Nem szeretem, mikor valaki belekezd valamibe, aztán nem csinálja végig. A blogírás is ilyen. Nem szeretem, ha valaki elkezd írni egy blogot, aztán két-három bejegyzés után megunja. Szerencsére a Vikiszava nem éppen ilyen, hiszen már több mint hatvan bejegyzést tartalmaz, a korábbi blogjaimat nem is számolva. Mostanában viszont nem jön az ihlet. Illetve nem is azzal van a gond, mert írni mindig tudok, csak éppen nem találom a témát.
Voltunk Tiszakécskén hétvégén a barátaimmal, Fefe is hazajött hétvégére Zamárdiból, ahol egy vendéglátóhelyen robotol, sőt a Fefe bemutatta nekünk barátnőjét, Szandit, aki az előzetes várakozásoknak megfelelően jó fej és kedves.
Csak éppen nem tudom, hogy akik olvassák a blogomat, kíváncsiak-e erre egyáltalán. Vagy egy blognak pont arról kell szólnia, amit a gazdája írni akar bele? Ha azt írom, hogy ma láttam a Simpson családot a moziban és a jó poénjai ellenére is csalódást keltett, az érdekel valakit? Mondjam azt, hogy ma reggel nehezen ébredtem fel, mert nem pihentem ki magam hétvégén?
Szerintem ezek nem érdekelnek senkit. És a Vikiszava nem is ilyen blog szeretne lenni. Pedig úgy könnyebb lenne, ha csak magamról írnék, csak tuti, hogy két héten belül megunnám.
Most viszont alkotói válságban szenvedek. Érdekeseket szeretnék írni, de valahogy nincs kedvem hozzá. Holott bennem van a tudat, hogy van talán 5-10 ember, akik várják az új írásokat, de most nem megy. Hullámvölgyben vagyok, ami azt jelenti, amit tapasztalnak is, hogy nem frissítem a blogomat. Sőt, ami még jobban elkeserít, a Nagykőrös blogot sem frissítettem mostanában, pedig az épphogy indult, és most biztosan mindenki azt hiszi, hogy na, ez is ennyi volt. Persze még az is lehet, mert jelenleg nincs semmi, ami motiváljon. De biztos vagyok benne, hogy ennek nemsokára vége szakad. Majd történik valami, ami inspirál egy kicsit, és akkor visszatér minden a normális kerékvágásba.
Addig fogják fel úgy, hogy nyári szünet van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése