2009. április 24.

Rendkívüli fényviszonyok



A szerdai gokartozás ugye azzal ért véget, hogy egyrészt bezárt a gokartpálya, másrészt meg elkezdett esni az eső. Az időjárás lassan olyanra fordult, hogy a legképtelenebb fényviszonyokat produkálta, amit valaha láttam. Hazafelé indultam, de muszáj volt továbbmennem ideális helyet keresve egy kis fotózásra. Kecskemét és Nagykőrös között előttem fenyegető, sötétszürke felhőzet tornyosult, az utat szegélyező repcetáblák sárga virágai pedig izzottak a hátam mögött lemenő nap fényében. Ez olyan szinten volt giccses látvány, hogy inkább meg sem álltam fotózni. Az ilyen látványra szoktam mondani, hogy inkább megpróbálom megjegyezni, mint hogy lefotózzam. A valóságban lenyűgöző, képen mégsem mond semmit, hacsak nem találunk valami plusz témát, ami értelmet ad az egésznek.
A lényeg, hogy mentem egy nagyobb kört itt a környéken, de csak giccset láttam, és az eső is szakadt. Szivárvány is volt, de a szivárványfotózásnál áll fenn a legnagyobb veszélye annak, hogy öncélú és semmitmondó lesz a kép. Inkább megpróbáltam átmenni alatta.



Ekkor hívott Zoli és Kati, hogy menjünk el sétálni egyet. Helyette viszont elmentem értük autóval, és kerültünk párat a városban. Legelőször azonban megálltam a központon, és megkértem, hogy adjanak pár percet, amíg megcsinálom életem képeit a városközpontról.
Apukám szerint sikerült, szerintem nem annyira. Illetve talán tényleg ezek a legjobb képeim a témában, de ez inkább szomorú, mert lehetnének sokkal jobbak is. A fények a naplemente és a felhők miatt egyszerre voltak hidegek és melegek, a gépet abszolút nem tudtam úgy beállítani, hogy a képek visszaadják az eredeti színeket. Talán ezek közelítik meg a legjobban, de még mindig nincs közük a valósághoz. Úgy gondolom, itt lehetetlen volt visszaadni az eredeti látványt. Az én tudásom legalábbis nem volt elég hozzá. Ennek ellenére nagyon élveztem ezt a pár rendkívüli percet, ami olyan hangulatot teremtett, amit soha nem fogok elfelejteni. Ha tovább tart egy kicsit, születhetett volna több kép. De a különleges pillanatoknak pont ez a varázsa: rövid ideig tartanak, nem lehet előre felkészülni rájuk és nagyon ritkák.

8 megjegyzés:

vTibi írta...

Ez még mindig nem az :) de nagyon tetszik jók a képek ;)

Palásti Viktor írta...

Nyugi Tibi, jön majd a tóba esött embör története is :)

egneszz írta...

Durva :)
Szerintem nagyon jó képek, gratulálok! ;)
Ki is teszem háttérképnek!

egneszz írta...

..a tulipántosat:) a tulipánt úgyis imádom, és az oviban az volt a jelem:)
majd igényt tartok a nagyfelbontásúra ám!

Palásti Viktor írta...

Köszi Ági! De ezt nehogy kitedd háttérképnek, mert ahhoz kicsi és rossz minőségű lesz.
Úgyhogy mondd meg, h mekkora a képernyőfelbontásod, és elküldöm akkorában.

egneszz írta...

Már kitettem:D Hát izé, 1024X768 :) De a bóbitásak is oan jóóóók:)

mikádó írta...

Tóba esött embör sztori is van? Na, micsoda csemege!!!!!!!!!!!

liliom írta...

Szia Viktor! Nagyon tetszenek a képek! :)