Városunk egyik nevezetessége az Arany János Református Gimnázium épülete. Az idén 450 éves intézmény méltón szeretett volna megemlékezni a kerek évfordulóról, ezért készíttettek két „csodás” táblát is, amit felmatricáztak és sikeresen rögzítettek az iskola homlokzatán. Nem tudom, ki volt az ötletgazda, de valaki igazán szólhatott volna neki, vagy legalább megkérdezhette volna, hogy „elnézést, de tényleg szükség van erre?”. Mert szép dolog az évforduló, de ez a tábla a két rendkívül odaillő dinamikus vonallal úgy illik a patinás épülethez, mint olcsó sör a kaviárhoz.Kíváncsi vagyok, hogy az iskola tanárai és tanulói mit gondolnak erről, de akikkel eddig beszéltem, mindenki borzasztónak tartotta. Tényleg senki nem mert szólni? És vajon akinek eszébe jutott kitenni a táblát, minden nap büszkén megnézi? Hiányzik majd valakinek, ha egyszer lekerül? És mi lesz a sorsa? Mert ha lábakat szerelnének rá, jó kis kempingasztal lehetne belőle.
Ideális asztallap lesz, de a középen lévő pogácsát nem mindenhonnan lehet majd könnyen elérni
Eszembe jutott egy történet. Régi kedves osztályfőnököm állt elő egyszer hasonló ötlettel. Díszítettük az iskola épületét negyedikesek (fiatalabb olvasóim kedvéért: tizenkettedikesek) ballagására, és éppen virágokat kötöztünk a lépcső korlátjára, amikor osztályfőnökünk kitalálta, hogy a lépcsőfordulóban lévő fa szobor fejére is tegyünk virágot. Mivel nem voltunk semmi viccnek elrontói, szép koszorút készítettünk rá. Az osztályfőnök elégedetten szemlélte a művet, amikor jött egy tanárnő, és rögtön lecseszett minket: „Jajj, gyerekek, ne szórakozzatok már! Ki találta ki ezt a marhaságot?”. Mi persze mondtuk, hogy P. tanár úr javasolta. Na, erre a tanárnőn látszott, hogy inkább visszaszívta volna, amit mondott, és remélte, hogy nem hallotta meg az osztályfőnökünk, majd sietve elsomfordált. Na ez lehetett a fent említett esetben is. A diákot egyből kiosztják, ha valami hülyeséget talál ki, de „egyenrangú” félnek már senki nem meri megmondani az igazat, vagy legalábbis a véleményét. Úgyhogy most itt ez a szépség a gimi falán, ami büszkén hirdeti az iskola nagyszerűségét - méghozzá elég hitelesen...
A másik oldalon is van ilyen, csak az álló tojás, ami még diszharmonikusabbá teszi az összképet. Kár, hogy az nem látszik
5 megjegyzés:
:O azt hittem csak poénkodsz mikor mondtad h írsz róla cikket:| nem semmi...és ha kitudodik? meg az is hogy ki az a P. tanárúr? :D itt botrány LÖSSZZZ!!
Ez csak egy vélemény, amivel egyébként nem vagyok egyedül. Nincs benne semmi botrányos :)
nyilván én is úgy értettem:)
meg hát együtt ámélkodtunk az emberi hülyeség határán mikor megláttuk,szoval ...UGYANEZ...mármint a véleményem:)
Nem tudom, ki a cikk szerzője, de az éremnek két oldala van. Aki ilyen cikket ír, ilyen témában, annak illik utánanéznie, vagy legalábbis tudnia róla, hogy a megrendelés a következőképp zajlik:
Van egy megrendelő, aki ahhoz a szakemberhez fordul, aki foglalkozik ilyen grafikák tervezésével, szerkesztésével és ért a programok kezeléséhez. Elmondja neki az elképzeléseit, ezt a szakember felvázolja, majd megmutatja a megrendelőnek. Addig igazít rajta, amíg teljesen meg nem felel a megrendelőnek a grafika. Meg lehet próbálni, hogy meggyőzzük a megrendelőt bizonyos dolgok helytelenségéről, de a végén úgyis a megrendelő szava érvényesül.
Mindebből csak azt szerettem volna kihozni, hogy nem kell hibáztatni azt, aki ezt a táblát csinálta, mert nem a saját elképzelései szerint dolgozott, hanem megkötések alapján, kezdve a tábla alakjától, formájától, egészen az ott szereplő ábrákig és a cikkszerző által "dinamikusnak" titulált vonalakig. Ha az üzletben vásárolt kenyérben hajszálat találsz, nem az üzletet okolod, hanem a péket, itt se a közvetítőben keresd a hibát!
Igen, egyetértek abban az egyben, hogy ez a tábla kissé rontja az összképet, de nem az akarta, hogy idekerüljön és ilyen formában, aki megcsinálta.
Kedves Nannerl1!
Köszönöm korrekt hozzászólásodat!
Átolvastam megint, hogy mit írtam, és teljesen megbizonyosodtam arról, amit eleve tudtam - hiszen én írtam a cikket -, hogy a tábla készítőjére egyetlen egy megjegyzésem sem volt.
Mivel eléggé hasonló területen dolgozom, tisztában vagyok vele, hogy - talán mondhatom ezek szerint, hogy mi - mindig tehetségünkhöz, ízlésünkhöz, tudásunkhoz képest a legjobbat szeretnénk elkészíteni. Ha nem így lenne, értelme sem lenne a munkánknak.
Úgyhogy azzal, amit leírtál, teljes mértékben tisztában vagyok.
Amikor az ötletgazdáról írok (gondolom ezt érthetted félre), természetesen nem a tábla megtervezőjéről beszélek, hanem arról, aki ezt kitalálta, vagyis a megrendelőről.
És nem kell mentegetőznöd (akár a magad, akár más nevében), hiszen a református templomot is sikerült már ideiglenesen elcsúfítani (erről szóló bejegyzés a Nagykőrös fotóblogon - http://nagykoros.blogspot.com/2008/04/vizulis-krnyezetszennyezs.html), és ott sem azt okolom, aki elkészítette és rögzítette a ponyvát. Sajnos ilyen dolgok megtörténnek akkor is, ha mindenkit csupa jó szándék vezérel. Mert abban biztos vagyok, hogy nem az épületek elcsúfítása volt a cél. Ez fel sem merült senkiben. Csak így sikerült.
Ezért lenne jó, ha mernénk őszinték lenni egymással, és elmondhatnánk, hogy jó az ötlet, de talán mégsem így kellene megvalósítani.
Egy márványtáblán is megemlékezhettek volna a 450 éves évfordulóról, amit beépíthettek volna valamelyik falba. Bár ez így talán olcsóbb volt.
Remélem, most már érted, mire gondoltam, amikor ezt a bejegyzést megírtam. Ha lenne még kérdésed vagy észrevételed, örömmel várom!
Üdv: Palásti Viktor
Megjegyzés küldése