Azon a szombati napon azt mondta, hogy nem eszi meg az ebéd utáni süteményét, inkább odaadja a galamboknak, hadd legyen egyszer nekik is egy jó napjuk. Miután ezt megtette, focimeccsre indult. Amikor tehette, mindig kiment, hogy a hazai csapatnak drukkoljon. Mama nem szívesen engedte, mert nagyon hideg volt aznap. Nem akarta, hogy megfázzon. Papa annyit mondott neki: ugyan már, Mama, ez lesz az utolsó meccs...
Ez pedig az utolsó kép, amit róla készítettem (a kép bal oldalán látható). Egész véletlenül keveredtem a focipálya felé, de tudtam, hogy ott lesz, ezért megkerestem és odamentem hozzá. Mondtam is neki, hogy egyszer eljövök majd vele megnézni egy meccset...
Erre sajnos már nem kerülhet sor, de annak örülök, hogy az utolsó előtti mérkőzésen, amit látott, ott lehettem vele egy kicsit.
Élete utolsó napján is a kedvenc sportját nézte a kőrösi pályán. Többen is mesélték, hogy nem érezte jól magát. Kérdezték, hogy mi a baj, segíthetnek-e, de azt mondta, hogy nem kell, nincs semmi. A meccs után autóval hazavitte az egyik barátját, hazavezetett és gondosan beállt a garázsba. A házba már nem ért be. Ott érte a halál a galambjai mellett, akiknek aznap tortát adott kukorica helyett.
Isten Veled, Papa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése