Bucika

Ma itt volt nálunk apukám unokatestvérének a kisfia, aki nekem nem is tudom, hogy kim, mert mindig gondom volt a különböző rokoni kapcsolatok elnevezésével. De a lényeg, hogy a 10 éves Buci (hivatalos nevén Molnár Endre) nagyon jó fej kiskölyök, és csináltunk néhány portrét. Nem gondoltam volna, hogy ilyen fegyelmezetten és jól közre tud működni a képek elkészítése során. Hétvégén fotóztam egy párt, mert az esküvői meghívójukhoz kellettek képek. Na, náluk Buci körülbelül tízszer komolyabban állt a feladathoz, és meg is lett az eredménye. Tessék, itt vannak a képek:

Hagyományos színes kép, negyed óra utómunkával. A háttéren sokat sötétítettem, mert oda sütött a nap, az árnyalatokat és a színeket vagy öt különböző területen, külön-külön állítottam be ilyenre. Az eredetihez képest ég és föld a különbség. Majd egyszer meg is mutatom, hogy mit számít az utómunka egy olyan alapképnél, ami eleve jó volt. Olyan nincs, hogy egy képet ne lehetne jobbá tenni.

Ezen a fotón olyan sok utómunka van, hogy az eredeti bőrszín megsínylette volna a beavatkozásokat (muszáj volt, mert nem ideális helyszínen fotóztunk), ezért elvettem a színeit, és meg is oldódott a probléma.

Az utolsó elég komoly, nem? :) Elvettem a színeit, mert nem kellettek, utána viszont rányomtam egy 20% kék réteget, hogy hidegebb hangulatú legyen.