Fagyifigyelő

A nagy fagyizóteszt

Régen hagyomány volt, hogy a Vikiszava nyaranta összehasonlította a város fagyizóit. Az utolsót, azt hiszem 1999-ben csináltuk, tehát jó régen. Azóta nagyot fordult a világ. Nincs már papír-Vikiszava, és nincs már meg az akkori legjobb fagyizó, a Tutti-frutti sem. Ideje hát újra ránézni a fagyizók körmére, és új királyt választani.

Szögezzük le az elején: a magyar ember édességek szempontjából igénytelen: gyakorlatilag bármit megeszik, ami cukros. Ennek ellenére a fagyizók kínálatának minősége jelentősen javult az utóbbi években. Ez esetben nyilvánvalóan nem az igényeket követték, hanem az igények elébe mentek, ami nagyszerű és dicséretes.
A mostani teszt régóta érlelődött már, titokban az összes résztvevő átment egy előzetes teszten, ami az eredménybe nem számított bele, csak nem akartam elsőre ítélni.

Kispipa fagyizó


Kispipa - kívülről hangulatos, belülről kevésbé

A fagyiszezon közepén, július 8-án vasárnap, a Forma 1 után indultunk körutunkra Katival és Zolival. Első állomásként a nagyhírű Kispipa fagyizót látogattuk meg. A kor divatját követve már itt is van néhány asztal és szék az üzlet előtt, ahol a vendégek szép fák hűs árnyékában ülhetnek le. Fagyit az utcáról is lehet venni, de mi betértünk az üzletbe, ahol szintén helyet lehet foglalni néhány asztalnál, de aligha ül ott le bárki is, mivel nem túl barátságos és sötét is. A fagyiválaszték átlagos, tíz-tizenötféle ízből lehet választani, és 100 forint egy gombóc, aminek mérete elmarad a konkurcenciától. A fagyi állaga hibátlan, krémes, lágy – olyan, amilyennek lennie kell. Viszont túl édes, legalábbis az általunk tesztelt négy különböző ízűt mindannyian kissé csömörnek találtuk. Ez persze ízlés kérdése. A kiszolgálás viszont nem nyerte el a tetszésünket. Rossz érzés ilyet írni, főleg, hogy maga a tulajdonos szolgált ki minket. Sem egy kedves mosoly, sem egy kedves gesztus, semmi. Illetve hozzá kell tennem, hogy kedves gesztusként kaptam egy kártyanaptárt fizetés után, de egy mosoly nyilván mindenkinek többet jelentene egy papírdarabnál, amin ráadásul „Kecskeméti u.” van feltüntetve címként. Pedig az nem utca, hanem út. De ez nem a fagyizó hibája. Elnézést, ezt most itt muszáj elmondanom: fogja már fel mindenki, hogy út és utca között különbség van! Visszatérve a témához, tulajdonképpen nem baj az, ha az eladó nem kedves különösebben, de ha ennyire életunt, az már nem jó. Miután beletette a tölcsérbe a fagyit, megkérdezte:
- Tegyek rá valamit?
- Mit lehet rá tenni? – kérdeztem, talán kicsit naivan.
- Hát… sót, borsot. – hangzott a válasz.
Valószínűleg humornak szánta, de mivel a hangsúlyából semmit nem lehetetett kivenni, én simán úgy vettem, hogy hülyének néz. Minden esetre ezután nem is akartam tudni, hogy mit akar rátenni a fagyira, úgyhogy távoztunk a többihez képest igénytelen helyről. Egy tulajdonosnak nagyobb alázattal kellene viselkednie azokkal szemben, akikből él. Bár a kocsmarész részeg vendégei – akik nyilván a nagyobb hasznot hajtják –, nyilván nem igényelnek ilyesmit.

Értékelés - Kispipa fagyizó

• Kiszolgálás: 2
• Választék: 3
• Fagyi: 4
  
• Tölcsér: 4
• Környezet: 3
• Ár: 4

Összesített értékelés: 3,4

Kékjuhar cukrászda


Kékjuhar cukrászda - már messziről is barátságos

Épphogy benyomtuk a Kispipában vett fagyit, már meg is érkeztünk a nem messze lévő Kékjuhar cukrászdába. Ez az a hely, ami mindig a középmezőnyben végzett a régebbi összehasonlítások alkalmával, mert egyszerűen nem volt elég jó a fagyijuk. Nos, ez végre megváltozott, és ma igen sok ember elsőszámú kedvence a városban. Jól jelzi ezt, hogy szinte mindig sorok állnak a két, utcára kihelyezett pult előtt. Így volt ez most is: helyet az asztaloknál nemigen lehetett találni. Ugyanígy tele volt a szomszédos kisutca is autókkal, ahol alig lehetett megállni. A parkolóhiány egyértelműen a Kékjuhar leggyengébb pontja. De hát ennyi bőven belefér, ha a város legjobb fagyijából szeretnénk enni, nem igaz? A hűsítő édesség nem is okozott csalódást. Csokis kekszet ettem, amiben igazi kekszdarabok vannak, amitől még finomabb lesz. A választék zavarba ejtően bőséges, az ár 110 forint, de egy gombóc fagyi jóval nagyobb, mint a Kispipában. Abszolút nem összehasonlítható a két hely, ez meglátszik a forgalmon is.

Korrekt: részletes leírás a fagyikról a Kékjuharban (kattintson és nagyobb lesz)

A kiszolgáló lányka kellően kedves és udvarias, de azért nem viszi túlzásba. Összességében egy teljesen korrekt hely, látszik, hogy a tulajdonosa szívét-lelkét beleteszi az üzletbe.
Feltétlenül megjegyzendő, hogy a Kékjuhar volt az egyetlen hely, ahol külön táblán lehetett olvasni a fagyik összetételét, energiatartalmát meg mindent, amihez én hülye vagyok. Akár előírás, akár nem – dicséretes dolog. Máshol ilyennel nem találkoztunk, vagy csak nem voltunk elég figyelmesek. A tábla szerint van itt diabetikus fagyi is, amit soha nem kóstolnék meg, de szép, hogy figyelnek a cukorbetegekre is.

Értékelés - Kékjuhar cukrászda

• Kiszolgálás: 4
• Választék: 5
• Fagyi: 5
• Tölcsér: 4
• Környezet: 4
• Ár: 3

Összesített értékelés: 4,3

Fodor fagyizó


A Fodor fagyizó előtt is le lehet ülni

A következő állomás az utóbbi években a kedvenc fagyizómmá előlépett Fodor fagyizó volt. Ez az egység nyolc-tíz éve rendszeresen a sereghajtók között szerepelt, mert pocsék volt a fagyija. Bátran megállapítható, hogy az utóbbi években hatalmasat fejlődtek, jelenleg épp olyan jó az árujuk, mint a Kékjuharé. Illetve ezt én már ki sem merem így jelenteni, mert van, aki a Fodorra, van aki a Kékjuharra esküszik, és a másik helyre nem is megy. Ilyenkor mindig értetlenül állok, mert bevallom őszintén, nem nagyon tudok különbséget tenni a két fagyizó kínálata között.

Az eladó kislány fagyit halászik a Fodor fagyizó bőséges és igényes kínálatából

Néha-néha előfordul, hogy a Kékjuharban kicsit jegesebb, keményebb a fagyi – ilyet a Fodorban nem tapasztaltam még, úgyhogy ha különbséget kell tennem, akkor a Fodor fagyi mellé teszem a voksomat, de mindkettőre kilenc pontot adtam. De mondom, rendszerint nem tudok különbséget tenni, én mindkét helyre szívesen járok. A tölcsérek is hasonlóak, de ez ügyben inkább nem nyilatkoznék, mert én köztudomásúlag a kartonpapírszerű tölcsért is szeretem, még magában is. A magam részéről a Kispipa tölcsére az, ami a legkevésbé tetszett, a többivel abszolút nem volt gondom. A fagyis kislánnyal itt sem volt probléma, nagyjából ugyanaz mondható el róla, mint kékjuharos kolléganőjéről – hozza az elvárható szintet, de nem tündököl. Egy gombóc ára itt is 110 forint, amivel a csúcsot képviseli. Miről nem beszéltem még? A kínálat itt is bőséges, de elmarad a Kékjuharétól. A parkolóhellyel itt is gondok vannak néha, de ha valaki veszi a fáradtságot, és bekanyarodik a pár méterre lévő kisutcába, ott meg tud állni. Sajnos sokan szabálytalanul a főúton állnak meg vészvillogóval, ami parasztság.

Értékelés - Fodor fagyizó

• Kiszolgálás: 4
• Választék: 4
• Fagyi: 5
  
• Tölcsér: 4
• Környezet: 4
• Ár: 3

Összesített értékelés: 4,1

Kőrisfa presszó


A Kőrisfa fagyizó is igyekszik lépést tartani. Az ülőhelyeket tekintve már sikerült, a fagyin még javíthatnak

Utolsóként a Kőrisfa presszóba látogattunk el, ahol tesztelő társaim jó érzéssel már nem is kértek semmit, mivel előzőleg telítődtek a hideg édességgel. Én is csak egy gombócot kértem a nem túl bő választékból. A fagyi ára itt a legalacsonyabb, 90 forint, de egy adag itt is csak akkora, mint a Kispipában. (Egyébként a Kékjuharra jellemző, hogy a kislány úgy adja a fagyit, hogy a lehető legtöbb menjen a kanálba. Információim szerint a Fodor fagyizóban jobban vigyáznak, hogy nehogy véletlenül többet adjanak, mint amennyi elő van írva.) De térjünk vissza tesztalanyunkra. Első kóstolásra feltűnik, hogy a fagyi minősége messze a legrosszabb a tesztelt négyesből. Ez az a kategória, ami azért fogy, mert az igénytelen vásárlóközönség megeszi, mivel cukros. Szerencsére a kínálatban volt csokis keksz, így alkalmam nyílt összehasonlítani a Kékjuharéval, ami a kedvencem. Sajnos ez a csokis keksz kategóriákkal van a másik mögött. A keksz alig felismerhető, szétázott, csupán eltérő sűrűsége miatt lehet rájönni, hogy hoppá, itt a keksz a fagyiban. Felesleges beletenni, nem ad extra élményt. Itt nem leszünk törzsvendégek, az biztos, de azért hiba lenne azt mondanom, hogy a termék rossz. Nem rossz, csak elmarad a többiektől. A tölcsér érdekes, hullámos szélű, aminek értelme nincs, de legalább különleges. A fagyira visszatérve: igazából nem az ízével van gond (bár szerintem nem finom), hanem azzal, hogy olyan kemény, hogy alig lehet enni. Nem jeges, de nyilvánvalóan a silány alapanyag miatt nem krémes, hanem rendesen törni lehet. Le is fényképeztem, mert ilyennel még nem találkoztam. Figyeljék meg a fagyiban keletkezett repedéseket, és azt is, hogy míg a belseje kemény, addig a felszín már javában olvad, és rá is csöppent a kezemre. Olyan, mint ha dobozos fagyit tennék tölcsérbe, és próbálnánk nyalni – az szokott ilyen kemény lenni. A kiszolgálással nincs gond, semmi különös nem mondható el róla. Mindent egybevetve kissé hervasztó hely, de legalább székekkel, asztalokkal és napernyőkkel tették kellemesebbé. Jobb fagyival többre vihetné.

Értékelés - Kőrisfa

• Kiszolgálás: 4
• Választék: 2
• Fagyi: 2
• Tölcsér: 4
• Környezet: 4
• Ár: 3

Összesített értékelés: 3,0

Végítélet:

1. Kékjuhar cukrászda (4,3)
2. Fodor fagyizó (4,1)
3. Kispipa (3,4)
4. Kőrisfa (3,0)

A Kékjuhar végre nyerni tudott! Megérdemelték már, mert látszik az igyekvés. A Fodor fagyizó hajszállal lemaradva került a második helyre. A fagyi minősége hasonló, tehát innentől kezdve az egyéni ízlés dönt, hogy ki melyiket részesíti előnyben. A Kispipa díjnyertes fagyit árul, ami szerintünk ugyan nem jobb a többinél, de nem vitatom, hogy van olyan verseny, ahol aranyérmes lehet. A fagyin nem is kell javítani, a kedélyességen viszont igen - mind az üzlet, mind az eladó tekintetében. A Kőrisfa az utolsó, de korántsem vesztes. A lehetősége megvan arra, hogy borsot törjön az éllovasok orra alá, elég lenne csak jó fagyit árulni hozzá.

Így teszteltünk

Tesztelő segédeim munka közben: a harmadik fagyinál kezdtek besokallni

Természetesen egyik helyen sem mondtuk meg, hogy amiért mi jöttünk, jóval több néhány gombóc fagyinál, tehát a teszt titkos volt, az érintett helyek nem tudtak róla. A helyezések meghatározásához a legfőbb kritériumokat számokkal osztályoztuk. Külön értékeltük a kiszolgálást, a választékot, a fagyit, a tölcsért, a fagyizók környezetét és persze az árat. Mivel az értékelésben a legfontosabb a fagyi, így az dupla súllyal esett a számításba, vagyis az osztályzatát duplán számoltuk. Az átlagok kerekítéssel jöttek ki.
Hangsúlyozom, hogy az itt leírt minden szó szubjektív vélemény, ezért természetesen támadható.