Itt van, amit tegnap ígértem. Vagyis ma volt az, csak éjszaka, és inkább elhalasztottam egy kicsit a képek bemutatását, mert nagyon fáradt voltam már fél 2 felé. Az első képek Fonyódon készültek. Innen indultam Kati és Zoli társaságában hajóval Badacsonyba meginni némi bort.
A fonyódi kikötő szép, kultúrált, úgyhogy jó itt fotózni. A felhők pedig biztos vagyok benne, hogy nekem voltak az égen.
Hihetetlen, hogy néhány perspektívából mennyire zöld a víz. Nekem így jobban tetszik, mint kéken.
Sokan horgásztak, bár ha belegondolok, a Balatonnál azért ez nem ritkaság.
Halak ugyanis gazdagon előfordulnak a Balaton tiszta vizében.
Híres sziluett a Badacsonyé. A giccs fokozása kedvéért megvártam, hogy egy vitorlás is beússzon a képbe. Közben azon gondolkozom, hogy kicsit erős lett az ég kékje, nem? Olyan valószínűtlen így. Nem tudom, mi tetszett benne, amikor így elrontottam.
Közben meg is érkezett a hajónk - a nevét sajnos elfelejtettem megnézni - amivel átsiklottunk az északi partra.
Lenyűgöző látványt nyújtott az egyre közeledő Badacsony. Szívesen laknék itt a domboldalban.
Például ebben a házban. A legjobb helyen van, csak a telek önmagában horribilis összegbe kerülhet, és ilyen szép ház áll rajta. Oké, most meglehetősen lestrapált állapotban van, de nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy egy csodaszép villává képzeljük. Tetszik, hogy ilyen diszkrét, nem hivalkodó, de azért elég nagypolgári. Kéne.
Ez is az az épület. Mellette megy fel az út a Kisfaludy ház felé, amit úticélul tűztünk ki. 35 foknál ugyan nem volt melegebb, de azért így is elég kemény túrának bizonyult hegynek felfelé. Sőt, a cél előtt fel is adtuk, betértünk egy másik étterembe, ami csak párszáz méterre volt a céltól.
A Kisfaludy ház nyilván elitebb, mert mindenki ismeri, aki járt már a környéken. De ahol mi voltunk - sajnos ennek sem tudom a nevét - szintén elég hangulatos volt. Azért vicces, hogy beszámolót írok, de nem tudom a hely nevét, ahová beültünk. Mindenesetre 250 forintért számolták a zsíros kenyeret, amire annyi zsírt kentek, hogy lefolyt, ha nem vízszintesen tartottam a hatalmas karéjt. Finom volt, kettőt is ettem.
A fehérbor ízét tuti, hogy nem felejtem el. Isteni volt! Még Zoli is így vélekedett, aki amúgy nem szereti a bort, mert rossz emlékei vannak egy bizonyos kannás fajtával kapcsolatban, aminek Flancos volt a neve, és a címkéje szerint 60 napig őrzi meg a minőségét. De most már tudja, hogy más kategóriájú italok is vannak, amit bornak neveznek. Zoli, ez az igazi bor!
Ez már Balatonszemesen van. Szintén legendás hely. A neve Gely's Grill. Zoli itt szokott halat enni, én meg ezúttal cordon bleu-t kértem. Nagyon szeretem, hogy a sült krumpliba (amit magyarul is pommes-nek mondanak) kis magyar zászlót szúrnak.
2 megjegyzés:
Viktoooooooorrrr!!!!:) dejóó nekeeeed:$
De meg kell, hogy mondjam nem csalódtam benned házízlésed terén.
Az általad fényképezett romos házra már én is szemet vetettem, gondolhatod.
Többször volt már, hogy sétáltunk fel a hegyre a családdal és míg anyuék megpihentek apuval már ki is elemeztük a kertet, hogy mit hova kellene rakni.. persze addig anyuék csak pihegtek és tették a megjegyzéseket, hogy hagyjátok már azt a telket és ne idétlenkedjetek.:)
De meg kell, hogy mondjam az olvasóknak, hogy a telekről tényleg gyönyörű panoráma nyílik a Balatonra. Elég magasan van, semmi épület sokáig előtte, semmi fás rész. Viszont hátrányát is ismertetem, hogy ne fájjon a szívünk, hogy milyen jó is lenne most ott lenni.
Ott fenn ugyanolyan meleg van mint otthon vagy a légkondi mentes irodában. Sőt, ott kinéz az ember az ablakon, látja a Balatont és arra gondol milyen jó is lenne csobbanni. Viszont, akkor jön: „ de autóba kell szállni..” ami még nem is akkora probléma, mert legtöbb esetben, ahhoz, hogy eljussunk egy strandra erre szükség van. Viszont egy átlagos esetben nem kell 200 izzadó turista között lelavírozni a hegyoldalról. Mivel hegyoldalról beszélünk talán, ha csak annyit mondok tél, nem is kell tovább magyarázkodnom:)
Különben is az írást hagyjuk inkább Viktorra.
Azért merészeltem ennyit írni ehhez a cikkhez, mert talán eddigi cikkek közül ez az amelyik legközelebb áll hozzám. Fonyódi hajóállomástól a Kisfaludy-házig minden egyes métert ismerek.
Helyneveket azonban én sem tudok. Viszont a pincék közül tudom melyikbe érdemes betérni;)
De Viktor, az a hely ahol voltatok nem úgy helyezkedett el, hogy amikor mentetek fel, bal oldalt volt és lépcsőn kellett felmenni? és egy nagy hordóból rendelni? Szerintem ott voltatok, ahol mi is ettünk tavaly nyáron. A látképből és terítőből ítélve az lehet:)
Örülök ennek a cikknek:)
Szép:)
ez AZ a hely lenne Gyöngyi?
Megjegyzés küldése