Éhesen étlappal foglalkozni rossz dolog

Ezen a hétvégén olyan munkát végeztem, amit nagyon szeretek: étlapot terveztem. Ez már a harmadik, amit ennek az étteremnek készítek, és értelemszerűen szeretném, ha a legjobb lenne az eddigiek közül. Noha az alapkoncepció változatlan, az előző kettőnél felmerülő hibákat remélhetőleg maradéktalanul sikerül kiküszöbölni.

De nem akarok senkit ilyen szakmai dolgokkal untatni, habár tudom, hogy eddig még nem unalmas. Önök viszont tudják azt, hogy étlapot csinálni milyen kegyetlen feladat? Főleg, ha éhesen fog hozzá az ember. Amikor beleírtam a szöveget, pontosabban az ételeket, külön, sorszámozva... nagyjából minden harmadiknál éreztem azt, hogy elég, most azonnal megyek, mert ennem kell egy ilyet most rögtön. Miután úgy tizenöt étel gyűlt össze a kívánságlistámon, rájöttem, hogy nem lesz így jó, mert mire tényleg eldönteném, hogy melyiket enném meg a legszívesebben, talán éhen is halnék. Úgyhogy csináltam egy pirítóst, ettem hozzá jó kis parasztkolbászt meg hagymát, és dolgoztam tovább.