Végigballagtam a kivilágított főtéren, hogy megkeressem az első állomást, ahol nekiállok fotózni. Olyan helyet néztem, ahol nem vagyok útban senkinek, sőt, nem is nagyon vagyok észrevehető. Azt ugyanis utálom, mikor ilyenkor az emberek jobban figyelnek rám, mint a környezetükben bármi másra. Igazából az lenne a legjobb, ha láthatatlanná tudnék válni. A lehetőségekhez képest próbálok is mindig erre törekedni.
Az egyik bódé tulajdonosa például pont elkezdett összepakolni, amikor elindultam onnan és észrevett. Mondta a feleségének, hogy még megvárja, amíg lefotózom őket, aztán indulhatnak haza.
- Ó, köszönöm, de már készítettem önökről vagy tíz képet — vetettem közbe az úriembernek.
- Tényleg? — kérdezett vissza meglepetten. — Nem is vettem észre.
- Ez az egésznek a lényege. — válaszoltam, és indultam tovább.
Pár méterrel arrébb már teljesen kihalt volt a főtérnek ez a része. Csak egy család járt arra. Apuka, anyuka és egy kisfiú egy lábbal hajtható kis műanyag motorral. Mivel hosszú záridővel készült a kép, a szülők alig látszanak, a kisfiú viszont pont arra a 3-4 másodpercre állt meg mozdulatlanul (ráadásul nézzék, milyen testhelyzetben), amíg a fotó készült. Nem akartam elhinni, hogy ekkora mákom van. Így legalább egy kis élet került erre a képre is.
Bezzeg a lángosos környékén nem kellett emberekre vadászni. Itt csak arra koncentráltam, hogy a lángoskészítő is látsszon a vásárlók között.
Hiába a nagylátószög, a kép sajnos abszolút nem adja vissza, milyen érzés áthaladni ez alatt az óriási, világító pókháló alatt. Fantasztikus!
A karácsonyfa és a T-Mobile bolt együtt örök kedvenceim ezen a helyen. Mondjuk a telefonos bolt helyett egy kávézó jobban hozná a hangulatot, de akkor már száz méteren belül tíz fölé emelkedne a kávézók száma.
Van itt minden, mint karácsonykor. A látvánnyal csak az illatok kelhetnek versenyre. Forralt bor, lángos, és gofri illatát hozza váltakozva az enyhe esti szellő.
Mini-Kecskemét óriás csillagokkal. Ne tudják meg, mit össze nem szenvedtem a félhomályban a fókuszálással. Ráadásul egész végig nem voltam biztos benne, hogy jól sikerült-e az a 20-30 kép, amit itt készítettem.
Kezdtem már kicsit soknak érezni a karácsonyi hangulatot, ezért hátat fordítottam a fényáradatnak, és megnéztem, mi van még a közelben. Az Arany János utca vegyes fényei marha jól néznek ki eső után.
A kép jobb szélén lévő Vincent-ben adják a legfinomabb sütiket, amit eddig életemben ettem. A kedvenc helyem Kecskeméten.
Vurstli.
Sétálóutca.
Amikor megállták a fényképezőgépet a háromlábú állványon, egy autós sem mert 3 km/óra sebességnél gyorsabban haladni ebben a parkolóban. Talán azt hitték, hogy valami idióta itt kezd el traffipaxozni, hogy 10 km/h sebességnél a megengedett sebesség 100%-os túllépése miatt megbüntesse 150 ezerre... Nem, elnézést, én csak a fények miatt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése