Oké, buta a cím, mert ezek nem népautók voltak, még ha Volkswagennek hívják is őket. A Golf GTI, a Scirocco és az Eos előbb szól a szívhez, mint az észhez.
Vagyok olyan szerencsés, hogy Seatos Móni mindig gondol rám, ha valami csemege érkezik hozzájuk a Brillbe, és előre szól, hogy mikor készüljek. Ezúttal a Volkswagen Innovaturné fantázianevű tesztautóflotta került hozzájuk, amelyekből bárki bármelyiket szabadon kipróbálhatja, aki szeptember 4-éig elkapja őket Kecskeméten. Polotól a Touaregig nyolcféle tesztautót lehet nyúzni, amik közül én leginkább a Golf GTI-re, a Sciroccora és az Eos kabrióra voltam kíváncsi.
Volswagen EOS 1,4 TSI (122 LE)
A kabriók mindig is vonzottak, de szánalmas módon eddig egyet sem vezettem, maximum utasként ültem bennük. Ma végre megtört az átok, és egy jó szűk félóra erejéig kipróbálhattam a Volkswagen Eost. A formája sokkal jobb, mint a többi hasonló keménytetős kabrióé. Úgy értem, nem olyan bután farnehéz, de azért még ennek is lehetne faragni a seggéből. Viszont a keménytető helyrabló megoldás, szóval muszáj, hogy hosszú legyen a hátulja. Úgyhogy a legszebb arányú kabriók továbbra is vászontetősek maradnak.
Az 1,4-es TSI motor 122 lóerővel nem teszi versenyautóvá, de nem is arra találták ki. Menet közben azt vettem észre, hogy a világ szebb hellyé változott, hosszú idő óta először abszolút nem érdekelt, hány óra van, vagy milyen tennivalóim akadnak még a nap folyamán. Az Eos az érzékek autója, a szeptemberi vénasszonyok nyarának legkellemesebb társa.
Volkswagen Golf GTI 2,0 Turbo DSG (210 LE)
A Golf GTI teljesen más. A kategóriateremtő sportautó a harmincöt éve megjelent ős-GTI receptjét viszi tovább, igaz, a mai kor igényeihez igazított formában. Az egyes Golf könnyű, puritán és erős volt, a hatodik generáció ahhoz képest luxuskivitelű. Vezetni ennek ellenére majdnem olyan, mint egy gokartot. 210 lóerejével megy, mint a barom, de mégis fölényes nyugodtsággal tűri a durvább beavatkozásokat is. 
A DSG automata váltó külön élmény. Körülbelül egy perc alatt hozzá lehet szokni. Sőt, nem is ezt volt furcsa megszokni, hanem utána visszaülni a kézi váltós autóba, és rángatni azt a kart középen. Miért gyártanak még egyáltalán kézi váltós autókat, ha tudnak ilyet is?
Látatlanban is a GTI volt a kedvencem a három közül, és továbbra is az maradt. Nagyon kéne, bár a jelenleg nálunk zajló csatornázási munkálatok miatt bizonytalan ideig úgysem tudnám használni, mert négy új felnire akkor sem lenne pénzem, ha amúgy ingyen adnák az autót.
Volkswagen Scirocco 1,4 TSI DSG (160 LE)
A Scirocco ugyanannyira érdekelt, mint a Golf. De érdekes módon, ennél az autónál nem arra voltam kíváncsi, hogyan kanyarodik, milyen a gyorsulása, hanem csak vezetni akartam. Menni vele. Mindegy, hogy lassan vagy gyorsan. A Scirocco formája annyira állat, hogy az ember nem is siet vele, hogy tovább okozzon örömet az autót bámuló járókelőknek. Az Úr is viperazöldnek teremtette, nem csoda, hogy a tesztautó is ilyen volt, és szerintem ebből adják el a legtöbbet. Bár az utcán, civilben egyetlen eggyel sem találkoztam még soha, semmilyen színben. Ebben 160 lóerős volt az 1,4-es TSI, és valóban jól is ment. De biztos vagyok benne, hogy feleannyi lóerővel is élveztem volna a vele megtett minden métert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése