Jó estét! Palásti Viktor vagyok. Vagy egyszerűen csak: a bajnok. Köszönöm Milánnak, hogy átvette tőlem a szót, amíg részt vettem az I. Kistérségi Gokart Kupán Nyársapáton. Most már újra én írok. Illetve közlöm a legújabb sajtósom által készített interjút.
- Viktor, megnyerted életed első gokartversenyét. Gratulálok! Milyen érzés ez?
- Természetesen nagyszerű. Bár még nem igazán sikerült felfognom. Nem figyeltem az eredményeket, tehát azt sem tudtam, hogy egyáltalán jegyeznek-e majd. Persze azért sejtettem, hogy ott leszek valahol. Aztán a díjkiosztónál szólították az ellenfeleket növekvő sorrendben, és amikor a második helyezett felállt a dobogóra, bevillant, hogy azt mondta nekem korábban, hogy én jobb időt mentem, mint ő. Akkor már kezdett világos lenni, hogy nyertem, de amikor mondták a nevemet győztesként, azért visszakérdeztem, hogy „Tényleg?”
Versenyzői eligazítással kezdődött a buli. Owen és Raul a 21 gyerek nevező közé tartozott, a mellettem álló kék trikós úr pedig a felnőttekhez. Vegyes volt a brigád
- A verseny előtt azt hangoztattad, hogy nem tudod elképzelni, hogy ne nyerj. Tényleg olyan biztos voltál magadban?
- Ez nem magabiztosság volt, hanem egyszerűen csak tényleg nem tudtam elképzelni, hogy a többiek gyorsabbak legyenek. Jó gumikkal ezen a pályán padlógázzal végigmegyek, még ha vannak is lassabb részei. Szóval ha fékezés nélkül végig tudok menni, akkor hogy lehetnének gyorsabbak a többiek? Két esetben: ha könnyebbek vagy ha jobb gumival mennek. A gumikkal kapcsolatban megoldották az egyenlő feltételeket, szóval csak a könnyebb ellenfeleimtől tartottam. Ahogy elnéztem az időeredményeket, az abszolút időtől 2 tizedmásodperccel maradtam le, de azt egy nálam több mint 20 kilóval könnyebb srác autózta, aki ezáltal más kategóriában is indult. Ez olyan, mint ha az én gokartom hátulján még állt volna egy alsó tagozatos kiskölök. Szóval azt hiszem, elégedett lehetek.
Tisztességesen nyomták neki a gyerekek is
- Miért nem figyelted, hogy milyen időket futottak az ellenfeleid?
- Először még figyeltem. Tisztában voltam vele, hogy erős időt mentem, és elégedett voltam, hogy általában fél másodperccel lassabbak voltak a többiek. Viszont amikor láttam, hogy az egyikük egy tizedre megközelített, úgy voltam vele, hogy inkább nem is görcsölök ezen, mert javítani már úgysem tudok. Inkább elmentem fotózni a többieket azzal, hogy az eredményemet elég lesz megtudnom az eredményhirdetésen.
Milán éppen posztot ír a délelőtti eseményekről
- Tehát csak tartottál tőle valamennyire, hogy akadnak nálad gyorsabbak.
- Voltak a mezőnyben nagyon gyors srácok. Például a Senna pólós gyerek, akivel az időmérőn együtt mentünk, és három tizeddel kikaptam tőle. Kérdeztem is tőle utána, hogy hogy csinálta. Aztán ott volt a Ferrari pólós srác, akinek versenyzőkesztyűje meg saját bukója is volt. Az ilyenekről már lehet tudni, hogy komolyan Alonsonak képzelik magukat, és általában ennek azért van valami alapja is. Tuningolt Fabiával érkeznek, peres gumikkal felszerelve, vagyis tudható, hogy szeretik a sebességet és nem fognak balfaszoskodni a versenypályán sem.
Ebben a pillanatban tudtam meg, hogy a mellettem álló Senna pólós srác lesz az ellenfelem
- A Senna pólós gyerek hogy tudott gyorsabb lenni nálad?
- Valószínűleg úgy, hogy az időmérő edzésre feltett gumik botrányosan rosszak voltak. Szinte semmi tapadásuk nem volt, ráadásul az első gumik voltak kopottabbak, emiatt marhára alulkormányzottan viselkedett gokart. Nem lehetett precízen irányítani, mert csúszkált össze-vissza. Én meg utálom az ilyet, és nem is tudok gyors lenni velük. Így nem tudok padlógázzal menni mindenhol, és időt veszítek az ellenfeleimhez képest is. Mindenki panaszkodott, de úgy tűnik, az én vezetési stílusomhoz passzolt a legkevésbé a pocsék gumiszett. De így volt jó. Tudtuk, hogy a versenyre jobbak lesznek a gumik, és ez érdekesebbé tette az egészet, mert az is számított, hogy ki mennyire tud alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez.
„Ugye én indulhatok előbb?”
- Neked az alkalmazkodás kevésbé sikerült.
- A kopott gumikkal nem tudtam mit kezdeni, csak a fejemet ráztam a kanyarokban mérgemben. Az újabbakkal már nem volt gondom. Másoktól viszont hallottam a versenyek után, hogy nehezebb irányíthatóságra panaszkodtak. Nehezebb irányíthatóság? Új gumikkal nehezebb kormányozni a jobb tapadás miatt. Sokakat ez zavarhatott meg. Viszont így sokkal gyorsabban lehet menni a kanyarokban. Én a versenyen több mint két másodperccel lettem gyorsabb, mint az időmérőn, de szerintem mindenki javított.
Harc a kopott gumikkal
- Az Alonso pólós srácot is le tudtad gyűrni végül?
- Sajnos nem tudom, milyen időt ment a versenyen. Mivel nem egy kategóriában indultunk, nem tudom azt sem, hogy gyorsabb vagy lassabb volt nálam. Illetve dehogynem! Most jut eszembe. Amikor néztem az időeredményeket a monitoron, láttam, hogy olyasmi időket megy, mint én, és talán van is még benne. Aztán futott egy három századdal gyorsabbat, ami végül a legjobb ideje lett. Na, ekkor hagytam ott a fenébe végleg a monitort. Akkor még nem tudtam, hogy ő más súlycsoportban versenyez, ezért nem számít, hogy gyorsabb volt. Elkezdtem elégedetlen lenni magammal, hogy mégis vannak gyorsabbak is nálam, ezért elballagtam a négyes kanyarhoz fotózni és megfigyelni, hogy a többiek milyen íveket használnak ott. Ez az a kanyar, ahol szerintem a legtöbb időt lehet nyerni vagy veszíteni attól függően, hogy mennyire jól veszed be. Van, hogy itt inkább el kell venni a lábamat a gázról egy pillanatra, hogy ne sodródjak le az ívről, mert ha lesodródok, a következő kanyart sem tudom jó íven kezdeni.
Milán túl kreatív sportfotósnak
- Még fotózni is ráértél?
- Nagyon ráértem. Mivel kicsi a pálya, ezért előzni nem nagyon lehetne rajta szép módszerekkel, a versenyzők kettesével mentek. És nem is egymás mellett, hanem amikor az egyik már a pálya felénél járt, akkor engedték el a másikat. Pont azért, hogy ne akadályozzák egymást, és tiszta legyen a verseny. Itt ugyanis az idő volt a fő ellenfél, nem kellett test-test elleni küzdelmekbe belemenni. Mivel negyvenen neveztek, és egy páros körülbelül 10 percig ment, könnyen kiszámolható, hogy 10 perc versenyzéshez 190 perc várakozás társult. Marha meleg volt, ami nem tette kellemessé a semmittevést, de amikor fotózni kezdtem, hirtelen már nem érdekelt más, csak hogy jó képeket készítsek.
Leintik az időmérő edzést. „Senna” gyorsabb volt nálam, ami rosszul esett...
- Milyen volt a dobogó tetején hallgatni a Himnuszt?
- Ne hülyéskedj, ez azért nem ilyen himnuszos rendezvény volt. Nem Forma 1 ez attól függetlenül, hogy mindenki F1-es versenyzőnek képzelte magát. De az élmény végül is megvolt, mert személyesen Nyársapát polgármestere adta át az oklevelet meg a pezsgőt, és ő akasztotta a nyakamba az érmet is. Ez már valami, nem? Sajnos ahhoz mukik voltunk, hogy szétlocsoljuk a pezsgőt. Bár úgy le volt izzadva mindenki a nagy melegben, hogy utáltunk volna még a pezsgőtől is ragadni. Nem is tudom, az F1-esek mit élveznek ebben.
...de azért gratuláltam neki
- Mik a terveid a jövőre nézve?
- Azt hiszem, az autóversenyzői karrierről lecsúsztam úgy húsz-huszonöt évvel. Szép lenne a csúcson abbahagyni, mert így elmondhatom, hogy minden versenyt megnyertem, amin elindultam. Viszont biztos vagyok benne, hogy ha legközelebb adódik ilyen alkalom, gondolkodás nélkül be fogok nevezni megint. Túl jó dolog nyerni ahhoz, hogy ne akarjam ismét érezni.
A verseny előtti hivatalos megnyitó
Ez nem foci, hogy ne férjen meg egymás mellett két különböző felekezethez tartozó rajongó
Flavio Briatore is érdeklődve figyelte az időeredményeket a monitoron
A hátsó gokartban a Ferrari pólós gyerek, akiről már az indulás előtt is tudtam, hogy gyors lesz
Innen kémkedtem az ellenfelek kanyarvételi technikája után
Versenyzőkesztyű, saját sisak, ferraris póló — az ilyet komolyan kell venni
Ebben a kanyarban érdekelt legjobban az ellenfelek ívválasztása
Életkép
Az utolsó versenyző is célba ért
A kicsik töretlen lelkesedéssel figyelték az eseményeket
Kicsit odavan
„Na, milyen díjakat kapunk?”
A világ tetején
4 megjegyzés:
Congratulations
Köszönöm! :)
Megköszönhetted a Muse-nak a győzelmed, hogy pont aznap játszottak Szigeten. :) -M-
Kedves Viktor! Először is gratulálunk a győzelemhez. Másodszor pedig a segítségére lenne szükségünk. A ceglédi Tourinform iroda kistérségi asztali naptárt készít immár 3. alkalommal. Nagyon jó fotói vannak a nyársapáti gokart kupáról és ezek közül szeretnénk egyet elkérni. Fizetni sajnos nem tudunk érte, de a képért cserébe szívesen küldünk az elkészült asztali naptárból.
Arra a képre gondoltunk, amelyiken két gyerek látható. Ha nem nagy kérés részünkről, kérem küldje el a cegled@tourinform.hu e-mail címre.
Köszönettel: az iroda dolgozói
Megjegyzés küldése