Viktor's birthday party

Bocsánat a cím miatt, de voltunk a Snake-bárban is, és akkor már nem lehet magyar címet adni, hogy pl. „Viktor szülinapi bulija”. De kezdjük az elején.
Hivatalos kezdési időpont nem volt, csak az, hogy 7-8 óra között kezdődik a mulatság. Ennek ellenére kicsit kínos volt, hogy a Zoliék, akik a Grétát is hozták, csak negyed 9 körül értek ide. Nem vagyunk mi hozzászokva az ilyen pontatlansághoz :)) De nem volt senkinek lelkiismeret furdalása, mikor elkezdtünk enni a Zoliék nélkül. Meg kell, hogy dícsérjem a testvéremet, aki egész délután a kaját csinálta. Tésztasaláta volt az előétel, aztán párolt rizs kínai szószos sült csirkemell-kockákkal, meg sima sült csirke. Nagyon jól sikerült mind. Mindenkitől pezsgőt, bort vagy pálinkát kaptam ajándékba, amit nagyrészt el is pusztítottunk. A Krisztián viszont igazán jól ráérzett, hogy mire van szükségem: a tőle kapott szatyorban egy 645 Ci lapult. Kabrió, ahogy nézem, legalább 21 colos felnikkel, grafitmetál színben, fekete bőrrel.
A vacsora és az összes pezsgő elfogyasztása után éjfél felé átmentünk a Snake-be, ahol a szokásos hangulat fogadott bennünket. Nem tudom már, hogy mennyi időt töltöttünk ott, de szerintem viszonylag rövid idő után a Kati elvitte haza a Nórit meg a Krisztiánt, aztán meg visszajött értünk. A Fefe meg a Csúcs maradtak még, én viszont hazamentem a Katiékkal. A probléma csak az volt, hogy el kellett kérnem a Feró kulcsát, mivel nálam nem volt, így meg neki nem maradt. Úgyhogy miután hazaértünk, még keróval(!) visszamentem a Snake-be. Ahogy bekanyarodtam az udvarra, egyből a Fefe hangját hallottam meg: „bravó”. :) Találkoztam a Vandával is, akit biciklivel átvittem a szomszédos Detox Café-ba, ami felejthetetlen élmény volt mindkettőnk számára :) A Detox-ban egy igazi legendával találkoztam Palai Péter személyében, akivel váltottunk pár szót, majd rövid Snake-es kitérő után hazafelé vettem az irányt. Így telt ez a szép nap. Köszönöm mindenkinek, aki a részese volt és megemlékezett a szülinapomról!

25 és 4

Na, ezt a címet fejtse meg valaki, ha tudja. De nem titkolózok: a mai napomat ez a két szám határozta meg. Huszonöt és négy. Hogy mik ezek? A huszonöt az új életkoromra utal, tegnap még egy évvel fiatalabb voltam. A négy pedig négy karika: sajnos nem új autóm van, hanem csak a Brillben voltam lefotózni a felújított Audi szalont.

Az új szalon ász lett kívül - ász lett belül. Nem is gondoltam, hogy a belső térben ilyen nagymértékű átalakítások történnek majd. De jó lett. Talán egy kicsit sok az ajándékbolt a pultban, elegánsabb lenne anélkül, de végülis mindegy. A többi rész nagyon tetszett.
Hogy a huszonötről is szóljak, hát ennyi éves lettem ma. Most fogtam fel igazán először, hogy milyen régóta élek már. Negyed évszázada.
Csak pár érdekesség a Wikipédiából, hogy mi történt 1982-ben:
- Felbomlik az ABBA együttes.
- Megjelenik a Sinclair Spectrum személyi számítógép.
- November 11-én kerül sor az első kereskedelmi célú űrutazásra a Columbia űrrepülőgéppel
- Keke Rosberg nyeri a Forma-1-es világbajnokságot a Williams csapattal.
- Az Egyesült Államokban megindul a Knight Rider sorozat, David Hasselhoff főszereplésével.
És a kettes Golf is még csak tervben volt, amikor születtem. Hihetetlen.
A Popi és a Kati este eljöttek megköszönteni, kaptam tőlük egy üveg bort, amit meg is ittunk, anyukámnak meg hoztak egy doboz csokit, köszönetképpen, hogy vagyok :)
A vacsora igazi, jóféle babgulyás volt, nem maradtunk éhesek. A buli folytatódik pénteken, amikor minden pajtásom ráér majd az ünneplésre.


A garázsom - höhö

Vidám vasárnap délután

Vasárnap délután pedig a Popival meg a Katival kitaláltuk, hogy nézzük meg a Hasutasok című magyar vígjátékot. Bár figyelmeztettek előre, hogy nem egy jó film, ez nem tántorított el minket célunktól. Úgyis rendkívül jó érzékkel szoktuk kiválasztani a legrosszabb filmeket, ha többen megyünk egyszerre. Most is sikerült. Ritka szar film volt ahhoz képest, hogy milyen színészek játszottak benne. Mindenkinek ajánlom, hogy kerülje el, ha egy mód van rá. Oké, nem mondom, hogy nem lehet nevetni rajta néha, de összességében egy... egy fos, na. Nagyon rossz, nagyon rossz. Le is húzta minden filmkritikus.
De mi azért jól éreztük magunkat. Utána elballagtunk megnézni a főtéren lévő kirakodóvásárt, ahol a szokásos hasznos dolgok mellett találtunk egy sátrat, ahol kürtős kalácsot sütöttek, és a Popiék vettek is, én meg egy másiknál vettem cukros-csokis földimogyorót. Hát, nem az az M&M's kategória volt, de azért benyomtam.
A Zoli odafelé és visszafelé is demonstrálta, hogy a Kati piros 1,3-as Suzukija milyen komoly műszer. Már ha értik, mire gondolok.

Vidám vasárnap délelőtt

Igaz, hogy most hétfő van, de most a vasárnapról emlékeznék meg, ami sokkal jobb volt. Kezdődött azzal, hogy találkoztam Vivivel, egy nagyon jó barátnőmmel, akit nagyon régen láttam utoljára, és elmentünk az újonnan felfedezett kedvenc portrézós helyemre, ami Kecskeméten a kihalt, régi orosz laktanyában található. Illetve az egész komplexum, ahol az oroszok éltek, az egész a kedvencem. Komplett lakótelepi házak tök üresen, odabent minden összetörve, összegraffitizve... döbbenetes látvány. És ugye marha jó környezet portrézáshoz.

Ez a fekete-fehér egy buszmegállóban készült, ami közvetlenül az egyik lakatlan ház mellett van. Ebben nincs is semmi különös, csak jól sikerült szerintem.


Ez a téglás viszont rögtön elárulja, hogy miért szeretem annyira ezt a helyet. Azért, mert akármelyik helyiségbe megyek be, biztos lehetek benne, hogy valami döbbenetes látvány tárul elém. Bemegyek a folyosón, az első ajtó balra egy simán lerohadt szoba, a következő már egy szétvert, hatalmas tusoló, csempével a falon, ami szintén össze van törve. A harmadik helységben tök sötét van, a negyedikben pedig ez. Érdekes lenne tudni, hogy omlott le a fal teteje, hogy ennyi tégla került a földre, illetve mi célt szolgált a bontás, de a lényeg, hogy fotózáshoz ideális díszlet. Vegyék észre a szétrepedezett festést a falon, ami a hab a tortán.
És vannak itt még extrémebb szektorok is, majd egyszer megmutatom.

Fotókidolgozás 1 Ft-ért ismerősnek jelölt

A címben olvasható tárgyú iwiw-es levelet tegnap este kaptam. Egyre több idióta van, aki így akar reklámozni, és sajnos el tudom képzelni, hogy ennek értelme is van. Gyakorlatilag ingyen lehet így hirdetni Magyarország egyik leglátogatottabb weboldalán. Sok agyas rá is jön erre, és szép lassan elárasztanak majd mindenkit reklámokkal, aki tagja az iwiw-nek. A magunkról írt jellemzésből kikeresik a kulcsszavakat, így jelölt be engem is 1 hónapon belül vagy 4 fotós klub meg hasonló intézmény, mert szerepel a "magamról" rovatban, hogy szeretek fényképezni. Szomorú jövő vár ránk, úgy érzem. Legalábbis ilyen szempontból. Adatainkat, telefonszámunkat, címünket ésszel osszuk meg ismeretlenekkel.

Akiknek bejött az élet

Március 17-én, szombaton quadozni indultunk a Popival meg a Fefével, de nem jött össze, mert voltak ott mások, és a kis quadok nem voltak kint, én meg a naggyal nem merek menni, mert félek a haláltól. A kicsi is elég ahhoz, hogy összetörje magát, aki nincs észnél. Ezek a nagyok viszont lenyűgözően mentek az erdőben létesített quadpályán.
Néztük ott őket vagy fél óráig, és közben a Zoli többször is feltette a kérdést, mikor az egyik elhaladt előttünk: „Te, ez nem a Berdó Gabi?”. De azt hittem, hogy csak hülyéskedik, mert most véletlenül eszébe jutott ez a név. Bukósisak volt mindenkin, ezért az arcokat nem lehetett látni, és még a kommandós gatya miatt sem fogtam gyanút, pedig a Gabinak tényleg csak terepmintás nadrágja van. Aztán egyszer csak észrevettük, hogy egy másik rájder meg nagyon hasonlít a Szabó Csabikára, aki a Gabi féltesója. Pont ekkor említette a körünkben lévő srác is (aki a Mario Thiessen fia, aki a Popiékkal elhitette, hogy őt Kása Ferinek hívják), hogy az bizony tényleg a Csabika.


A Csabika egy nagyon jó rájder

Ekkor bebizonyosodott, hogy a másik srác tényleg a Berdó Gabi. Igen, a Gabi, akinek bejött az élet, mert 18-20 éves korára valóra váltotta az álmát: traktoros lett. Emlékszem, mikor kb 10 éves korában is csak a traktorokról tudott beszélni, és amikor megkérdezte a Tomitól, hogy „Neked mi kéne, egy John Deere, vagy egy hatkerekű Rába?”.
A Gabi Zetorjában (aminek Mercedes csillag van az elejére drótozva) nincs szervokormány, de még így is tiszteletre méltó teljesítmény fél órán át olyan tempóban quadozni, mint ahogy ment. Elég fárasztó lehet. De az igazi nagy szám nem is a Gabi, hanem a Csabika. Ahogy Mario Thiessen fia elmondta „a Csabit senki nem éri utol, csak ha hibázik”. Megtudtuk még, hogy a Csabi annyira tehetséges, hogy keróval régebben végigkerekelte a várost. A későbbiekben ezt állítólag megtette robogóval és crossmotorral is, most pedig már autóra is van jogsija, és egy Peugeot 106-ossal rója az utakat. Hihetetlen, mi?

Erről eszembe jutott még két párbeszéd. Az első a Tomi és a Gabi között zajlott kb egy évtizede:
Gabi (a Wartburg kombijukról mesél): - Jó mén ám ez hee. Hetvenet, nyócvanat szereti ám.
Tomi: - Hát... apukám autója kettőötvennél leszabályoz.

A másik meg a Berdóék ismerőse és szintén a Tomi között zajlott:
Ismeretlen felnőtt: - Akkora hó vót télen, mikor mentünk, hogy az autó negyven centire vót a földtől.
Tomi: - Apukám autója meg öt centire van a földtől, úgy le van ültetve.

Asszem no comment :)

Március 15.

Még hat nappal az ünnep után, március 21-én is nemzeti színekben díszeleg a Kossuth-szobor környéke. Koszorúk és iskolások által készített zászlók, kokárdák és egyebek díszítik a szobor talapzatát. Nagykőrösön zavargások nélkül telt az ünnep, nem úgy, mint a fővárosban, ahol szélsőségesek megint balhéztak, de ezúttal a rendőrség egész jól kordában tartotta őket, és este 11-re le is csitultak a kedélyek. Szóval Tomi, emiatt kár volt német földre menekülni.

A 15-ei ünnepség egyébként nekem teljesen kimaradt, de gondolom délelőtt volt a szokásos menetrend szerint. Bár a szokásos menetrend is ismeretlen előttem. A lényeg, hogy az ünnepen elmentünk gokartozni, ahová velünk tartott a Popi is, aki pedig köztudottan nem szereti annyira a pályaversenyeket. A gokartpálya tulajdonosaitól érdekes információkat szereztünk: két éven belül tervezik a jelenlegi mellé felépíteni a monacoi F1-es pálya vonalvezetéséhez hasonló aszfaltcsíkot. Elmondásuk szerint a körítést, mármint a tengerpartot, a kaszinót és az alagutat kihagyják a projektből anyagi okok miatt, és állítólag meg is büntetnék őket, ha egy az egyben lemásolnák a pályát. Csak nem tudom, hogy kik és miért büntetnék meg. Nyilván a szintkülönbségeket sem építik bele a pályába az eredetihez hasonlóan. A gokartos bácsi hozzátette még, hogy 24 órás gokartverseny megszervezését is tervezi a jövő évben. Becsülendő törekvések, sok sikert hozzá!
Szóval így telt március 15. Nem éppen ünnepi hangulatban, viszont elég olaszul.


Lőttem néhány képet a gokartpályán is, amíg vártuk, hogy végezzenek az előttünk lévők. Jól nyomták a srácok, de mi jobbak voltunk

Pláza fíling

Tomi március 9-ei búcsúvacsorájáról, és az azt követő eseményekről most inkább nem szólnék, az illetékesek úgyis ismerik a történetet és már a legendákat is. A lényeg, hogy 10-én szombaton dolgoztuk le a 16-ai pénteket, hogy négynapos hosszú hétvége lehessen. Kialvatlanul, másnaposan mentem dolgozni, ami nem egy jó dolog. Voltam a Vertikum Kft. telephelyén traktort fotózni, de olyan furán éreztem magam, hogy alig tudtam állni a lábamon. Délutánra kicsit jobban lettem, és a Popival megbeszéltük, hogy átmegyünk Kecskemétre megnézni a Katit, aki utazás-kiállításon vett részt a helybeli Piroska Tours munkatársaként. Amikor végzett a Kati, elmentünk a Malomba kajálni, és persze a McDonald's-nak szavaztunk bizalmat. Itt csináltam pár portrét a Zoliékról, meg néhányat csak úgy, amíg a Kati ruhákat nézett egy butikban.


Kettőslátás: Popi és Kati a McDonald's-ban


Plázafíling: Próbababa abban a boltban, ahol a Kati gatyát nézett, de nem talált, vagy nem volt elég pénze

„Ő és én": Popi pattogatott kukoricát eszik, miközben a Kati a plakát mögötti üzletben ruhákat mustrál

Átalakulás

A Vikiszava hivatalos netes indulása óta teljes mértékben elhanyagoltam a blogomat, ami nem is csoda, mert azt akartam, hogy az új oldal vegye majd át ennek a szerepét is. De a Vikiszava jelenleg rossz, nem tudok rá cikket feltölteni. Ez mondjuk elég hülyén hangzik, hogy rossz egy weblap. Igazából én vagyok hülye, mert nem értek hozzá. A Blogspot viszont egy hülyebiztos hely, itt nem lehet elrontani semmit, legalábbis eddig nem sikerült.
A Vikiszava elromlásán kívüli másik ok, amiért újraélesztem ezt a blogot, hogy Juhász Tamás barátom huzamosabb ideig Németországban tartózkodik, és megígértem neki, hogy megosztom majd vele az itthon történteket. Mindent persze nem tudok, de azért több lesz, mint a semmi. Ja és úgy érzem, hogy fotóblog lesz. :)