Erre ki lesz büszke?

Úgy hallottam, rendes politikai viták alakultak ki, hogy a nagykőrösi vasútállomás előtti tér felújítása kinek az érdeme, ki tett többet érte, ki aratja majd le a babérokat. EU-s pályázaton nyertünk rá pénzt, el is készült időre. Szerintem szép is lett a körülményekhez képest. Illetve szép lesz, ha minden olyan állapotba kerül, ahogyan azt elképzelték.
De a mai helyzetet látva felmerült bennem a kérdés: aki büszke erre, az most szégyenkezik is?



Tegnap arra kanyarodtam, hogy megnézzem, mi a helyzet a környéken. A december 19-ei átadóra sajnos elfelejtettem elmenni, pedig többen is terveztük, hogy megnézzük. Azt azonban még hat nap elteltével, december 25-én is látni, hogy jó buli lehetett.
A vasútállomás előtti tér a karácsonykor hozzánk látogatók, de akárcsak a hazaérkezők szemében is egyaránt gusztustalan.
Nem vagyok büszke rá, de megmutatom Önöknek Nagykőrös egyik új büszkeségét.



Szeretem ezt a várost. Ha fotózok valahol, és netán szemetet látok a földön, kiretusálom utólag, vagy ha előre látom, hogy az nehéz lenne, felveszem és kidobom egy kukába. Jó, ha nincs kuka, csak odébb rúgom. De az a helyzet, hogy itt annyi szemét van most, hogy nem tudtam másra koncentrálni. Hiába fotóztam volna a zöld kutat, a padokat vagy az új parkolót, mindenhol a szemét dominál. Partikellékek. Gondolom nem tévedek nagyot, ha a december 19-ei átadási ünnepség maradványaira tippelek.



Műanyag poharak, műanyag evőeszközök, nejlonzacskók és a havas-latyakos-esős idő miatt mára beazonosíthatatlanná vált papírszemetek mindenfelé. Képviselői jókívánságok is hevernek a földön szép számmal. Nyilván mindenkinek jobb lesz tőle a karácsonya, ha elolvassa. Még nem elég sáros ahhoz, hogy kivehetetlen legyen az írás.



A látvány döbbenetes. Ez komolyan úgy történt, hogy itt egy nagy ünnepség keretében átadták a teret, aztán mindenki szétdobálta a kezében lévő szemetet és ment tovább a dolgára? Így voltunk büszkék arra, hogy némi fejlődés történt Nagykőrösön?



Őszintén szólva nem hiszem, hogy ez történt. Az azért durva lenne. Valószínűbb, hogy nem várt érdeklődés kísérte az átadást, melynek során több hulladék keletkezett, mint amit a szemeteskukák be tudtak fogadni. Illetve még az is lehet, hogy mindegyik szemét kukába került, csak a közelmúltban viharossá élénkült szél kifújta onnan azokat, beterítve az egész környéket.



Nincs ezzel gond, kellemetlenebb dolgokat is okozott már a szél. Az viszont érdekes kérdés, hogy miért volt öt nap kevés ahhoz, hogy valaki rendet rakjon itt? Ha valamelyik szélsőséges (értsd: általánosságban még a nagy pártoknál is kevésbé népszerű) párt tagja lennék, most logóval ellátott kabátban kimennék, és a közben szemerkélni kezdett eső ellenére is összeszedném a szemetet. Egyedül sem tartana tovább egy óránál. Főleg, ha lenne egy seprűm és egy lapátom.



Az az igazság, hogy ha fotózgatás helyett inkább szemetet szedtem volna, nagyobb haszna lett volna a társadalomra tekintve. De úgy gondolom, erre meg kell lennie valahol a megfelelő embereknek. Talán senki nem bánná, ha karácsonykor nem nézne ki igénytelenebbül a vasútállomás környéke, mint egy évvel ezelőtt ugyanekkor. Ha már fejlődésről beszélünk...



Úgy látom, volt forralt bor is. A citromkarikát viszont biztosan nem a szél repítette ide. De ez legalább elbomlik.



Bárhová nézünk, szemét.



Pozitív észrevétel: a locsolókanna nincs odaláncolva a villanykaróhoz, mégsem vitte még el senki.



Pedig egy jó forralt bort megittam volna én is.



Boldog karácsonyt!



A téglák mögött ott egy összetört égő is. Mi keresnivalója ennek egy frissen átadott téren?



Siralmas a helyzet. Már csak ezért is kár, hogy nincs fehér karácsonyunk. A hótakaró beborítaná a szemetet, amit a jelek szerint nem fognak összeszedni.