány téli, havas kép is. Nem voltam rest, azonnal felkerekedtem, és a helyszínre siettem. Ott találkoztam Tomival is, és a tó jegén elkezdtünk beszélgetni, meg közben fényképeztem is.

Aztán kitaláltuk, hogy menjünk át megnézni a közelben létesült új műfüves focipályát. A befagyott tó túlsó felére érve viszont egyszer csak hangos reccsenés kíséretében süllyedt pár centit a jég. Mivel nem szakadtam még bele jeges tóba, nem tudtam, hogy ez mennyire volt komoly figyelmeztetés, de ahhoz elég volt, hogy a lehető leggyorsabban elhagyjuk a jeget. A partra lépve kicsit megnyugodtunk, aztán elmentünk egy elég gagyi teremfocimeccsre, ahol megállapítottuk, hogy a „fotball” észjáték, a játékosok viszont nem gondolkodnak eleget.

Látogatottsági rekord

Manapság, mikor annyi érdekes dolgot lehet találni a neten, meg kell küzdeni minden egyes látogatóért. A Vikiszava látogatottsági statisztikáit nézve mindig büszkeséggel tölt el, ha látok valami növekedést a nézettséget illetően. Ez napi átlag 30-40 oldalletöltést jelent. Néha több, néha kevesebb. Ebben benne vannak a keresőrobotok is, amik a tartalmat fésülik át, hogy aztán a Google nálam is megtalálja a keresett kifejezéseket.
A linkek azért hasznosak, mert látogatókat irányítanak más oldalakra. Nálam is vannak ilyenek, és mindig örülök, amikor valaki más linkeli be a Vikiszavát saját honlapjára. A múltkor észrevettem, hogy a Kecskemét Daily Photo-n is megjelent a Vikiszava linkje. Mivel az általam ismeretlen készítője nem tud magyarul, így Viki says néven szerepel, ami még vicces is.
Ma viszont olyan dolog történt, ami a Vikiszava történetének messze legtöbb látogatóját hozta egy nap alatt: a Belsőség lapszemlét tartott, amiben az itt megjelent egyik cikkből is idéztek, és a szerkesztő még linkelte is a Vikiszavát. Az, hogy Magyarország legjobb és legolvasottabb autós médiumának blogjára felkerült a 'Szava linkje, december 22-én 888 látogatót eredményezett az átlag 30-40-hez képest. Ez nagyon vastag rekord, nem is tudom, hogy valaha sikerül-e majd megdönteni. A statisztika grafikonjában látható is a kiugrás. Ettől szép az internet.
Ezúton is köszöntök minden látogatót, aki véletlenül került ide, vagy valami másik oldalról úgy, hogy nem is hallott még erről a blogról.

Hideg van

A hó negatív tulajdonságáról III.

Katika: „Zoli úgy töri az autókat, mint ha muszáj lenne.”

Ezen a hétvégén nem hagyja Zoli, hogy abbahagyjam az írást. Tegnap, amikor délben beszéltünk, és az eredményeiről kérdeztem, azt válaszolta: „három padka és egy fél árok”. Délután egy villanykaró ugrott elé, aminek hatására ma egész délelőtt az autóját szerelte. De nehogy azt higyjék, hogy ezzel vége a történetnek. A mai mérleg sem pozitív. A délutáni autózásból hazatérve Zoli meg akart állni a házuk előtt, de elmérte a féktávot, és belecsúszott a másik Swiftjük (a „Kék”) hátuljába. Amikor pedig hátra próbált tolatni, azt vette észre, hogy húzza magával a másik autót is. A „Fehér” első lökhárítója úgy ráakadt a „Kék” vonóhorgára, hogy nem is tudták szétszedni őket. Végülis a Fehér elejét felemelték egy emelővel, és a Kékkel kimentek alóla. Így tört össze a Zoli két nap alatt három autót, ráadásul abból az egyiket kétszer is. Remélem, lassan azért tanul is majd ezekből az esetekből.
Mellesleg Zoli elmondta azt is, hogy most már jobban kell vigyáznia, mert fogynak a cserealkatrészek a Swift-bontójukban, ma például az utolsó bal első lámpát vette ki, és lökhárító sincs már sok... Reméljük, egy darabig most már nem is lesz szükség alkatrészekre.
Mindenkinek balesetmentes közlekedést kívánok!

A hó negatív tulajdonságáról II.

Komoly károk nem keletkeztek, de azért megviselte az autó elejét a koccanás. Az új Sedan lökhárítóval állatabbul fog kinézni

Ma délelőtt sima látogatásnak álcázva további részleteket sikerült kiszednem Zoliból a tegnapi balesetéről. Titokban fényképeket is készítettem, de a képen látható személy és a gépkocsi rendszámát a személyiségi jogok és a nehezebb beazonosíthatóság kedvéért kikockáztam.
„Pedig odafelé olyan jól kiadta azt a kanyart, fogalmam sincs, hogy visszafelé mi történt” - értetlenkedett Zoli, amikor a baleset miértjéről kérdeztem.

Miközben mesélt, megérkezett Kati, akin szintén nem látszott, hogy különösebben megviselte volna az eset. Amikor azonban megjegyezte, hogy milyen jó idő van, és olvad a hó, Zoli teljesen kétségbe esett arccal kérdezett vissza: tényleg? - és még gyorsabban kezdte lecsavarozni az összetört lökhárítót, hogy aztán az újászületett géppel újra róhassa a hóborította utakat.

Előtérben az új lökhárító - szerencsére Swifthez akad elég pótalkatrész, de azért a ködlámpákért kár lenne, nem?

A hó negatív tulajdonságáról

RENDKÍVÜLI HÍREK

„Nem nagyon kéne megírni, hogy úgy töröm az autót, mint a ropit” - mondta Zoli azon felvetésemre, hogy írok a mai balesetéről.
Pedig muszáj, mert szeretném, ha a Vikiszava informatív lenne, mint régen. 10 éve számolok be ugyanis Zoli kisebb baleseteiről, amiket elszenvedett. A történet két keréken kezdődött, aztán négyen folytatódott. Most az összkerekes Swiftet sikerült leamortizálnia. Egy villanykarónak ütközött, ami - valljuk be - várható volt annak tükrében, hogy az autót csúszós utakon való nagy sebességű haladásra szánta.
A Vikiszavának adott telefonos interjújában Zoli elmondta, hogy megviselte az eset, főleg, hogy nem ez volt az első. Kati is mellette ült, aki információim szerint szintén megilletődött a balesetet követően. A Suzinak az első lökhárítója, a lámpája és a motorházteteje is sértült. Szerencsére nekik nem esett bajuk, hiszen annyira azért nem volt veszélyes a helyzet.
Bővebb információval és képes riporttal holnap jelentkezem.

Amikor az ember feladja az elveit

Bizony, tegnap eljött az a nap, amikor feladtam az elveimet. Mégpedig azt, hogy egy autót - legyen az akármilyen és akármennyi idős - lehetőleg gyári állapotában kell megőrizni. Tehát egy 1986-os évjáratú Golf II-esre ne tegye fel senki a '90-es modell nagy lökhárítóját, mert az már nem eredeti. Ugyanígy ellene vagyok még a pótféklámpának is a régi modellek esetében - pedig az tényleg hasznos találmány. Én soha nem fogom az Ax-emet könnyűfém kerekekkel, meg xenonhatású izzókkal felvértezni, mert nevetségesen mutatna úgy.
Ezt az autót az egyszerűség céljával tervezték, nincs benne semmi felesleges sallang, és nekem ettől tetszik.
Tegnap viszont meglátogattam Zoli barátomat a szervizükben, és olyan dolgot pillantottam meg, amitől megváltozott az életem. Piros műbőr váltószoknya. Annyira gagyi, hogy már jó. Ezért meg akartam nézni, hogy mutatna az autómban, és érdeklődtem Zolinál, hogy van-e ilyenjük felbontva. Zoli meg azt mondta, hogy nekem adja azt, amit megláttam. Úgyhogy felbontotta és rögtön fel is tette a váltókarra. Kicsit nehezen ment, mert a gyári gumiborítást ki kellett szedni a helyéről hozzá de persze ott maradt az is a helyén, és arra került rá ez a piros. Borzasztó, nem? De valahogy mindig röhögnöm kell, ha meglátom. Ez pedig jó, mert a másik elvem meg az, hogy az ember mindig nevessen, ha alkalmat talál rá.

Ezzel vigyázzanak!

Hevesen reklámozzák mostanában, hogy a Tesco színes termékek mennyire minőségiek és kiválóak. Annyira nyomják, hogy majdnem el is hittem. Aztán vettem egy Crunchy Caramel Biscuit nevű csokit, és egycsapásra elmúlt a reklámok hatása.

Tesco emblémás Twix hamisítvány a Crunchy, ez már első látásra kiderült. Jó, hát kóstoljuk meg, ha annyira hajtanak, nem lehet rossz - gondoltam, bár azért gyanút keltett, hogy az ára megdöbbentően alacsony. Szokásom szerint megint nem tudom pontosan, hogy mennyibe került. Eltettem ugyan a blokkot, csak azóta elfelejtettem, hogy hova. De nem tévedhetek nagyot, ha azt mondom, hogy 50 forint körül van.
Kisebb, mint a Twix, de akkor is igen kedvező az ára. Ha még finom is, az maga lenne a csoda! Csodák pedig nincsenek. Tudják, milyen a benne lévő keksz? Elmondom.
Bontsanak fel egy zacskó háztartási kekszet, és öntsék ki egy tálba. Aztán hagyják úgy 3-4 hétig, és utána kóstolják meg. Miután a száraz keksz magába szívta a levegő páratartalmát, körülbelül olyan lesz, mint amilyen ebben a csokiban van. El tudják képzelni. Ez aztán meg is pecsételi az egész ízélményt, hiába lenne megfelelő minőségű a többi összetevő. Szánalmas próbálkozás a Twix uralmának megdöntésére. Ami nem jó, az nem hogy olcsón, ingyen sem jó.

Új címen a Vikiszava

A Vikiszava mindig igyekezett követni az olvasók kívánságait, bár hozzá kell tenni: általában jelentős késéssel. Így volt ez tíz éve, amikor szkennert vettem, hogy képek kerülhessenek az újságba, így volt 1998-ban, amikor megdupláztuk az újság terjedelmét és kibővítettük a rovatokat, és ezért érkeztünk el a következő mérföldkőhöz is: végre önálló internetes címen érhető el a Vikiszava. Az olvasók kívánsága is volt ez, mert a régi cím túl hosszú volt, és nem könnyen megjegyezhető.
Bár korábban voltak már hasonló kísérletek, például a 90-es évek végén, de akkor az internetes megjelenésből vadhajtás vált a papíralapú újság mellett.
Akkor is, és most is MiLiO volt az, aki megoldotta a dolog technikai részét, úgyhogy ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni neki. Köszi!
A Vikiszava elérhető a régi címen is, de minek, amikor az új sokkal egyszerűbb: vikiszava.net
(Működik www-vel és anélkül is, én az egyszerűség híveként az utóbbi változatot javaslom)

Tizenhét kép a strandról

Már régóta készülök rá, hogy megmutassam ezeket a képeket. Ma jött el a napja. Tizenhét kép a bezárt nagykőrösi strandról a Nagykőrös blogon.
(Mivel tudomásomra jutott, hogy nem mindenkinek egyértelműek még az internetes szörfözés trükkjei, ezért csak annyit súgnék, hogy kattintsanak rá az első bekezdésben lévő, kékkel írt „Nagykőrös blog” feliratra, hogy meglássák a képeket. Köszönöm!)

Télen sem adják fel a srácok

Sokan vannak, akik egy hideg vasárnap délutánt a legszívesebben otthon töltenek a meleg szobában, de azért nem mindenki. Béla és Marcell télen sem adják fel kedvenc hobbijukat, a gokartozást. Én most egy időre visszavonultam ettől a kellemes tevékenységtől, mert másra gyűjtöm a pénzt, de a pálya széléről is szívesen figyelem, ahogy róják a köröket. És megvan az az előnye is ennek a szituációnak, hogy lassan kezdem megtanulni, hogy kell gyorsan haladó objektumokat fotózni. Nagyon az elején járok még, de érzem, hogy minden alkalommal sokat tanulok és értékes tapasztalatokra teszek szert.

A mostani cikket pedig direkt Béla kérésére írom meg, mert szeretne olvasni magáról a Vikiszaván :) Béla, Marcell - fantasztikusan hajtottatok. Elképesztő, már-már emberfeletti teljesítményt produkálva száguldottatok végig az aszfaltcsíkon a rendkívüli hidegben. Így tetszik, vagy fokozzam még? Majd reagáljatok.

Elkészült a vacsora

Krisztián, Fefe és Sanyi a konyhában - mindhármuk kivételes tehetségét dicséri az elkészült étel

Szerintem itt még ők sem hitték, hogy ebből lesz valami

Az előző postban írtam, hogy itt vannak a barátaim és főznek valamit. Azóta kiderült, hogy mi volt az. Nem tudom, hogy igazi neve van-e, de a pajtásaim által egészen pontosan a „lecsós-gombás-csirkehúsos téma rizzsel” nevet kapta az étel. Finom volt, bár én az Uncle Ben's által gyártott édes-savanyús kínai mártást jobban szeretem. De nem maradt semmi belőle, pedig elég sokat főztek. Mondjuk volt is sok éhes száj.
Végül elkészült, és amellett, hogy finom lett, nem is nézett ki rosszul

A receptet, meg az elkészítés módját nem írom le. Egyrészt, mert nem tudom, másrészt meg, aki tud főzni, úgyis sejti, mit kell tennie némi rizzsel, paradicsommal, paprikával, bepácolt csirkemellel, gombával, sok hagymával és némi oreganoval, tárkonnyal, bazsalikommal meg borssal ahhoz, hogy ehető dolog kerüljön az asztalra.

Elégedett arcok a vacsora végén

A tél első napja

Kicsit meglepődtem, mikor realizálódott bennem ma dél körül, hogy december elseje van. De ha a tél minden napja ilyen szép lesz, akkor jöhet, semmi kifogásom ellene. Csináltam délelőtt néhány képet a városban, ami hamarosan látható lesz a Nagykőrös blogon, ráadásul tartogatok még oda egy nagyobb meglepetést is, csak egyelőre nem merem feltenni.

Délután pedig sikerült rávennem Ágit, hogy menjünk el fényképezni. Igaz, hogy múlt héten még ő mondta, csak akkor nem jött össze. Ma viszont igen, és ráadásul olyan képek születtek, mint amilyeneket szerettem volna. Vagyis nem vagyok csalódott a végeredményt illetően, ez pedig nem mindennapos dolog. Remélem, nem csak nekem tetszenek.

Most viszont megyek, mert itt vannak a barátaim, és főznek valamit. Kérdeztem, hogy mi lesz az, de egyelőre csak annyit mondtak, hogy azt majd menet közben találják ki. A részletekről lehet, hogy beszámolok majd, de azért ne vegyenek mérget rá.

AKCIÓ!!!

Valamelyik nap a Tescoban a polcok között barangolva belebotlottam egy kiemelt helyen (értsd: a polcsor végén) elhelyezett Ferrero Rocher toronyba. Az akciót hirdető tábla messzire kiáltott, úgyhogy reflexből elmentem mellette, hogy a két sorral odébb lévő édességpolcon megnézzem, van-e ott is belőle. Pont olyan nem volt, hanem egy másfajta doboz, 1499 forintért. Az nem kevés, úgyhogy visszamentem megnézni az akciós ajánlatot. Nahát, az is 1499 forint. De más alakú doboz. Mivel az ár ugyanaz volt, csak a grammsúlyt összehasonlítva juthattam előbbre. Az akciós csoki 300 grammos kiszerelésben kellette magát a feltűnő helyen. Visszaballagtam újra az édességpolc kevésbé frekventált részéhez, és meg sem lepődtem azon, hogy a másik doboz 375 grammos volt. Vagyis az „olcsó” mintegy 25 százalékkal drágább - amire szerény matematikai képességeim alapján jutottam. (Szóval ha nem jól számoltam ki, jó lenne, ha valaki viszonylag gyorsan kijavítana.)
A lényeg: sokak „kedvenc” áruháza nem csak a legenda szerint nézi hülyének előszeretettel azokat, akikből él.

Szeretném, ha végre az olcsó mobiltelefonok is megfelelő minőségű képet produkálnának, mert ezeken nem látszik rendesen az apróbetűs grammsúly. A nagy Sony R1-esemmel meg mégsem mehetek rejtett kamerás felvételeket készíteni...

Ha megengednek pár tanácsot a karácsonyi bevásárlóroham előtt: próbáljanak mereven ellenállni és figyelmen kívül hagyni az akcióstábla-felhőket; gondolkodjanak józan paraszt módjára, és fogják fel, hogy attól, hogy valami nyomtatásban megjelenik, még egyáltalán nem biztos, hogy igaz is.

Büntet a gép?

Kifejezetten érdekes számomra, hogy bármilyen szép és változatos a magyar nyelv, egy-egy fogalmat mégis olyan kifejezően tud leírni egy szleng szó, mint semmi más.
Az előbb épp a neten szörföztem, amikor rábukkantam erre a képre. Rögtön eszembe jutott, amit egyszer egy VW-fanatikus emberekről szóló cikkben olvastam. Azt kérdezték tőlük, hogy miért alakították át a T1-es kisbuszuk ablaktörlőjét úgy, hogy alaphelyzetben nem vízszintesen pihen, hanem függőlegesen áll, középen kettéosztva a szélvédőt. A válasz pedig: - mert így büntet.
Néha nehéz megmagyarázni, hogy mit is jelent egy-egy ilyen szleng kifejezés. De azt hiszem, a büntet definícióját ez a kép segít a legjobban megérteni:

Szürkéskék, lemattult fényezés, fehér lökhárító, kicsi tetőcsomagtartó, osztott, kinyitható első szélvédő. Minden gyári, kivéve az extrém ültetést. Iszonyatosan büntet

Miről szólhat ez a kép?

Tudja valaki? Olyan 3 éve fotóztam, most megtaláltam újra és teljesen átdolgoztam. Nekem még mindig ugyanazt jelenti, csak másképpen. Szomorú vagy vidám kép? Vagy mindkettő egyszerre? Néha én sem tudom eldönteni, és olyankor hajlamos vagyok azt hinni, hogy vidám, mert napraforgó...

Jelentés a szervizből

Itt az ideje, hogy elmondjak valamit: a szerviz szót rövid i-vel kell írni. Bizony. Úgyhogy ezentúl remélem az összes olvasóm jól írja majd ezt a szimpatikus kis hétbetűst.
De hogy másról is szóljak, lassan ezer kilométert tettem meg a kis AX-szel. Vannak hibái, de megszerettem, mert eddig nem volt vele gond. Néhány apróság van, ami lehetne jobb is. Például sokáig észre sem vettem, hogy a baloldali fényszóróban nem jó a tompított, csak a helyzetjelző világít. Emiatt persze jogosan panaszkodtam, hogy sötétben alig juttat fényt az útra a kis gép. Úgy döntöttem, hogy tennem kell valamit, de mivel egy izzócsere nekem túl bonyolult feladatnak tűnik, szakemberhez fordultam. Itt volt az ideje, hogy meglátogassam a szervizben Zoli barátomat, aki épp nagy projekt közepén tart.
Igazából nem is nagyon akartam zavarni az én apró problémámmal, de amikor tegnap ezt mondtam neki, a válasza kíváncsivá tett: „pedig ha tudnád, hogy mit szerelek éppen...”
Ezért ma az volt az első dolgom, hogy kimenjek a Horváth Autóba megnézni, hogy mit csinál.
Amikor megérkeztem, nagy öröm szemtanúja lettem: beindult! Beindult az összkerekes Swift, amibe most tette bele az erősebb GTI motort, hogy jobban pödörjön. Zoli tűzifa vágás helyett így készül a télre...

Az autó jelenleg siralmas állapotban van, legalábbis én nem gondolnám, hogy valaha sikerül összerakni úgy, hogy semmit se felejtsenek ki belőle, meg minden a helyére kerüljön. Jó, mondjuk én utoljára akkor szereltem autót, amikor a sötétben véletlenül belerúgtam az egyik legóautómba, és darabokra hullott. Olyan tizenöt éve.

Viszont javasoltam, hogy a műszerfalat hagyják így. A kormányt szereljék fel, de mindent hagyjanak így, szétbontva, mert ez annyira menő lenne így, hogy ha meglátnák a helyi vagányok, másnap mindenki így közlekedne.

Miután megnéztük a Suzit, a Citroën is kapott egy új izzót, méghozzá a Lajoska-félét, vagyis General Electric márkájút. Kíváncsi vagyok, milyen változást tapasztalok majd a sötétben.

Az utolsó kép...

Aki ismerte id. Palásti Ferencet, a papámat, tudja, hogy a családján kívül három dolgot szeretett igazán: a focit, az édességet és a galambjait.
Azon a szombati napon azt mondta, hogy nem eszi meg az ebéd utáni süteményét, inkább odaadja a galamboknak, hadd legyen egyszer nekik is egy jó napjuk. Miután ezt megtette, focimeccsre indult. Amikor tehette, mindig kiment, hogy a hazai csapatnak drukkoljon. Mama nem szívesen engedte, mert nagyon hideg volt aznap. Nem akarta, hogy megfázzon. Papa annyit mondott neki: ugyan már, Mama, ez lesz az utolsó meccs...



Ez pedig az utolsó kép, amit róla készítettem (a kép bal oldalán látható). Egész véletlenül keveredtem a focipálya felé, de tudtam, hogy ott lesz, ezért megkerestem és odamentem hozzá. Mondtam is neki, hogy egyszer eljövök majd vele megnézni egy meccset...
Erre sajnos már nem kerülhet sor, de annak örülök, hogy az utolsó előtti mérkőzésen, amit látott, ott lehettem vele egy kicsit.
Élete utolsó napján is a kedvenc sportját nézte a kőrösi pályán. Többen is mesélték, hogy nem érezte jól magát. Kérdezték, hogy mi a baj, segíthetnek-e, de azt mondta, hogy nem kell, nincs semmi. A meccs után autóval hazavitte az egyik barátját, hazavezetett és gondosan beállt a garázsba. A házba már nem ért be. Ott érte a halál a galambjai mellett, akiknek aznap tortát adott kukorica helyett.
Isten Veled, Papa!

Egy tökéletes hely portréhoz

Nemrég jöttem rá, hogy mi az ideális hely portréfotózáshoz. Sajnos nem mondhatom el, hogy hol van, de nagyon örülök, hogy életem egyik álmát valósíthattam meg azzal, hogy itt fotóztam. Köszönöm Timinek, amiért fagyoskodott egy jó fél órán át, és egy rossz szót sem szólt a fotózás alatt. Áginak pedig köszönöm, hogy megmutatta nekem azt a kincsesbányát a neten, ahonnan rengeteg Photoshop effektet töltöttem le, amikre régóta vágytam, de nem találtam sehol.

Diszkóbalesetekről

Ezen a hétvégén öt fiatal halt meg úgynevezett diszkóbalesetekben. Diszkóbaleseteknek azokat a baleseteket nevezik, amikor egyértelmű, hogy hülyegyerek vezette az autót, és a társadalomnak bizonyosan jobb lett, hogy kevesebben maradtak - már amennyiben halálos kimenetelű volt a baleset. Hát, most öttel kevesebben lettünk, a baj csak az, hogy ezúttal az utasok veszítették életüket, a sofőrök súlyos sérülésekkel megúszták - ha lehet ilyet mondani.
Ilyenkor persze jön a sírás a szülők részéről - mint ha nem ők tehetnének az egészről. Nem tudom, én miért nem szálltam még neki az autómmal egy háznak százötvennel, részegen a városban? Talán azért, mert ha a szüleim megtudnák, hogy valaha is ittasan ültem a volán mögé, rosszabbul járok, mint ha felkenődök a falra. Meg azért, mert neveltek, és lehet, hogy abból származik, hogy nem tartom vagány dolognak, ha valaki száguldozik.
Végülis mindegy, akit érint, úgysem fogja fel soha. Akit ez érint, vagy meghal a következő buliból hazafelé tartva, vagy túléli, és majd csak később fogja lecsapni a fejét az autója valamelyik szétroncsolódott alkatrésze. Az is lehet, hogy megússza, és kilencvenévesen, végelgyengülésben hal majd meg. A lényeg, hogy ártatlanokat ne öljön meg élete során. Bár az sem normális, aki beül egy részeg sofőr mellé.
Hihetetlen, hogy mennyi szülő van, aki nem veszi komolyan ezt a veszélyt.
Javaslom, hogy nézze meg mindenki az alábbi videót, amin azt mutatják be, hogy milyen erőhatások lépnek fel, ha 50, 70 illetve 90 km/óra sebességgel ütközünk frontálisan egy útmenti fának. Már hetvennél is elég durva, kilencvennél pedig egyenesen rémisztő a lassított felvételen a próbabábu lerepülő fejének útját követni. A diszkóbalesetek pedig ennél jellemzően jóval nagyobb sebességgel következnek be. Csak ott az idióták általában nem kapcsolják be a biztonsági öveket.

Csak egy portré

Bár a múltkor azt mondtam, hogy ősszel kezdődik az az időszak, amikor kevésbé jók a fények fotózáshoz, azért egy jó kis borongós nap, szórt fényekkel mégiscsak a legjobb egy portréhoz.

Elronthatja mások játékát!

Frissítve!
Két érdekes weblapra bukkantam az Indexen. Közös tulajdonságuk, hogy remekül el lehet tölteni velük az időt, amíg az ember meg nem unja.
Az egyik egy online rajzoló felület, ahol több ember rajzolhat egyszerre egy kezdetben üres lapra, ami természetesen hamar átalakul egy nagy, kusza firkává. A lap 150 másodpercenként törlődik, de ennyi idő után rendszerint már nincs üres rész, ahová alkothatnánk. Vicces.
Talán az előbbinél is jobb poén viszont a játék hűtőmágnes-betűs változata, ami szintén ugyanarra jó: megakadályozni másokat, hogy ki tudjanak rakni egy szót. Persze van, aki arra használja, hogy például leírja a nevét, vagy valami obszcén szót rakjon ki, de én a legnagyobb élvezetet abban leltem, hogy elrontsam, amit mások csinálnak. Ráadásul mindezt anélkül, hogy tartanom kéne tőle, hogy valaki majd pofon vág. Remek, remek!

Ma reggel megint megnéztem a játékokat, és mit látok? A hűtőmágneses változatot valaki épp politikai véleményének kifejezésére használta (nem én voltam). A betűket folyamatosan pakolgatja mindenki, ilyen hosszú szót ritkán lehet kirakni, mert a többiek azonnal elrontják. Ez valahogy mégis egész sokáig megúszta.
Ja, a kép nem a szerkesztőség véleményét tükrözi, és a Vikiszava amúgy sem politizál, még akkor sem, ha engem véletlenül Viktornak hívnak. De az öcsém meg Ferenc, úgyhogy...

Nem helyettesíti a kávét a Pocket Coffee

Mivel tegnap megígértem, ma leteszteltem, hogy helyettesítheti-e a Pocket Coffee a reggeli kávézást. Ezért szokásomtól eltérően nem ittam kávét ébredés után, hanem feltankoltam a csokiból. Egyet megettem még itthon, ötöt pedig magammal vittem. Vagyis hatot ettem meg a délelőtt folyamán, aminek számításaim szerint hatnia kellett. Már csak azért is, mert a kisebb csomagban öt van, így ha igaz a reklámszlogen - „a kávé ereje, a csokoládé energiája” -, ennyinek elégnek kell lennie.
A tapasztalatokról naplót vezettem:

6.10 - Ébredés után első dolgom volt, hogy megegyek egy Pocket Coffee-t. További 5 darabot betáraztam magamnak, és viszem a munkahelyemre.
7.22 - Nem érzem, hogy álmosabb lennék, mint máskor, amikor kávét iszok reggel, de benyomok egy csokit.
8:41 - Nem tapasztalok változást, pedig ettem azóta még egyet.
9.31 - Álmos vagyok, megint eszek egy Pocket Coffee-t.
9.58 - Vigyázni kell, nehogy a munkatársaim meglássák, és kunyerálásukkal meghiúsítsák a tesztet, amint a negyediket bontom fel.
10.23 - Nem javul a helyzet, kezdek aggódni, hogy elalszok. Elfogyasztottam az utolsó Pocket Coffee-mat is.
11.05 - Nem bírom tovább, most téptem fel egy Burn-t, amit a szomszédos Varga pék-boltban vettem. Azt viritykelem, hogy észhez térjek, és eredményesen tudjak dolgozni.
11.15 - Visszanyertem az eszméletemet. A Burn-nek tíz perc sem kellett, hogy elérje hatását.

Szóval a kávéhelyettesítő csoki mégsem helyettesítheti a kávét, a teszten egyértelműen megbukott. Lehet, hogy egy nagy dobozzal kellett volna megennem belőle, hogy hasson, de félek, hogy akkor egy délelőtt meg is csömörlöttem volna tőle.
Viszont mint különleges édességet, továbbra is nagyon ajánlom.

Kávés különlegesség

Teszt - Pocket Coffee

Olaszországban 1968 óta az egyik legkedveltebb édesség, hozzánk csak most jutott el, - Németország után - harmadikként Európában. Megérte kivárni: a Pocket Coffee zseniális találmány. Csoki, igazi kávéval töltve. Aki szereti az ilyesmit, nem fog csalódni benne, bár eddig őszintén szólva nem hallottam ilyen édességről, úgyhogy mondjuk rá, hogy újdonságról van szó.
Az elején el kell mondani, hogy ha valaki Pocket Coffee-t eszik, eszébe ne jusson kettéharapni, mert azonnal ráfolyik a ruhájára a kávé. Különben is, falatnyi édességeket nem szabad kettéharapni. Akinek sok egyben, vagy csak a felét akarja elfogyasztani, gondolkozzon el magán, és vagy hozzá se nyúljon, vagy egye meg egészben.
Hogy a benne lévő kávé mire elég, egyelőre rejtély, de a következő napokban tartós tesztnek fogom alávetni, mivel találtam a boltban 18-as csomagot. Eddig hármat ettem meg belőle, és tény, hogy nem lettem álmosabb. Szerintem olyan öt darab helyettesíthet egy csésze kávét, már csak azért is, mert a kisebbik csomagban ötöt helyeztek el a Ferrero derék csomagolórobotjai.
A csomagolása egyébként nagyon ízléses, jól eltalálták a színösszeállítást és a logó is tökéletes. Bárcsak mindenkinek ilyen ízlése lenne, aki termékcsomagolást tervez!
Az íze szintén hibátlan. A csokoládé kellemes étcsokis, de a csomagolás szerint („finom csokoládé és finom tejcsokoládé praliné”) van benne tejcsoki is. Nem tudom, ez hogy lehet, de a lényeg, hogy az összhatás jó. A kávé pedig igazi olasz eszpresszó, vagyis azzal sincs baj.
Az ára viszonylag normális, a 18 darabos készlet ára 600-700 forint körül van (sajnos jelenleg nem találom a blokkot, amin rajta van az ára, pedig ezúttal nem felejtettem el eltenni valahova), vagyis egy darab ára így nem éri el a 40 forintot. Az ötös csomag ára 208 forint körül van. A Tescoban találtam, de egyszer már eltűnt onnan is. Ha van, akkor a pénztáraknál lelhető fel.
Összességében elmondhatom, hogy ritkán futok össze olyan édességgel, amiben nem találok kivetnivalót. A Pocket Coffee ilyen.

Itt van az ősz...

...és szép, mint mindig, de azért vannak hátulütői is. Gyakrabban esik az eső, kevesebbet süt a nap. Hideg is van, és egy csomó mindent nem lehet csinálni, vagy nem úgy, mint nyáron. Hamarabb sötétedik, rosszabbak a fényviszonyok. Ez a fotózásnak nem kedvez. Ma is menni akartam portrézni, de ilyenkor nem lehet, mert fúj a szél meg alig van fény.
Tegnap viszont voltam Vandával, és bár kevés képet készítettünk, mert elég barátságtalan idő volt, azért lett pár tűrhető. Meg legalább jól telt a délelőtt.
Délután meg gokartozni hívott Béla és Marcell, akik már legendának számítanak a csemői gokartpályán. Ezúttal is szépen mentek, néha centikre egymástól. Én meg fotóztam szorgalmasan.


Hideg van már ilyenkor, normális ember nem is jár gokartozni, de persze ők soha nem voltak azok. Különben is, hideg aszfalton és kesztyűben gokartozni a legjobb. Ilyenkor sokkal jobban csúszkálnak a gépek, és több idő kell a gumik felmelegítéséhez is.

Egyszer hóban is ki kéne próbálni.

Ez pedig Hector, a gokartos Bognárék kutyája, kinek jellegzetessége, hogy az egyik füle felfelé áll, a másik meg lekonyul, és ezzel nagyon vicces látványt nyújt. Itt meg éppen morcos egy kicsit, amiért felébresztettem.