Január utolsó estéje

Light In My Darkness

Minden napra egy kép

Tudom, megint régen írtam. Nem akarom ezt. Mármint elhanyagolni a blogot. Csak mostanában egyszerűen elfelejtettem, hogy miket is írtam ide régebben. Nem tudom, mi okozta a rendszeres íráskényszert. De hogy lehet ezt csak úgy elfelejteni? Biztos csak egy újabb alkotói válság, egy kis hullámvölgy vagy mittudomén. Viszont ha van, ami motiválja az embert, úgy minden sokkal könnyebb.
Példaként állhatna előttem egy amerikai fickó, bizonyos Jamie Livingston, aki 1979-től majdnem húsz éven át majdnem minden napját megörökítette egy Polaroid kép formájában. A hosszú sorozatnak sajnos a fotós korai halála vetett véget, de még az utolsó — kórházban töltött — napjait napjait is nyomon követhetjük az ezeket a képeket bemutató weboldalon. Igaz, az utolsó képeket súlyos betegsége miatt már nem ő készítette.
Gondolkoztam egy ideje, hogy talán motiválhatna, ha én is azt mondanám, hogy minden nap készítek majd egy képet, amit felteszek ide. Mármint ha megígérném az olvasóknak. Igaz, gyakran szegek meg ígéreteket, de azért talán jobban igyekeznék.
Az utóbbi időben megint többen szóvá tették, hogy nem találnak új cikkeket a 'szaván. Most teszek ellene, a többit meg majd meglátjuk.
És hogy hogy jön ide a fenti kép? Még január 16-án készítettem azzal a céllal, hogy végre tegyek fel ide valamit... Aztán megnéztem itthon, és arra jutottam, amire gyakran szoktam: nem elég jó.

Néha azonban nem árt behunynunk a szemünket, venni egy nagy levegőt, és rájönni: nem ez a lényeg. Nem kell mindig legjobbnak, vagy akár csak jónak lennünk. Sokszor elég, ha önmagunk vagyunk és úgy teszünk dolgokat, amennyire tőlünk telik.

Persze ezt soha nem fogom komolyan gondolni.

Gazdit keresünk!

Kétségbeesett hangú telefont kaptam ma délután. Akik a kákán is csomót keresnek, most talán azon gondolkodnak, hogy melyik cég gyárt kétségbeesett hangú telefonokat. De tudják, hogy nem így gondoltam. Seatos Móni hívott, és megkért, hogy segítsek gazdát találni egy kutyusnak.



A képen látható négylábút Nagykőrös mellett, a Tőzeges tónál találták. Móni szerint nem túl idős kutya, gondozottnak tűnik, nyakörv van a nyakában és kislány. Szóval valószínűleg nem hajléktalan.
Jelenleg a Brill Kft. szervizének egyik zugában tartózkodik ideiglenesen, ott várja, hogy előkerüljön a gazdája, vagy legalábbis igazi otthonra találjon.



Móni megadta a telefonszámát is, ahol a segítő szándékúak jelentkezését várja. A két telefonszám: 76/503-066, illetve 20/593-58-60. Gondolom, elsősorban az eb eredeti gazdáját kellene megtalálni. Reméljük, mielőbb sikerül.