Egy esküvőn talán azt a pillanatot a legnehezebb megörökíteni, amikor a menyasszony eldobja a virágot. Nem árt, ha mindenki látszik a képen - a menyasszony és a házasodni vágyó lányok hada is. Célszerű ezért oldalról próbálkozni, ahogy mindenki más is tette. Kivéve, ha lépcsőn áll a menyasszony, mert akkor magasabban van, és onnan jó a rálátás a többiekre. Azt hiszem, ez a lehető legjobb szög volt, mert minden látszik, és a kis kapu remek keretet adott a képnek. De hiba is akad benne bőven. Timi arca nem látszik, mert hátra is fordul, meg takarja is a kezével, a másik kezével pedig azt a lányt, aki elkapta a virágot. Nem voltak ideálisak a fényviszonyok sem, sötét volt és vakut kellett használnom, amit utálok. De nem baj, a virág a levegőbe repült, és nem is esett a földre, ami biztosan nem jelentene jót egy esküvőn.
Ez az a pillanat, amikor az esküvő után fotózni mentünk egy közeli parkba, ahol az előző hírben szereplő kép is készült. A park az út túloldalán volt, nekünk pedig meg kellett várni, amíg zöldre vált a lámpa a gyalogátkelőnél. Közben a kép jobb szélén látható HÉV majdnem elcsapott, amikor megérkezett. Tetszett ez a nagyvárosi, kicsit silány és nyomasztó környezet, mert olyan éles kontrasztot képzett a derűs arcú fiatalokkal. Akartam még itt csinálni képeket, de sajnos sietnünk kellett, és a park illőbb környezet volt. Krisztián ingje meg úgy látom, beégett egy kicsit - elnézést.
A fotózás végeztével indultunk vissza az autókhoz, de remek előrelátással nem tettem el a gépemet, ezért meg tudtam örökíteni, amint a nagykőrösi különítmény, egy szóval a barátaim áthaladni készülnek a zebrán, ahova szépen felsorakoztak, ahogy az óvodában tanulták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése