Megérkezett az új Ibiza

Nagyon PR-szövegnek fog hangzani, de ennek ellenére úgy kell kezdenem, hogy Kecskemétre is megérkezett az új SEAT Ibiza. A találkozást már nagyon vártam, ahogy mindig érdekes lesz számomra az első alkalom, amikor egy új autót meglátok. Az úton amúgy egy új Skoda Superbet is láttam, amiről hadd mondjam el, hogy nem „szuperbé”-nek, hanem „szuperb”-nek ejtjük. A szó angolul kiválót jelent. Nagyon jól mutat az életben, amennyiben a hátuljára már nem nézünk rá. Na, de nem akarok elkanyarodni a témától, ami most a kis Ibiza.

Az elődmodellel összehasonlítva láthatjuk, hogy a markáns élek (Arrow design) jót tettek a formának, az új Ibiza sokkal felnőttebb autó benyomását kelti. Kipróbálni még sajnos nem volt alkalmam, de beleülve is meggyőző az új gép. Nagyon szép a műszerfal, a kormány formája és fogása pedig különlegesen jó. Ezt nem is lehet leírni, próbálják ki.

Egyetlen bajom van: ebben a fényben a sok objektum miatt nem rajzolódtak ki az autó élei, mint az utcán, szabad téren. Úgyhogy tényleg várom már, hogy egyszer odakint is készíthessek róla képeket, természetes közegében. Seatos Móni megígérte, hogy rögtön szól, amint lesz tesztautó, úgyhogy innentől várom a hívását :)

Boldog szülinapot, Bobi!

Azt hiszem, bátran mondhatom azt, hogy a nyár első igazi, hivatalos, nagyszabású bulija évek óta Bobi barátom születésnapjához kötődik. Ilyenkor levonul a brigád Tiszakécskére, és ott üljük meg ezt a szép ünnepet. Így volt ez most szombaton is. Köszönjük Bobek, és ezúton is boldog szülinapot neked!

Itt az ünnepelt, a kezében pedig ha jól látom, az a jó kis mézes meggypálinka, amivel megkínált és nagyon finom volt.
Alább pedig egy sorozatfelvétel Sasról (a.k.a. Pallagi Joci), aki épp hátast ugrik a kedvemért a kis medence jó 30 centis vizébe. Sérülés nélkül megúszta.




A vacsora nagyon jól sikerült, főleg, hogy igazi szakács készítette. Csülökpörkölt főtt krumplival, lágy kenyérrel. Jobb kaját most nem is tudnék mondani hirtelen.

Italozás közbeni életképek.


Sajnos az este nem múlt el tragédia nélkül. Egy üveg vörösbor összetört, vére látványosan festette meg a padló fugáit.

Ez pedig csak egy emlék. Reggel fél 5-kor arra ébredtem a nyaralónkban, hogy valaki beröffentett egy benzines fűnyírót és elkezdte vágni a füvet. A szomszéd volt az. Mikor tudatosult bennem, hogy nem csak egy kistraktor halad az utcánkban, hanem tényleg a szomszéd vágja a füvet, lementem megnézni, hogy mi van. Addigra már a 2. szomszéd is az utcán volt, aki elkezdett ugatni - teljesen jogosan - az idiótával, hogy nem merült-e fel benne, hogy valaki még aludni szeretne. Ő meg tök flegmán annyit mondott, anélkül, hogy ránézett volna, hogy „nem érdekel, aludjanak máskor”. Nem tudom, ki ez az ember, de tuti, hogy beteg. Utána hallottam, hogy más szomszédok is ugattak vele, hasonlóan kevés eredménnyel. Levágta, egy jó háromnegyed óra alatt végzett is vele. Hanem amikor dél felé elhagytam a helyszínt, akkor lettem figyelmes rá, hogy a fűnyíró még mindig kint van az utcán. (Mellesleg mennyire durván néz ki, nem?) Szóval a fűnyíró reggel óta kint az utcán, az úriember meg sehol, semmi mozgást nem tapasztalok. A kapuja ugyanakkor tárva nyitva. Elkezdtem gondolkodni, hogy hátha a jókedvű társaság, akik nem messze voltak, és akiket valószínűleg ugyanúgy felébresztett... szóval hátha ők is odamentek, és mondjuk megkötözve bezárták a saját pincéjébe. Jó lenne. Azóta biztos átgondolta volna, hogy mi lehetett a probléma.

Egy kis Balaton

Itt van, amit tegnap ígértem. Vagyis ma volt az, csak éjszaka, és inkább elhalasztottam egy kicsit a képek bemutatását, mert nagyon fáradt voltam már fél 2 felé. Az első képek Fonyódon készültek. Innen indultam Kati és Zoli társaságában hajóval Badacsonyba meginni némi bort.

A fonyódi kikötő szép, kultúrált, úgyhogy jó itt fotózni. A felhők pedig biztos vagyok benne, hogy nekem voltak az égen.

Hihetetlen, hogy néhány perspektívából mennyire zöld a víz. Nekem így jobban tetszik, mint kéken.

Sokan horgásztak, bár ha belegondolok, a Balatonnál azért ez nem ritkaság.

Halak ugyanis gazdagon előfordulnak a Balaton tiszta vizében.

Híres sziluett a Badacsonyé. A giccs fokozása kedvéért megvártam, hogy egy vitorlás is beússzon a képbe. Közben azon gondolkozom, hogy kicsit erős lett az ég kékje, nem? Olyan valószínűtlen így. Nem tudom, mi tetszett benne, amikor így elrontottam.

Közben meg is érkezett a hajónk - a nevét sajnos elfelejtettem megnézni - amivel átsiklottunk az északi partra.

Lenyűgöző látványt nyújtott az egyre közeledő Badacsony. Szívesen laknék itt a domboldalban.

Például ebben a házban. A legjobb helyen van, csak a telek önmagában horribilis összegbe kerülhet, és ilyen szép ház áll rajta. Oké, most meglehetősen lestrapált állapotban van, de nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy egy csodaszép villává képzeljük. Tetszik, hogy ilyen diszkrét, nem hivalkodó, de azért elég nagypolgári. Kéne.

Ez is az az épület. Mellette megy fel az út a Kisfaludy ház felé, amit úticélul tűztünk ki. 35 foknál ugyan nem volt melegebb, de azért így is elég kemény túrának bizonyult hegynek felfelé. Sőt, a cél előtt fel is adtuk, betértünk egy másik étterembe, ami csak párszáz méterre volt a céltól.

A Kisfaludy ház nyilván elitebb, mert mindenki ismeri, aki járt már a környéken. De ahol mi voltunk - sajnos ennek sem tudom a nevét - szintén elég hangulatos volt. Azért vicces, hogy beszámolót írok, de nem tudom a hely nevét, ahová beültünk. Mindenesetre 250 forintért számolták a zsíros kenyeret, amire annyi zsírt kentek, hogy lefolyt, ha nem vízszintesen tartottam a hatalmas karéjt. Finom volt, kettőt is ettem.

A fehérbor ízét tuti, hogy nem felejtem el. Isteni volt! Még Zoli is így vélekedett, aki amúgy nem szereti a bort, mert rossz emlékei vannak egy bizonyos kannás fajtával kapcsolatban, aminek Flancos volt a neve, és a címkéje szerint 60 napig őrzi meg a minőségét. De most már tudja, hogy más kategóriájú italok is vannak, amit bornak neveznek. Zoli, ez az igazi bor!

Ez már Balatonszemesen van. Szintén legendás hely. A neve Gely's Grill. Zoli itt szokott halat enni, én meg ezúttal cordon bleu-t kértem. Nagyon szeretem, hogy a sült krumpliba (amit magyarul is pommes-nek mondanak) kis magyar zászlót szúrnak.

Az idei első nyaralás

Elnézést, hogy mostanában úgy eltűntem, de tengernyi dolgom volt. Hétvégén meg először egy esküvőn fotóztam, aztán mentem is Zoliék után, hogy egy kellemes hétvégét töltsünk el... na, hol?
Nemsoká jön a többi kép is, addig ez alapján találják ki, hogy honnan értem haza pár órája.

A hétvége termése

Kevesebbet fotóztam, mint ahogy terveztem, de azért úgy érzem, született pár jó, vagy érdekes kép.

Mint például ez. Bár Vanda nem nagyon volt formában a fotózás során. Újra megtudtam, hogy a világos szemű emberek rosszabbul bírják a fényt, vagyis nem tudnak tágra nyitott szemmel belenézni a napba. Valóban, ez itt most hátrányt jelentett, csakúgy, mint a szúrós növényzet, ami sok busszúságot okozott szegény Vandusnak. Ahhoz képest hősiesen viselte a procedúrát, úgyhogy dicséretet érdemel.



Na, erről beszéltem. Ez nem beállított kép. Azt a pillanatot ábrázolja, amikor Vanda megtapasztalta, hogy a vékony búzaszálak mennyire tudnak szúrni.

Gyors témaváltás: gokart. Ez is egy különleges pillanat. A történet annyi, hogy Marcell hívott gokartozni, és természetesen mondta, hogy a fényképezőgépemet se hagyjam otthon. Ajánlotta, hogy próbáljam ki a 21-es számú gokartot, mert a hátulja a pálya leggyorsabb kanyarjában ijesztően instabillá válik, úgyhogy igazi kihívás itt a pályán maradni, és nem beleállni a gumifalba. Valóban, a harmadik körben nagyon megcsúsztam, és tényleg megijedtem, hogy nem fog sikerülni, de szerencsére mégis összejött a kanyar. Egyébként tényleg nagyon szórakoztató, ha valaki a móka kedvéért hajlandó lemondani a biztonságérzetről.
Utánam Marcell ment vele, és a kép kedvéért direkt csúsztatta a gépet. Itt tényleg annyira keresztbe tette, hogy nem gondoltam, hogy kihozza majd a csúszásból, de mintaszerűen oldotta meg a helyzetet.

Ehhez nem tudok mit mondani. Talán csak annyit, hogy színesben is szép volt, de jobbnak láttam fekete-fehérben megmutatni, mert kissé elvont hangulat szerintem jól illik a mező közepén álló toronyhoz, aminek egyszer majd fel akarok menni a tetejére. Ha valaki fel mer jönni velem, szóljon és mehetünk.

Égre törők: kilátótorony és búzaszál.

Amennyiben Ön 18 éven aluli, kérem, azelőtt zárja be az oldalt, hogy elkezdene gondolkodni azon, mit ábrázol ez a kép. Ja, ennek ellenére nem akarok természetfotós lenni.

Elátkozott Astra

Rendszeres olvasóim talán emlékeznek még arra a januári cikkre, ami az árokba csúszott Astráról és annak kimentéséről szólt. Akkor nem lett nagy baja a gépnek, de most úgy tűnik, hogy egy kamion miatt pályafutása végéhez érkezett.

A Vikiszava információi szerint az autó gazdája és egy haverja egyik éjjel a városközpont felé haladtak Cegléd felől, amikor megálltak a Ziccer nevű éjjelnappali előtt venni valamit. A boltból kiérve nem szálltak vissza egyből, hanem még elszívtak ott egy cigit.

És most képzeljék el a következőt. Az autójuk mellett állnak 1-2 méterre, a hátuk mögött pedig egy közeledő kamion hangját hallják. Ez eddig még nem is érdekes. Aztán a következő másodpercben iszonyatos csattanás, az kocsi pedig elrepül, egyenesen egy kicsit távolabb lévő fának.
Ezért tört össze így. A félálomban lévő sofőr nem észlelte az út szélén álló autót, hátulról belerongyolt, aztán az Astra pont az elejének közepével találta el a fát. A kamionnak persze alig lett baja, és szerencsére senki nem sérült meg a baleset során.

Szerencsétlen Astra viszont totálkárosra tört. Normális autó már soha nem lehetne belőle, mert minden elmozdult benne, ami elmozdulhatott. Annyira, hogy vontatni is alig lehet jelenlegi állapotában. A tulajdonos elmondása szerint egy útja van még: az pedig a roncstelepre vezet.

Remélem, a következő autójával nagyobb szerencséje lesz.

Új Shell reklám Schumival

Az utóbbi napokban többen is kérdezték tőlem, hogy láttam-e az új Shell reklámot, mert hogy az mennyire jó. Erről beszéltek:



Nagyon aranyos. De szerintem pocsék. Rémesen fantáziátlan, messze a leggyengébb az összes közül, amit valaha Schumacherrel forgattak, és amit a Shelltől láttam. A Ferrari és Schumacher minden reklámerejükkel együtt önmagukban kevesek ahhoz, hogy normális háttértörténet nélkül erős tévéreklámot eredményezzenek.
Jó ég, ki találta ki ezt?

Főleg egy olyan reklám után, ami szerintem minden idők legjobbja, és ami azóta is a legnagyobb költségvetésű film, amit marketing céllal valaha készítettek. Ez az, itt alább. Növeljék egy kicsit a hangerőt, és élvezzék az összhatást!



Itt pedig a reklámfilm forgatásáról van egy kis összeállítás, amit nem engedtek beszúrni máshova, de itt a link annak, akit érdekel: http://www.youtube.com/watch?v=54QBEKv3rlA

Éhesen étlappal foglalkozni rossz dolog

Ezen a hétvégén olyan munkát végeztem, amit nagyon szeretek: étlapot terveztem. Ez már a harmadik, amit ennek az étteremnek készítek, és értelemszerűen szeretném, ha a legjobb lenne az eddigiek közül. Noha az alapkoncepció változatlan, az előző kettőnél felmerülő hibákat remélhetőleg maradéktalanul sikerül kiküszöbölni.

De nem akarok senkit ilyen szakmai dolgokkal untatni, habár tudom, hogy eddig még nem unalmas. Önök viszont tudják azt, hogy étlapot csinálni milyen kegyetlen feladat? Főleg, ha éhesen fog hozzá az ember. Amikor beleírtam a szöveget, pontosabban az ételeket, külön, sorszámozva... nagyjából minden harmadiknál éreztem azt, hogy elég, most azonnal megyek, mert ennem kell egy ilyet most rögtön. Miután úgy tizenöt étel gyűlt össze a kívánságlistámon, rájöttem, hogy nem lesz így jó, mert mire tényleg eldönteném, hogy melyiket enném meg a legszívesebben, talán éhen is halnék. Úgyhogy csináltam egy pirítóst, ettem hozzá jó kis parasztkolbászt meg hagymát, és dolgoztam tovább.

Kati újra itthon

Ígéretemmel ellentétben nem tudtam megörökíteni Kati nagy hazatérésének pillanatát, egyszerűen azért, mert lekéstünk róla. Mondjuk az út háromnegyedét már megtettük, amikor Kati hívta Zolit, hogy merre van már. Az történt ugyanis, hogy korábbi géppel indultak haza, úgyhogy jó fél órával hamarabb érkeztek meg. A váróban így nem tudtam, de hazafelé az autóban azért megörökítettem az eseményt.
Információim szerint Kati jól érezte magát Rodoszon és Krétán, kellemesen utazott, le is barnult. Legnagyobb problémája a szűk egy hetes munkahelyi kiküldetés során az volt, hogy majdnem túl melegnek érezte a tengert.

Merőkanál a mosogatóban

Ez a legizgalmasabb, amit a héten láttam. Egy merőkanál a mosogatóban, amit most fényképeztem le az előbb. Tulajdonképpen ezért is nem írtam, mert nem nagyon volt mit. Dolgoztam, ha pedig nem, akkor aludtam. De most szerencsére újra itt a hétvége, és van kilátásban némi érdekes téma. Előre nem akarom lelőni a poént, úgyhogy majd mindent akkor, amikor aktuálissá válik.
A mai program, hogy Zolival elmegyünk Katiért a repülőtérre, aki görögországi kiküldetéséből tér haza éjfél körül. Szóval, ha minden igaz, a megérkezéskor ott lesznek a Vikiszava kamerái is, és tudósítunk az eseményről.

(Néha indokolatlan esetekben is szeretünk többes számot használni.)

Zivatarral érkezett a nyár

Szeretem az esős, zivataros nyári napokat. Főleg, amikor nem tervezek semmilyen szabadtéri programot. Az ilyen időjárás rendkívüli módon inspirál a fotózásra. A képeket megnézve talán megértik, miért.