Hihetetlen, de eljött ez a nap is. Gyerekkori barátnőm, Móni – aki már csak bátyjaként mutat be mindenkinek –, férjhez ment az elmúlt hétvégén. Engem kért meg, hogy megörökítsem az esküvőjét, ami miatt már vagy két hónapja teljes stresszben voltam. A nagy napon viszont Móni azért már érezhetően idegesebb volt nálam. De azt hiszem, ez természetes.
Ne leskelődj! Zolit, a vőlegényt az emeletre száműzték, amíg a menyasszonyt öltöztették és az előkészületek zajlottak. Szegény unatkozott is rendesen, viszont ez jó alkalmat teremtett arra, hogy elkészítsem a fenti képet. Ne aggódjanak, onnan nem látott semmit.
Utolsó simításból soha nem lehet elég. Betti, Móni húga készítette a sminket, így érthető, hogy a lehető legalaposabb munkát akarta végezni. A háttérben lévő óra valamivel többet mutat már, mint kellene...
De végül sikerült viszonylag időben elindulnia az esküvői autónak. Később egy megbeszélt helyen találkoztunk mindannyian, és elindultunk Tiszaalpárra, ahol az egyházi esküvőt tartották.
Ebbe a kis aranyos templomba mentünk, amit a vendégek teljesen meg is töltöttek.
A szertartás nagyon szívhez szóló és bensőséges volt. A templom pedig szerencsére jó világos, így nem volt nehéz dolgom a fotózáskor. A vakut azért használtam itt is, az alacsonyan lévő plafonról jól lehetett deríteni.
Szerencsém volt, de valamiért nem lepett meg, hogy Móni pont abban a pillanatban nézett felém, amikor fényképeztem.
Köszönjük szépen! A szertartás után elindultunk elkészíteni a közös fényképeket. Valamivel több mint egy óra állt rendelkezésre, ami első hallásra sok, végigcsinálva viszont majdnem kevésnek bizonyult.
Ez a beállítás alapozta meg az egész fotózást végigkísérő jókedvet. Zolinak nem volt könnyű dolga amíg bemászott a szoknya alá, hogy a nyakába vegye Mónit. A vőfély és a videós segítsége is hasznosnak bizonyult.
Soha nem voltam még Tiszaalpáron, de teljesen beleszerettem a táj szépségébe. A háttérben azt hiszem, a Tisza holtága látható.
Az élet rendezte: fotózás közben feltámadt a szél és diszkréten betakarta a fátyollal a csókolózó párt. Milyen rendes a széltől, hogy nem a másik irányból fújt és nem a szoknyát fújta a fejükre.
Megint egy kis utolsó simítás a kecskeméti Városházán tartandó polgári esküvő előtt.
Húzzátok fel a gyűrűt egymás ujjára...
...és csókoljátok meg egymást.
Kötelező esküvői autós fénykép a szertartás után.
Az ifjú feleség először az ifjú férjnek szed a vacsorából.
Lássuk, mekkora az összhang! Móninak és Zolinak bekötött szemmel kellett megetetnie egymást az esküvői tortából...
...amint látható, eredményesen.
Immár menyecske ruhában, pezsgős koccintás közben. Egészségükre!
Móni és Zoli, legyetek nagyon boldogok!
1 megjegyzés:
Drága Viktor!! Nagyon szépen köszönjük a munkádat, türelmedet és mindent, amit tettél ezen a számunkra oly fontos napon. A többit majd élőben... :)
Moni
Megjegyzés küldése