Nos, akkor beszélgessünk az időjárásról. Arról mindig lehet. Mit szólnak, hogy itt a tavasz? 5 fok van és esik az eső. De ez már tavaszi hideg, nem téli enyhe idő. És ez nagy különbség. Ráadásul most már minden nap egy kicsivel jobb lesz. Egészen addig, amíg arról fog panaszkodni mindenki, hogy milyen rohadt meleg van.
Hanem képzeljék el, mi történt velem a minap. Egyik este eljöttek a kispajtások, és szokás szerint megünnepeltük, hogy megértük a hétvégét. Sőt, Tamás és Zoltán nap is volt, úgyhogy szépen összegyűlt a csapat. Itt volt Slugi barátom is, aki minden alkalommal tud valami meglepetést okozni. Nem tudom, emlékeznek-e, de neki van a versenygokartja, amit már kétszer is kipróbálhattam, és ami mindkétszer életre szóló élmény volt. Most meg teljesen véletlenül megtudtam, hogy van neki a gokarton kívül más olyan tárgya is, amiért már érdekbarátságot is érdemes fenntartani vele. Méghozzá egy 1:5 méretű, benzinmotoros távirányítós autója! Sőt, azt hiszem, nem is ez az egy van neki, de egyelőre a DTM-es Mergáját láttam. Szóval ott este véletlenül megtudtam ezt, és egyből elkezdtem faggatni. Mondta, hogy másnap délelőtt kimennek majd vele a szennyvíztelep felé vezető útra autózni. Úgyhogy másnap én is ott voltam a helyszínen. Az egyébként egy igazi, szép tavaszi hétvége volt, nem olyan, mint a mostani.
Íme, Slugi kisautója. Sajnos semmilyen adatot nem tudok közölni róla, csak annyit, hogy a tömegéhez képest olyan erős, mint ha egy átlagos utcai autó 1000-2000 lóerős lenne.
Ez aztán megmagyarázza, hogy miért kaparja ki maga alól a betont bármilyen apróbb gázadásra. Nézzék csak ezt a képet, hogy pörög a hátsó kereke. Annyit fűznék még hozzá, hogy a képet 1/800-ad másodperces expozíciós idővel készítettem. Akinek ez mond valamit, máris érzi a lényeget.
KITT, kapd el a biciklis nénit! — Slugi két haverja is ilyen buggyval érkezett. Ezek annyiból jobbak, hogy terepen sem jönnek zavarba. Főleg a megfelelő gumikkal.
Hőmérséklet mérés pihenőidőben. Elég hot.
Miután a srácok megunták az aszfaltot, átmentünk a szomszédos füves területre, amit ők csak repülőtérként emlegettek. Kicsit meglepődtem, mert eddig nem is tudtam, hogy Nagykőrösön van repülőtér, de aztán csakhamar megértettem, miért mondták ezt. A repülőmodellezők kedvelt helyére érkeztünk ugyanis. A modell repülők még érdekesebb, mint a kisautók, többek között azért, mert a levegőben közlekednek, és ha a vezetőjük ügyetlen, sokkal nagyobb az anyagi kár.
Soha nem láttam még, hogyan zajlik egy felszállás ilyenekkel. Hát így.
De volt olyan is, amelyik nagyobb volt és a földről szállt fel, mint a rendes repülők.
Fogalmam sincs, mennyi gyakorlatot igényel repülni ezekkel, de jó szívvel nem merném kölcsönkérni senkiét, az biztos.
A kis buggyk pedig itt is meglepetést okoztak nekem. Az oké, hogy ha elment egy igazi autó az úton, azt pillanatok alatt utolérték meg legyorsulták (60-80 körül simán tudnak menni), de hogy itt a füves talajon mit csináltak, az elképesztő. Ha van az embernek ideje, egy egész rétet le lehetne kaszálni velük.
Alig tudtam rendesen fotózni, mert olyan fürgén mozogtak, hogy egyszerűen képtelenség volt közelről követni őket.
Itt is csak a kitépett fűszálak jelzik az útvonalat, én meg csak a szerencsében bízhattam, hogy némelyik képen a kisautók is rajta lesznek.
Jó szórakozás, az biztos...
...de amikor 50 méterre tőled, kanyarodás közben felborul a kisautó, az bosszantó tud lenni. Ilyenkor lehet odaballagni hozzá, és talpra állítani.
Az összeszedett fűtől rendszeresen meg kell szabadítani a kicsikéket. Titokban azt vártam, hogy a forró motortól majd felgyullad a száraz fű valamelyikben, és izgalmas pillanatokat is meg tudok örökíteni, de nem így történt.
Íme, a fű kiszedésének módja.
Ha lenne feleslegesen elkölthető 100 ezer forintom, az lenne az első, hogy vennék egy ilyet. Onnantól kezdve dolgozni is gyalog járnék, de a közelemben a közúton mindig hallatszana egy aprócska négykerekű motorjának a hangja. Legalább 10 ezres percenkénti fordulaton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése