Kedves szomszédok, nyugodjanak meg!

Ön mit gondolna, ha kedd este fél nyolc körül békésen nézné a tévét, esetleg enné a vacsorát, és közben arra lenne figyelmes, hogy az utcáról az ablakon át kétmásodpercenként nagy intenzitású villanás szűrődik be? Vagy ha bekanyarodna egy sötét kisutcába autóval, és azt látná, hogy az út közepén egy üres autó áll, helyzetjelzővel, és egy hülye sapkás alak járja körbe, miközben a kezében lévő vakuból kétmásodpercenként nagy intenzitású villanás teríti be fénnyel az utcát?
Nyilván, mint minden rendes ember, kíváncsi lenne, hogy mi történik.
Meg kell jegyeznem, hogy bevezetőben soha nem írtam még egymás után két ennyire hosszú, többszörösen összetett mondatot.

A lényeg, hogy a Belsőségen láttam egy képet néhány napja, ami nagyon megragadta a fantáziámat. Ma pedig megtaláltam apukám húszéves vakuját, amivel lehetőségem nyílt megkísérelni valami hasonlót csinálni. Az eredmény szánalmasan gyenge lett, de ha már szenvedtem vele, és a fél utca hülyének nézett, megmutatom az eredményt. Hat képet készítettem, de aztán feladtam, mert ilyen ködös, dzsuvás időben eleve nem lehet tiszta képet készíteni. De ahogy Vadvirág mondta, legalább van már tapasztalatom, és legközelebb okosabban tudok majd próbálkozni a témával. Egyébként, ha valakit érdekel, B záridővel fotóztam, a záridő kb 50 másodperc volt, F16-os rekeszérték mellett. Az alsó kép 30 másodpercig készült. Ha pontatlanul fogalmaztam, elnézést, én sem értek hozzá. És elnézést kérek a minőségért. Ja, a képeken gazdagon van utólagos Photoshop-effekt. Nyersen tényleg borzalmasak voltak.

Vicces egyébként az emberek reakcióját figyelni, amikor valami szokatlan tevékenységet végzünk. Az utcában sötét volt, és a feladatra koncentráltam, de azért tudtam, hogy többen is figyelnek. Az egyik - meglehetősen egyszerű gondolkodású - szomszéd néni például még köszönni is alig mert, amikor látta, hogy járkálok az autóm körül, és villogok mint egy eszelős. Szerintem soha nem meri majd megkérdezni, hogy mit csináltam ott ma este, pedig biztos vagyok benne, hogy most is ezen agyal. Egy másik közelben lakó pedig autóval jött hazafelé, elment mellettem, majd kicsit visszatolatott, nézett fél percig, aztán elment. Majd két perc múlva visszatért a feleségével együtt, és messziről lestek. Szerintem arra voltak kíváncsiak, hogy miféle nyomrögzítés folyik, és sasszemmel figyelték, hogy van-e kerékpár, vagy netán ember beszorulva az autó alá, amikor alacsony szögből vakuztam a talajt az érdekesebb fényjelenségek miatt. Aztán mikor realizálódott bennük, hogy nincs sérült, sőt, semmi érdekes, visszamentek a házukba.
Ha megkérdezik, és megmondom, hogy csak fényképezem az autómat, valószínűleg hülyébbnek néznek, mint ha azt válaszolom, hogy démonokat próbálok elüldözni a járműből.