Gumifüstös délután

Ellenfényben látszik igazán a füst. Mögötte a közönség már nem annyira


Minden áron cafatokká akarta szaggatni a hátsó gumikat a bajor limuzinnal hajtó úriember. Itt látható, hogy mennyi füstöt kapott a közönség. És még élvezték is


Célegyenesben az öreg Hármas. Szépen ment

Az idei első driftversenyt a kecskeméti gokartpályán tartották meg, így nekünk is ott volt a helyünk, és a Zolival ki is látogattunk. A sportág tavalyi hazai debütálása óta sokat ügyesedtek a versenyzők, és érdekes módon erősen megfogyatkoztak a japán autók. A driftkirálynak tartott AE86-os Corollából például egyet sem láttunk. Voltak helyettük BMW-k és Ladák, meg néhány szerencsétlen Sierra. A belépő drága, 1500 HUF, bár hirtelen nem is tudok most mást mondani, ami ennél kevesebbe kerülne. Nagyon nem voltunk megzavarodva az élménytől, bár azért nem volt rossz, és valószínűleg jövőre is kinézünk, ha nem lesz jobb dolgunk.

Évfordulós asztallap

Városunk egyik nevezetessége az Arany János Református Gimnázium épülete. Az idén 450 éves intézmény méltón szeretett volna megemlékezni a kerek évfordulóról, ezért készíttettek két „csodás” táblát is, amit felmatricáztak és sikeresen rögzítettek az iskola homlokzatán. Nem tudom, ki volt az ötletgazda, de valaki igazán szólhatott volna neki, vagy legalább megkérdezhette volna, hogy „elnézést, de tényleg szükség van erre?”. Mert szép dolog az évforduló, de ez a tábla a két rendkívül odaillő dinamikus vonallal úgy illik a patinás épülethez, mint olcsó sör a kaviárhoz.
Kíváncsi vagyok, hogy az iskola tanárai és tanulói mit gondolnak erről, de akikkel eddig beszéltem, mindenki borzasztónak tartotta. Tényleg senki nem mert szólni? És vajon akinek eszébe jutott kitenni a táblát, minden nap büszkén megnézi? Hiányzik majd valakinek, ha egyszer lekerül? És mi lesz a sorsa? Mert ha lábakat szerelnének rá, jó kis kempingasztal lehetne belőle.


Ideális asztallap lesz, de a középen lévő pogácsát nem mindenhonnan lehet majd könnyen elérni

Eszembe jutott egy történet. Régi kedves osztályfőnököm állt elő egyszer hasonló ötlettel. Díszítettük az iskola épületét negyedikesek (fiatalabb olvasóim kedvéért: tizenkettedikesek) ballagására, és éppen virágokat kötöztünk a lépcső korlátjára, amikor osztályfőnökünk kitalálta, hogy a lépcsőfordulóban lévő fa szobor fejére is tegyünk virágot. Mivel nem voltunk semmi viccnek elrontói, szép koszorút készítettünk rá. Az osztályfőnök elégedetten szemlélte a művet, amikor jött egy tanárnő, és rögtön lecseszett minket: „Jajj, gyerekek, ne szórakozzatok már! Ki találta ki ezt a marhaságot?”. Mi persze mondtuk, hogy P. tanár úr javasolta. Na, erre a tanárnőn látszott, hogy inkább visszaszívta volna, amit mondott, és remélte, hogy nem hallotta meg az osztályfőnökünk, majd sietve elsomfordált. Na ez lehetett a fent említett esetben is. A diákot egyből kiosztják, ha valami hülyeséget talál ki, de „egyenrangú” félnek már senki nem meri megmondani az igazat, vagy legalábbis a véleményét. Úgyhogy most itt ez a szépség a gimi falán, ami büszkén hirdeti az iskola nagyszerűségét - méghozzá elég hitelesen...


A másik oldalon is van ilyen, csak az álló tojás, ami még diszharmonikusabbá teszi az összképet. Kár, hogy az nem látszik

Sárga és kék

Ezt az öreg cicát ma délután láttam meg, amikor Áginak segítettem ablakokat fotózni egy sulis feladatához. A cirmos végig nézett minket, de nagyon csúnya szemei voltak. Tiszta csípa, és könnyezett is. Szerencsére az Áginak sikerült elterelnie a figyelmét, hogy oldalra nézzen, és pont jó felé fordította a fejét, így meg tudtam vágni a képet úgy, ahogy szerettem volna. Meg így az se látszik annyira, hogy csúnyák voltak a szemei.

Juhász Tamás Nagykőrösön járt

A húsvéti hosszú hétvégén városunkba látogatott Juhász Tamás barátunk, aki németországi kiküldetéséből tért haza. Tomi tiszteletére pénteken hot-dog partit szerveztem, ami azt hiszem osztatlan sikert aratott a résztvevők körében. Sokat ettünk és ittunk, majd a többiek a Snake bárban folytatták az estét, ahova én nem tartottam velük, mert egészségügyi állapotom ezt nem tette lehetővé, illetve féltem, hogy ott újabb szövődmények alakulnának ki :)
Vasárnap pedig meglátogattuk a Tomát a kis kerti tavuknál, ahol horgászni voltak. Ott lőttem ezt a pár képet.
Barátunk ma, a déli óránkban indult vissza Németországba, és legfrissebb információim szerint gond nélkül, szerencsésen megérkezett.


Tomi elkötelezett híve a négykarikás márkának, de tudhatná, hogy a baseball sapka mindig megnehezíti a fotózást, mert árnyékot vet az arcra. Amatőr fotósok meg is szokták szívni, de én ügyes vagyok, alig kellett belenyúlnom Photoshopban, szépen kirajzolta az obi az árnyékos részeket is :)


Volt egy üveg sörünk. Pajtásaim a tó partján újonnan kialakított plázson tanakodnak.


Ahhoz képest, hogy nem volt polárszűrő a gépen, elég jók lettek a színek. Az égbe azért beletettem még egy kis kéket, de majdnem ilyen volt.

Kis húsvéti giccs

Az udvaron találtam egy nagyon szép kis virágoskertet, a virágok között pedig egy pávaszemes lepkét (legalábbis azt hiszem, így hívják). Jó fej volt, mert akárhányszor elrepült, rövid idő múlva mindig oda szállt vissza, ahova szerettem volna: a kék és lila virágok találkozásához. A nagy színes kavalkádban eléggé elveszik ugyan a lepke, dehát ettől giccses.
Tojásos és húsvéti nyuszis képpel sajnos nem tudok szolgálni, bár nem is akarok. Boldog húsvétot mindenkinek!

Ezt hallgassák!

Három dolog van, amiről teljesen felesleges írni: az ételek, a bor és a zene. Mégis sokan kísérleteznek ezzel, csak nem tudom, hogy ki érzi a bor ízét a szájában, és ki hallja a zenét, ha olvas róla. Nem is nagyon szoktam zenéket ajánlgatni senkinek, főleg nem nyilvánosan, de most kivételt kell tennem. Mika: Grace Kelly - hallgassák!