Bizalom és bizalmatlanság — Egy Nikon küldte nyugdíjba a Sonyt

Elkezdem a közepén, ahogy szoktam. Szert tettem egy új fényképezőgépre a múlt héten, és ez annyira felbolygatta az amúgy sem létező lelki békémet, hogy el sem tudom mondani.

A történet úgy kezdődött, hogy múlt hét elején egyszer csak minden eddiginél erősebben rám tört, hogy új fényképezőgép kell. Nem mint ha a Sonyval bármi bajom lenne. Illetve de. Amikor a nagykőrösi vihar nyomait fotóztam, egyszer bekapcsolás után magától ki-be kapcsolgatott másodpercenként, és addig folytatta, amíg ki nem kapcsoltam. Utána működött rendesen, de ez az eset elég volt ahhoz, hogy meginogjon a bizalmam. Hamarosan közeledik egy újabb esküvő, és mi van, ha pont ott fogja megadni magát? Lassan öt éve használom már, nyeltünk együtt nem kevés port, áztunk el (na jó, a gépet próbáltam megóvni), fotóztunk -20 és +42 fokban, fogalmam sincs hány esküvőn, veszélyesen magas helyeken és több alkalommal vízben is. Öt év alatt készítettem vele 60-80 ezer képet, és az akksija egy feltöltéssel még mindig képes 1200 kép elkészítésére, bár mint ha már nem bírná úgy, mint új korában. Teljes mértékben elégedett vagyok vele, ezért úgy döntöttem, hogy el sem adom. Megtartom, és bár most egy kicsit szabadságra megy, azért valószínűleg fontosabb fotózásokra jön majd velem ugyanúgy, mint régen.

Tehát ott tartottam, hogy eljött a pillanat, amikor azt éreztem, hogy új gép kell, azonnal. Olyan lehet ez, mint a drog. Az ember elvan egy ideig, de aztán egyre jobban érzi, hogy valami nem oké. De ha belövi magát, megint minden jó. A fotósoknak ilyen, amikor új gépet vagy új optikát vesznek. Szóval muszáj volt belőnöm magam, ezért elindultam az általam legjobban elismert fotós szaküzletbe. Elmeséltem az eladónak, hogy mit szeretnék. Canon 600D vagy 60D. Hamar eljutottunk a drágább 60D-hez. A hozzá kínált, paraméterei általam jobbnak vélt optikáról kapásból lebeszélt, elkezdett mindenféle teszteket, táblázatokat és görbéket mutatni az interneten, és csak dőlt belőle a szó vagy fél órán keresztül, amikor megjegyeztem, hogy pénzem ugyan nincs rá... Erre egy kicsit meglepődött. Viszont így a szavába tudtam vágni, és mondtam, hogy ennyi pénzem nincs, de kell valami, segítsen okosnak lennem. A vége az lett, hogy vagy gyűjtsek még, vagy... és elérkezett az a pont, amire titokban számítottam is. Van itthon öt fényképezőgép, de boltban soha nem vettem még egyet sem. Tudtam, hogy megint az jön, hogy lepottyan az égből egy olyan ajánlat, amit nem szabad kihagyni. Nikon D5000, kevesebb mint 6000 expóval, gyakorlatilag alig használt, az új árának feléért. Kell! De jó ég, Nikon? Amikor nálunk csak Sonyk és Canonok vannak itthon? Huh... oké... Nikon. Felhívtam Lexit, akinek a legtöbbet adok a szavára ilyen ügyekben, talán mert kicsit tud fotózni. Kérdeztem tőle, hogy mit szól a Nikon D5000-eshez. „Nyugodj meg öcsi, mindjárt elmegyek hozzátok és megbeszéljük.” – volt a válasz. Tényleg meg is nyugodtam, hogy hamarosan okosabb leszek. Addig azért elolvastam pár tesztet róla, és kezdtem megbarátkozni a gondolattal. Aztán Lexi eljött, és így kezdte:

- A Nikon egy szar.

- De miért? Én egész jókat olvastam róla.

- Jó, figyelj ide. A Nikon egy fos. Nem szabad foglalkozni vele. Most dől el, hogy mit fogsz használni, nem kellene rosszul választanod. 

De valahogy minden negatív szó fordítva talált be. Eldöntöttem, hogy megveszem.

És most velem alszik, bár még idegenkedek tőle és nem közeledek felé. Nem érzek semmit, félek tőle. Úgyhogy most próbálok majd minél többet fotózni, hogy tapasztalatot szerezzek, mert a Nikon és főleg a tükörreflexes mivolta teljesen más világ, mint amihez eddig hozzászoktam. Oda a kényelem és az egyszerűség, viszont a Sonyhoz képest brutálisan gyors, akár 100 képet is lő sorozatban, és tudásban felettem áll. Barátkozunk. Olyan érzés lehet, mint a kis hercegnek A kis hercegben, amikor a róka elmagyarázza neki, mit jelent az, hogy megszelídíteni.

Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...

Andival készítettük az első nikonos próbaképeket. Más. Fura, néha ijesztő, néha abszolút kellemes benyomást keltett a gép. Jelenleg tanácstalanabb vagyok, mint mielőtt megvettem, de hetek kérdése, és okosabb leszek.

Véleményeket addig is szívesen fogadok a témával kapcsolatban.