Legyél te a legnagyobb paraszt!

Basszus, nagyon drága a kerítés, nem tudom bekeríteni a teheneimet. Ez volt az első felmerülő problémám, amikor engem is utolért a Facebookon tomboló Farmville-láz. Aki még nem hallott róla: a Farmville egy internetes játék a Facebook nevű közösségi oldalon, ahol egy virtuális farmon gazdálkodhatunk.

A farm, ahol élek. Két házam is van, nem tudom eldönteni, melyikben lakjak. Egy harmadikat már lebontottam, mert nem tetszett a színe

A játék elején kapunk egy területet, néhány felszántott földkockát, és némi pénzt, ami nem sok mindenre elég. Szóval drága a kerítés, nincs rá pénzem. Pedig nagyon kéne, mert ugyebár ha a tehenek odébb ballagnak a helyükről, akkor letarolhatják a frissen bevetett földemet. Mivel nem volt kedvem a saját káromon tanulni, hogy eredményes legyek a játékban, kérdésekkel kezdtem bombázni a nálam tapasztaltabb paraszt ismerőseimet.
Mi? Nem kell kerítés, mert a tehén nem megy sehova? Kaját se kell adni neki? Mert az is elég drága, meg az itató is. Akkor a széna meg az itató csak dísznek van? Tehát jól értem, a tehén egy helyben áll, nem eszik, nem iszik, és négynaponta meg lehet fejni? Akkor nem kell rá költeni, csak amikor megveszem, ugye? Hihetetlen. És a földművelés? Oda kell figyelni, hogy mit mikor vetek el? Alkalmazzak vetésforgót? Hagyjam néha pihenni a földet?
- Viktor, szerintem kicsit túlmisztifikálod a dolgot – mondta Bea nagy smiley-val a mondat végén. Msn-en tárgyaltam meg vele a dolgot, miközben azon gondolkoztam, hogy milyen növényt ültessek el.
Mivel a játék tényleg nem túl bonyolult (nincsenek évszakok például), a nyilvánvalóan legfontosabb szempont szerint választottam ki, mit fogok termelni. Amelyik a legjobban néz ki! Kukoricát, napraforgót meg kávét szerettem volna legjobban ültetni, mert azok szépek. Ültetik egyáltalán ezeket? Vagy vetik? Komolyan mondom, most jövök rá, hogy egyáltalán nem vagyok én még jó paraszt, hiába tartok már a huszonkilencedik szinten. Felépítettem már több házat az elmúlt két hónapban a farmerkedésből befolyt összegeimből. Sőt, pár házat le is bontottam már, mert meguntam, vagy rossz helyen volt, mert eltakarta a mögötte álló szénásszekeret, ami viszont elég jól néz ki ahhoz, hogy ne takarja semmi. Megvannak már a gépeim – traktor, aratógép, vetőgép. Hatalmas földön gazdálkodok, ahol termesztettem már rizst, búzát, szőlőt, epret, málnát, dinnyét, tököt, padlizsánt, paradicsomot, kukoricát, répát, gyapotot, szójababot, ananászt, aloe verát, krumplit, napraforgót és kávét is. Annyi állatom van – lovam, kecském, tehenem, kacsám, malacom, nyulam, csirkém, még egy elefántom is –, hogy hetente egyszer eladok néhányat potom pénzért, csak hogy elférjenek. Nem tehetek róla, a kedves szomszédjaimtól naponta kapok állatokat ajándékba. Mostanában már el sem szoktam fogadni őket, mert túl nagy macera néhány naponta rájuk kattintani, hogy megfejjem őket vagy levágjam a szőrüket. Megjegyzem, ajándékozni semmibe sem kerül. Minden nap küldhetünk valamit ismerőseinknek, amit egyébként csak pénzért - vagy egyáltalán nem - tudnának megvenni.

Mezőgazdasági gépek, bicikli és kérem
vegyék észre a piros kiskocsit a taliga mellett

Szóval ennyi gyakorlattal a hátam mögött még mindig nem tudom, hogy a kávét vetik vagy ültetik. Vagy a kettő ugyanaz? Nekem ugyanis mindkettő egy kattintás. Illetve kettő, mert előtte ugye még fel kell szántani a földet.
Nagyjából ilyen az élet Farmville-ben, amiről amúgy nem tudom, tudják-e, hogy egy létező település Virginiában. Meglehetősen ostoba játék, mégis függővé tett már több millió embert. Egy nyár végi adat szerint 11 millióan nyomják, de naponta százezrekkel növekszik a játékosok száma, ugyanis akkoriban heti egymilliós növekedésről beszéltek. Ezzel el is nyerte a legnagyobb és leggyorsabban növekvő közösségi játék címet.

Állatkert a farm másik sarkában.
A rózsaszín tehenek eperízű tejet adnak...

A farmra mindennap el kell látogatni, mert ha a növényeket nem aratjuk le, kirohadnak. Ez az egyetlen dolog, amire figyelni kell. A tehén nem pukkad ki, ha nem fejjük meg, a banán se rohad rá a pálmafára, ha nem szedjük le, amikor megérett. Tényleg ostoba játék. Jelenthetne egy kicsit nagyobb kihívást, mert így nem az ügyességünktől függ az előrehaladás, hanem attól, hogy mennyi időt vagyunk hajlandóak rászánni. Márpedig a versenyszellem megvan, mert mindenki összemérheti magát az ismerőseiből verbuvált szomszédjaival. Nekem már van vagy tizenhat szomszédom, de csak kettőnek van több pontja nálam. Őket mondjuk nem is fogom utolérni soha, ez biztos, mert többet foglalkoznak a farmjukkal. Hacsak nem unják meg hamarabb a játékot, mint én.
Arra viszont figyelnek a Farmville fejlesztői, hogy ne lehessen egykönnyen megunni. Mindig jön valami újítás, amiről úgy érzem, hogy jó lenne még kipróbálni. Sőt, az elmebetegebb célközönségnek olyan trükköket is bevetettek, hogy pénzt áldozzanak a játékra. Virtuális pénzt ugyanis venni is lehet – természetesen igazi pénzért. Csak utaljon át néhány dollárt a bankszámlájukra, és máris vehet szebb dekorációkat, nagyobb házat. Olyat, amilyen a többieknek biztos nincs, mert belátható időn belül nem lehet annyi pénzt összeszedni. És nyilván van is, akinek ez jelenti a boldogságot, és áldoz erre a hülyeségre. Ez azért már elég nevetséges.
Bár amikor meséltem Beának, hogy egy buliból 4 órakor hazaérve két óra múlva, hajnali 6-kor azért keltem fel ideiglenesen, hogy learassam a terményt és újat vessek helyette, ő is úgy reagált: „Jéééézusoooom! Viktor, hát pont erről beszélgettünk a buliban, hogy idáig soha nem szeretnénk süllyedni!” Hát ez van. Le fogok én szokni, biztos vagyok benne. Csak még hadd jussak el a következő szintre...