Beszélgessünk az időjárásról!

Többször megállapítottam már, hogy az emberek mennyit beszélnek feleslegesen. A felesleges beszédek legfontosabb témája pedig mindig is az időjárás volt. Télen az a téma, hogy milyen hideg van, nyáron meg az, hogy milyen meleg. Az idei tél a sok havazás miatt duplán ad okot a szájkoptatásra. Ugye lehet arról beszélni, hogy hideg van, hogy esik a hó, na meg persze az elmaradhatatlan fűtésszámáról is. Ilyen beszélgetésekkor gyakran felmerül az a kérdés is, hogy meddig lesz még ilyen az idő. Tulajdonképpen ennek a posztnak sem lenne értelme, ha csupán erről írnék.



A lényeg az, kedves olvasók, hogy február közepe van, és innentől kezdve lassan elkezdhetünk reménykedni benne, hogy rosszabb már nemigen lesz. Úgy értem, egyre kevesebb a valószínűsége, hogy mínusz 20 fokok legyenek.
(Itt hadd jegyezzem meg, hogy nem szeretem, amikor valaki azt mondja a mínusz 20 fokra, hogy 20 fok hideg van. A mindenségit, 20 fok nem hideg! 20 fokon a Balaton hideg, de a levegő nem. Úgyhogy 20 fok hideg helyett, kérem, használjuk a mínusz 20 fokot. Köszönöm.)
Nemrég találtam tavaly április 19-én készült képeket (innentől kezdve 2 hónap és 5 nap, ami hamarabb eltelik, mint gondolnák), amiken Tiszakécskén sütögettünk az udvaron rövidgatyában. Most persze nehéz belegondolni, hogy hamarosan vége lehet ennek a végtelennek tűnő télnek, de legyenek optimisták! Ezt a posztot is azért írtam, hogy ne legyen már mindenki olyan pesszimista, amikor az időjárásról beszél. Nézzék meg az előrejelzést! Enyhülést ígérnek, és nem az esőt kell nézni, hanem azt, hogy 6-8 fok lesz. Az pedig télen már egész jó. Ha pedig 10 fok fölé is felemelkedik a hőmérő higanyszála, elkezdhetünk tényleg örülni. Jönnek majd a hóvirágok, utána pedig a tavasz. Amíg tél van, addig meg viselje mindenki annak a hatásait.

Mégiscsak meg kell állapítanom a végén, hogy nem sok értelme van ennek a posztnak, de legalább elsüthettem benne az egyik tavaly nyári, londoni esős képemet.