2008. július 31.
Vicces VW reklámok
Előzz gyorsabban! - buzdítanak az alábbi reklámkampány képei, amiket még akkor találtam, amikor a 10 kedvenc autóm listáját állítottam össze. A Volkswagen mindig híres volt szellemes reklámjairól, itt épp a 250 lóerős Golf R32 hirdetéseit láthatják.
2008. július 29.
2008. július 24.
A Négercsók méltó utódja
Hölgyeim és Uraim! Ma este egy nagyszerű terméket van szerencsém bemutatni Önöknek! Ez pedig nem más, mint egy igazán kiváló édesség. Aki szerette régen a Négercsókot, az bátran tegye próbára a Choco Softies-t. A helyi Lidl-ben bukkantam rá, és amikor megláttam, rögtön tudtam, hogy ebből bizony csokiteszt lesz. Őszintén szólva nem számoltam a kudarccal, mármint hogy nem fog ízleni, mert ezek a csokis habcsók kategóriájú édességek olyanok, hogy akármilyen pocsék alapanyagból vannak is, akkor sem lesznek ehetetlenek. Maximum zsíros filmréteg képződik tőle a szájpadlásunkon, ami viszont elég idegesítő. Ettől tartottam csak, amikor feltéptem a dobozt, és beleharaptam az első áldozatba. Egyből kellemes meglepetés ért, mert rendkívül finomnak találtam. A csoki jó, a töltelék... hát... majdnem túl édes, de belefér. Tulajdonképpen azt kell mondanom, hogy ilyennek kell lennie. Aztán csak vártam, hogy mikor alakul ki az a nyomorult zsíros réteg a szájpadlásomon. De nem alakult ki. Egyáltalán nem jelentkezett semmilyen nemkívánt mellékhatás.
Akkor már csak az lehet a baja, hogy marha drága. Valóban így van? Számoljuk ki! 349 forint volt egy dobozzal, ami 12 darabot tartalmaz. Vagyis nincs 30 forint egy darab. Akárhogy is nézem, ennyi pénzért a hülyének is megéri. Hát még nekem!
Ha én gazdag lennék...
Úgy veszem észre, megint kezd lottólázban égni az ország. Legalábbis a kistestvérem folyamatosan lottóvásárláson töri a buksiját, mert állítólag nagy a nyeremény. Amíg ő a számokat ötöli vagy hatolja, addig én összeállítottam egy listát, hogy milyen autókat vennék, ha véletlenül valami marha mennyiségű pénz ömlene a nyakamba. Csak hogy akkor már ne kelljen ezzel foglalkoznom. Íme a lista.
1. Porsche 356
A legfontosabb lenne, hogy beszerezzek egyet a világ legszebb autójából, ami nem más, mint a Porsche 356. A múlt század derekán készültek el az első példányok belőle, és megalapozták a német sportkocsigyártó jövőjét. Az autót Ferry Porsche, a legendás Ferdinand Porsche fia álmodta meg.
Ferry úgy volt vele, hogy ha már adott az apja által tervezett VW Bogár, lehetne annak az alapjaira valami sportosabb gépet is tervezni. Így 1947-ben néhány mérnökkel együtt egy olyan autó tervezésébe kezdett, ami neki magának is tetszene. Valószínűleg elégedett lehetett az eredménnyel, mert a Porsche 356-os ma is a gyűjtők féltett kincse.
Mikor használnám? Tavasztől őszig, amikor csak az örömautózás a cél.
2. Alfa Romeo Giulia Coupé
A második legszebb autó, mivel egyszerűen hibátlanok az arányai. Mai szemmel nézve meglepően kicsi, például az Alfa új büszkesége, a MiTo egy igazán dagadt, amorf gombócnak tűnik mellette. Szóval a Giulia Coupé olyan alacsony, hogy mellette állva nem is lehet kényelmesen a tetejére könyökölni, mert ahhoz már alacsony. Nézzék csak meg, hogy a kis 14 colos kerekek is milyen nagynak tűnnek alatta. Meg vegyék észre, hogy a háttérben lévő bója majdnem az ablakok vonaláig ér. Pár évvel ezelőtt Párizsban sétálva láttam meg először, akkor nem is tudtam tovább menni, hanem leültem egy padra, és onnan néztem vagy negyed órán át. Egészen addig, amíg megérkezett a gazdája, egy ősz hajú, hatvan év körüli úr. Beszélgettem is vele egy kicsit (szerencsére a francia úriember hajlandó volt angolul beszélni, ami ritkaság), és elmesélte, hogy ő az első gazdája. Ez volt az első kocsija, és ezzel élte le az életét. Csak annyit mondtam neki, hogy kicsit sem csodálkozom ezen a történeten. Erre mosolyogva beült és elhajtott. Azóta szeretnék egy ilyet. Az sötétkék volt, de nekem jó lenne pirosban is. Ja, és amellett, hogy milyen szép, kétségtelenül a legszebb neve van az összes autótípus közül. Alfa Romeo Giulia Coupé. Húúú.
Mikor használnám? Tavasztől őszig a hétköznapok megédesítésére, de nem minden nap.
3. Lamborghini Miura
A harmadik legszebb autó a világon, és ígérem, most már abbahagyom a szépség szerinti rangsorolást. Egy ízig-vérig sportkocsi, kifogástalan formájú karosszériába csomagolva. Valószínűleg az egyetlen közlekedési eszköz, amely őszinte haragból és dühből született. Az úgy volt, hogy Ferruccio Lamborghini, a tehetős traktorgyáros vett magának egy Ferrarit, amellyel kissé elégedetlen volt. Mikor elment Enzo Ferrarihoz, hogy reklamáljon többek között a pontatlan sebességváltó miatt, Ferrari elhajtotta a francba, mondván, neki egy traktorgyáros ne magyarázza el, hogyan kell sportautót gyártani. Ferruccio pedig ezen annyira berágott, hogy elhatározta, mégis megmutatja Ferrarinak, hogyan kell sportautót gyártani. Összeszedte a megfelelő embereket (többek között volt Ferrari alkalmazottakat is), akik vért izzadva megalkották a Miurát. A hárborzongató háttértörténettel rendelkező Lamborghini csakis sárgában kellene.
Mikor használnám? Tavasztól őszig, csak vasárnapokon.
4. Bentley Continental GT
Igaz, hogy a Continental GT kicsit elcsépelt a sztárvilágban, de ilyen van Hugh Grantnek is, aki a kedvenc színészem. Ráadásul ez az autó hamarabb tetszett, mint hogy bárkinek is lett volna, mert ahogy megjelentek az első képek róla 2003-ban, már odavoltam érte. Kicsit ugyan hivalkodó, de azért ízlésesen elegáns.
Szintén olyan autó, aminek formájában nem találok kivetnivalót, úgyhogy már csak ezért is lenne szükségem rá. Azon kívül ez már hosszabb utakra is kellően kényelmes és biztonságos. Az ára 200 ezer euró körül van, szóval viszonylag olcsó is, szaladgálós autónak bőven megtenné.
Mikor használnám? Szinte mindig, amikor nem a Golffal vagy az Octaviával akarok menni.
5. Toyota 2000 GT
Az első japán szupersportkocsiból mindössze 337 darab készült, szóval naná, hogy kellene egy ilyen. Már csak azért is, mert nagyon hasonlít a Jaguar E-type-ra, de annál exkluzívabb, meg ez azért mégiscsak Toyota. Nehéz eldönteni, hogy elölről szép-e vagy csúnya, de kétségkívül lehengerlő. Legfőbb szórakozásom az lenne vele, hogy elvinném valami valami vidéki Toyota márkaszervizbe, hogy cseréljenek benne olajat. Úgyse láttak még ilyet képen sem. El tudom képzelni, ahogy az összes toyotás összeszaladna a megyéből a hír hallatára.
De azért nem venném elő túl gyakran. Ezt az autót tényleg félteném, alig merészkednék ki vele az utcára, ahol annyi veszély leselkedik rá. Építenék az autóimnak egy nagy, üvegfalú garázst, ott állna a közepén, és örülnék neki, hogy van.
Mikor használnám? Nagyon ritkán, akkor is csak a szervizig mennék vele, hogy lefossák a bokájukat a szerelők.
6. Porsche 911
Van már néhány exkluzív sportkocsim, ideje hát valami modernebbet is venni. Ami nem lehet más, mint a legendás 911-es. A Porsche az az autógyár, ami szívén viseli, és ápolja a tradíciókat, ezért is olyan szimpatikusak nekem. Na meg azért, mert a 911-es mindig is a sportautók élvonalába tartozott. Lehet, hogy vannak drágábbak meg gyorsabbak nála, de tulajdonságainak kiegyenlítettségében verhetetlen. Ez azt jelenti, hogy nem csak versenypályán lehet vele közlekedni, hanem közúton is. Zseniálisan egyszerű formájával igazi örökzöld, mégis feltűnést kelt, amerre jár. Eljárnék vele versenypályákra autózgatni. Néha kölcsönadnám Zolinak is, hadd füstöljön porrá egy-egy garnitúra gumit.
Mikor használnám? Mikor már ideges lennék, hogy a többi autóval nem merek gyorsan menni, és őrjöngeni szeretnék.
7. Volkswagen Golf GTI
Végre egy autó a kollekciómból, ami tényleg hétköznapinak mondható. Attól, hogy GTI, vagyis 200 lóerős, lehet vele normálisan, szinte feltűnésmentesen is közlekedni. Ezzel az autóval járnék le Tiszakécskére hétvégénként, ha bulizni megyünk a haverokkal. DSG váltóval kellene, ami jobb, mint a kézi, ráadásul igazán pihentetővé teszi a vezetést. Azt hiszem, nem csak Kécskére járnék vele, hanem rendes, hétköznapi autónak használnám. Lenéznék kéthetente a Balcsira is, csak a vezetés öröméért.
Mikor használnám? Bármikor.
8. Land Rover Defender
A legendás brit terepjáró legújabb változatai között találtam ezt a mokány járművet. Eszembe jutott, hogy ha nehezebben elérhető helyekre akarok menni fotózni, oda nem jutok el se a Golffal, se a Miurával, úgyhogy muszáj beszerezni egy terepjárót is, bármennyire nem vonzódom hozzájuk.
Ugyanakkor tudom, hogy mekkora örömöt és szabadságérzetet nyújt egy olyan géperejű, amiben ülve nem kell meggondolni, hogy átmegy-e a sáron, nem túl meredek-e a lejtő, illetve nagy a bozót. Na, a kis Definél ezeket a dolgokat el lehet felejteni. Csak egy vízálló táska kell a fényképezőgépnek, oszt GO!
Mikor használnám? Most mondtam el, vaze! Nem figyelsz?
9. Volkswagen Multivan
Tisztában vannak Önök azzal, hogy mekkora élmény zsíros kenyeret reggelizni jó kis lilahagymával egy ilyen autóban? Bárhol is legyünk. A hátsó térben egymásnak szemben álló, kartámlás ülések, egy komoly asztal, a plafonból kihajtható LCD monitorok és rengeteg egyéb szolgálja az utasok kényelmét. Akár hatan is elmehetnénk vele nyaralni, és Splitig biztosan nem szólna senki, hogy álljunk meg pihenni. Maximum Toro Rossoért (Red Bull) állnánk meg valamelyik benzinkúton. Mindenkinek olyan tökéletes helye lenne, hogy ki sem akarnának szállni. Nem tudom, ehhez van-e gyári elősátor, amit a jobboldali tolóajtó elé lehet felállítani, de azt is rendelnék hozzá, az tuti.
Mikor használnám? Nyaraláskor. Még egyszer lemennénk az öreghez a jelsai kempingbe, mielőtt nyugdíjba megy. Vagy Korzikára, a kecskeszaros kempingbe.
10. Skoda Octavia Combi RS Laurin&Klement
Ha valaki azt kérdezi: hogy jön ide egy Skodribodri, annak most elmondom. Az Octavia kombi a legjobb autó a hétköznapokra. Angliában valamelyik évben megkapta Az Év Lakókocsihúzó Autója címet. Strapabíró, tágas, kényelmes, és nem feltűnő. Mondjuk az RS-ben azt hiszem, van vagy 180 lóerős motor, de nem ez a lényeg. A Laurin&Klement kivitel ugyanis olyan finomságokat tartalmaz, mint a nagyon elegáns vajszínű bőrbelső, a 17 collos könnyűfém felnik, meg gyakorlatilag az összes extra, amivel a cseh autó felszerelhető. Feketében kellene, hogy a világos bőr jól mutasson benne. Jaj, de most egy kicsit praktikus aggyal is belegondoltam, és eszembe jutott, hogy mi lenne, ha le kéne vinni a fűnyírót Kécskére? Hát ebbe az autóba sem rakhatom bele, mert koszos lesz a csomagtartó. Aztán szerencsére eszembe jutott a megoldás. Basszus, ha ennyi autóm van, csak belefér már egy új fűnyíró is Kécskére, ami ott is maradhatna! Bár pénzem valószínűleg nem lenne rá, dehát behiteleznék egyet, nem kerül az olyan sokba.
Mikor használnám? Mindig, amikor csak egy autó kell. Meg amikor azt akarom, hogy megkérdezzék, hogy miért pont Skodát vettem a másik kilenc mellé. Aki megkérdezné, azt elvinném autózni egyet.
Feró, ugye vettél lottót?
1. Porsche 356
A legfontosabb lenne, hogy beszerezzek egyet a világ legszebb autójából, ami nem más, mint a Porsche 356. A múlt század derekán készültek el az első példányok belőle, és megalapozták a német sportkocsigyártó jövőjét. Az autót Ferry Porsche, a legendás Ferdinand Porsche fia álmodta meg.
Ferry úgy volt vele, hogy ha már adott az apja által tervezett VW Bogár, lehetne annak az alapjaira valami sportosabb gépet is tervezni. Így 1947-ben néhány mérnökkel együtt egy olyan autó tervezésébe kezdett, ami neki magának is tetszene. Valószínűleg elégedett lehetett az eredménnyel, mert a Porsche 356-os ma is a gyűjtők féltett kincse.
Mikor használnám? Tavasztől őszig, amikor csak az örömautózás a cél.
2. Alfa Romeo Giulia Coupé
A második legszebb autó, mivel egyszerűen hibátlanok az arányai. Mai szemmel nézve meglepően kicsi, például az Alfa új büszkesége, a MiTo egy igazán dagadt, amorf gombócnak tűnik mellette. Szóval a Giulia Coupé olyan alacsony, hogy mellette állva nem is lehet kényelmesen a tetejére könyökölni, mert ahhoz már alacsony. Nézzék csak meg, hogy a kis 14 colos kerekek is milyen nagynak tűnnek alatta. Meg vegyék észre, hogy a háttérben lévő bója majdnem az ablakok vonaláig ér. Pár évvel ezelőtt Párizsban sétálva láttam meg először, akkor nem is tudtam tovább menni, hanem leültem egy padra, és onnan néztem vagy negyed órán át. Egészen addig, amíg megérkezett a gazdája, egy ősz hajú, hatvan év körüli úr. Beszélgettem is vele egy kicsit (szerencsére a francia úriember hajlandó volt angolul beszélni, ami ritkaság), és elmesélte, hogy ő az első gazdája. Ez volt az első kocsija, és ezzel élte le az életét. Csak annyit mondtam neki, hogy kicsit sem csodálkozom ezen a történeten. Erre mosolyogva beült és elhajtott. Azóta szeretnék egy ilyet. Az sötétkék volt, de nekem jó lenne pirosban is. Ja, és amellett, hogy milyen szép, kétségtelenül a legszebb neve van az összes autótípus közül. Alfa Romeo Giulia Coupé. Húúú.
Mikor használnám? Tavasztől őszig a hétköznapok megédesítésére, de nem minden nap.
3. Lamborghini Miura
A harmadik legszebb autó a világon, és ígérem, most már abbahagyom a szépség szerinti rangsorolást. Egy ízig-vérig sportkocsi, kifogástalan formájú karosszériába csomagolva. Valószínűleg az egyetlen közlekedési eszköz, amely őszinte haragból és dühből született. Az úgy volt, hogy Ferruccio Lamborghini, a tehetős traktorgyáros vett magának egy Ferrarit, amellyel kissé elégedetlen volt. Mikor elment Enzo Ferrarihoz, hogy reklamáljon többek között a pontatlan sebességváltó miatt, Ferrari elhajtotta a francba, mondván, neki egy traktorgyáros ne magyarázza el, hogyan kell sportautót gyártani. Ferruccio pedig ezen annyira berágott, hogy elhatározta, mégis megmutatja Ferrarinak, hogyan kell sportautót gyártani. Összeszedte a megfelelő embereket (többek között volt Ferrari alkalmazottakat is), akik vért izzadva megalkották a Miurát. A hárborzongató háttértörténettel rendelkező Lamborghini csakis sárgában kellene.
Mikor használnám? Tavasztól őszig, csak vasárnapokon.
4. Bentley Continental GT
Igaz, hogy a Continental GT kicsit elcsépelt a sztárvilágban, de ilyen van Hugh Grantnek is, aki a kedvenc színészem. Ráadásul ez az autó hamarabb tetszett, mint hogy bárkinek is lett volna, mert ahogy megjelentek az első képek róla 2003-ban, már odavoltam érte. Kicsit ugyan hivalkodó, de azért ízlésesen elegáns.
Szintén olyan autó, aminek formájában nem találok kivetnivalót, úgyhogy már csak ezért is lenne szükségem rá. Azon kívül ez már hosszabb utakra is kellően kényelmes és biztonságos. Az ára 200 ezer euró körül van, szóval viszonylag olcsó is, szaladgálós autónak bőven megtenné.
Mikor használnám? Szinte mindig, amikor nem a Golffal vagy az Octaviával akarok menni.
5. Toyota 2000 GT
Az első japán szupersportkocsiból mindössze 337 darab készült, szóval naná, hogy kellene egy ilyen. Már csak azért is, mert nagyon hasonlít a Jaguar E-type-ra, de annál exkluzívabb, meg ez azért mégiscsak Toyota. Nehéz eldönteni, hogy elölről szép-e vagy csúnya, de kétségkívül lehengerlő. Legfőbb szórakozásom az lenne vele, hogy elvinném valami valami vidéki Toyota márkaszervizbe, hogy cseréljenek benne olajat. Úgyse láttak még ilyet képen sem. El tudom képzelni, ahogy az összes toyotás összeszaladna a megyéből a hír hallatára.
De azért nem venném elő túl gyakran. Ezt az autót tényleg félteném, alig merészkednék ki vele az utcára, ahol annyi veszély leselkedik rá. Építenék az autóimnak egy nagy, üvegfalú garázst, ott állna a közepén, és örülnék neki, hogy van.
Mikor használnám? Nagyon ritkán, akkor is csak a szervizig mennék vele, hogy lefossák a bokájukat a szerelők.
6. Porsche 911
Van már néhány exkluzív sportkocsim, ideje hát valami modernebbet is venni. Ami nem lehet más, mint a legendás 911-es. A Porsche az az autógyár, ami szívén viseli, és ápolja a tradíciókat, ezért is olyan szimpatikusak nekem. Na meg azért, mert a 911-es mindig is a sportautók élvonalába tartozott. Lehet, hogy vannak drágábbak meg gyorsabbak nála, de tulajdonságainak kiegyenlítettségében verhetetlen. Ez azt jelenti, hogy nem csak versenypályán lehet vele közlekedni, hanem közúton is. Zseniálisan egyszerű formájával igazi örökzöld, mégis feltűnést kelt, amerre jár. Eljárnék vele versenypályákra autózgatni. Néha kölcsönadnám Zolinak is, hadd füstöljön porrá egy-egy garnitúra gumit.
Mikor használnám? Mikor már ideges lennék, hogy a többi autóval nem merek gyorsan menni, és őrjöngeni szeretnék.
7. Volkswagen Golf GTI
Végre egy autó a kollekciómból, ami tényleg hétköznapinak mondható. Attól, hogy GTI, vagyis 200 lóerős, lehet vele normálisan, szinte feltűnésmentesen is közlekedni. Ezzel az autóval járnék le Tiszakécskére hétvégénként, ha bulizni megyünk a haverokkal. DSG váltóval kellene, ami jobb, mint a kézi, ráadásul igazán pihentetővé teszi a vezetést. Azt hiszem, nem csak Kécskére járnék vele, hanem rendes, hétköznapi autónak használnám. Lenéznék kéthetente a Balcsira is, csak a vezetés öröméért.
Mikor használnám? Bármikor.
8. Land Rover Defender
A legendás brit terepjáró legújabb változatai között találtam ezt a mokány járművet. Eszembe jutott, hogy ha nehezebben elérhető helyekre akarok menni fotózni, oda nem jutok el se a Golffal, se a Miurával, úgyhogy muszáj beszerezni egy terepjárót is, bármennyire nem vonzódom hozzájuk.
Ugyanakkor tudom, hogy mekkora örömöt és szabadságérzetet nyújt egy olyan géperejű, amiben ülve nem kell meggondolni, hogy átmegy-e a sáron, nem túl meredek-e a lejtő, illetve nagy a bozót. Na, a kis Definél ezeket a dolgokat el lehet felejteni. Csak egy vízálló táska kell a fényképezőgépnek, oszt GO!
Mikor használnám? Most mondtam el, vaze! Nem figyelsz?
9. Volkswagen Multivan
Tisztában vannak Önök azzal, hogy mekkora élmény zsíros kenyeret reggelizni jó kis lilahagymával egy ilyen autóban? Bárhol is legyünk. A hátsó térben egymásnak szemben álló, kartámlás ülések, egy komoly asztal, a plafonból kihajtható LCD monitorok és rengeteg egyéb szolgálja az utasok kényelmét. Akár hatan is elmehetnénk vele nyaralni, és Splitig biztosan nem szólna senki, hogy álljunk meg pihenni. Maximum Toro Rossoért (Red Bull) állnánk meg valamelyik benzinkúton. Mindenkinek olyan tökéletes helye lenne, hogy ki sem akarnának szállni. Nem tudom, ehhez van-e gyári elősátor, amit a jobboldali tolóajtó elé lehet felállítani, de azt is rendelnék hozzá, az tuti.
Mikor használnám? Nyaraláskor. Még egyszer lemennénk az öreghez a jelsai kempingbe, mielőtt nyugdíjba megy. Vagy Korzikára, a kecskeszaros kempingbe.
10. Skoda Octavia Combi RS Laurin&Klement
Ha valaki azt kérdezi: hogy jön ide egy Skodribodri, annak most elmondom. Az Octavia kombi a legjobb autó a hétköznapokra. Angliában valamelyik évben megkapta Az Év Lakókocsihúzó Autója címet. Strapabíró, tágas, kényelmes, és nem feltűnő. Mondjuk az RS-ben azt hiszem, van vagy 180 lóerős motor, de nem ez a lényeg. A Laurin&Klement kivitel ugyanis olyan finomságokat tartalmaz, mint a nagyon elegáns vajszínű bőrbelső, a 17 collos könnyűfém felnik, meg gyakorlatilag az összes extra, amivel a cseh autó felszerelhető. Feketében kellene, hogy a világos bőr jól mutasson benne. Jaj, de most egy kicsit praktikus aggyal is belegondoltam, és eszembe jutott, hogy mi lenne, ha le kéne vinni a fűnyírót Kécskére? Hát ebbe az autóba sem rakhatom bele, mert koszos lesz a csomagtartó. Aztán szerencsére eszembe jutott a megoldás. Basszus, ha ennyi autóm van, csak belefér már egy új fűnyíró is Kécskére, ami ott is maradhatna! Bár pénzem valószínűleg nem lenne rá, dehát behiteleznék egyet, nem kerül az olyan sokba.
Mikor használnám? Mindig, amikor csak egy autó kell. Meg amikor azt akarom, hogy megkérdezzék, hogy miért pont Skodát vettem a másik kilenc mellé. Aki megkérdezné, azt elvinném autózni egyet.
Feró, ugye vettél lottót?
2008. július 19.
Sárgabarack
Délután találtam az udvaron két karton sárgabarackot. Hogy mi lesz belőlük, rejtély előttem, de nagy esélyt látok arra, hogy lekvárrá alakulnak majd.
Ha már lefotóztam, megosztanék pár fontos tudnivalót a sárgabarackról.
- A sárgabarack a kedvenc gyümölcsöm
- Ázsiából származik, vad fajtája ma is megtalálható Kína északi részén
- Hozzánk a görögök, majd a rómaiak hozták el
- Kiemelkedően sok A, C, B1, és B2 vitamin található benne. Emellett kalciumban, káliumban, foszforban és nátriumban is bővelkedik
- Napi 2-3 sárgabarack elfogyasztása fedezi szervezetünk A vitamin igényét
Mai bejelentkezésünket a Sárgabaracktermesztők Országos Egyesülete (SOE) támogatta. Köszönjük! :)
2008. július 18.
Szalmabálák közt
Mostanában akármerre vitt utam, mindenfelé szalmabálákat láttam. A szalmabálák pedig általában gyengéi a fotósoknak, így engem is kezdett idegesíteni a látványuk.
Minél több van belőle egy helyen, annál jobb. Így kézenfekvő volt, hogy megfelelő körülmények esetén azonnal keressek egy szalmabálákkal gazdagon ellátott területet. Vandával fel is kerekedtünk, és a helyszín nem okozott csalódást.
A színfalak mögött
Ahogy megérkeztünk a kiszemelt helyre, meglepve tapasztaltuk, hogy mások is fotóznak ott. Érdekes, hogy pont ott, pont abban az időpontban, amire azt gondoltam, hogy ideális. De tulajdonképpen így csak megerősítést nyertem, hogy jól gondoltam, hogy ez lesz a megfelelő hely. Nem igazán ismertem a fotós srácot, úgyhogy csak annyit mondtam, hogy ha nem gáz, pár bálával arrébb mi is fotóznánk. Nem volt ellene kifogásuk, úgyhogy el is kezdtük. Ezen a képen ott vannak ők is. A kis fehér Smarttal voltak. Mögötte Vanda autója, a "Kurva Lapos Mazda", amit Milán (akivel pont akkor találkoztunk, amikor lekanyarodtunk a földútra) a rendszámáról ismert fel, mert olvasott róla a Vikiszaván. Szóval Milán is velünk tartott, az ő Micrája áll leghátul. A háttérben lévő bálánál pedig a másik lány (aki szintén piros felsőben jött, mert ők is azt gondolták a legjobbnak) és a fotós srác. Vicces volt.
A levágott szalmaszálaktól (vagy mik ezek?) Vanda és én is számos sebet szereztünk. Vanda a felső képen épp egy vérző sebet mutat a kézfején. Szerencsére túlélte a borzalmas sérülést. Ahogy nézem, a másik kézfején is van valami. Nekem meg mindkét karom, és mindkét lábszáram tele lett felületi hámsérülésekkel, mikor háromszor megpróbáltam nekifutásból felugrani egy bálára, hogy magasabbról fotózhassak. Mivel csúszós volt, és kerek, egyszer sem sikerült felkapaszkodnom rá, pedig majdnem sikerült. Aztán kiagyaltam, hogy talán az oldalán könnyebb lenne felmászni. Nekifutottam annak is, és sikerült felmásznom. Vanda a próbálkozás pillanatait örökítette meg, miközben a fényképezőgépem épségére vigyázott kaszkadőröket megszégyenítő mutatványaim közepette. Hiába, a jó képekért is meg kell szenvedni.
Antilopszerű mozdulatokkal közeledek a bálához, hogy aztán nekiugorva visszacsússzak rajta és a feladás terveit szövögessem
Minél több van belőle egy helyen, annál jobb. Így kézenfekvő volt, hogy megfelelő körülmények esetén azonnal keressek egy szalmabálákkal gazdagon ellátott területet. Vandával fel is kerekedtünk, és a helyszín nem okozott csalódást.
A színfalak mögött
Ahogy megérkeztünk a kiszemelt helyre, meglepve tapasztaltuk, hogy mások is fotóznak ott. Érdekes, hogy pont ott, pont abban az időpontban, amire azt gondoltam, hogy ideális. De tulajdonképpen így csak megerősítést nyertem, hogy jól gondoltam, hogy ez lesz a megfelelő hely. Nem igazán ismertem a fotós srácot, úgyhogy csak annyit mondtam, hogy ha nem gáz, pár bálával arrébb mi is fotóznánk. Nem volt ellene kifogásuk, úgyhogy el is kezdtük. Ezen a képen ott vannak ők is. A kis fehér Smarttal voltak. Mögötte Vanda autója, a "Kurva Lapos Mazda", amit Milán (akivel pont akkor találkoztunk, amikor lekanyarodtunk a földútra) a rendszámáról ismert fel, mert olvasott róla a Vikiszaván. Szóval Milán is velünk tartott, az ő Micrája áll leghátul. A háttérben lévő bálánál pedig a másik lány (aki szintén piros felsőben jött, mert ők is azt gondolták a legjobbnak) és a fotós srác. Vicces volt.
A levágott szalmaszálaktól (vagy mik ezek?) Vanda és én is számos sebet szereztünk. Vanda a felső képen épp egy vérző sebet mutat a kézfején. Szerencsére túlélte a borzalmas sérülést. Ahogy nézem, a másik kézfején is van valami. Nekem meg mindkét karom, és mindkét lábszáram tele lett felületi hámsérülésekkel, mikor háromszor megpróbáltam nekifutásból felugrani egy bálára, hogy magasabbról fotózhassak. Mivel csúszós volt, és kerek, egyszer sem sikerült felkapaszkodnom rá, pedig majdnem sikerült. Aztán kiagyaltam, hogy talán az oldalán könnyebb lenne felmászni. Nekifutottam annak is, és sikerült felmásznom. Vanda a próbálkozás pillanatait örökítette meg, miközben a fényképezőgépem épségére vigyázott kaszkadőröket megszégyenítő mutatványaim közepette. Hiába, a jó képekért is meg kell szenvedni.
Antilopszerű mozdulatokkal közeledek a bálához, hogy aztán nekiugorva visszacsússzak rajta és a feladás terveit szövögessem
2008. július 17.
Új szolgáltatás: Chatbox
Szolgálati közlemény
Mától a lap jobb szélén található oldalsávon működik egy úgynevezett chatbox, ami arra jó, hogy üzeneteket lehessen írni oda gyorsan és egyszerűen. Remélem elnyeri majd az olvasók tetszését és örömüket lelik a használatában. De azért ésszel, ha lehet.
Mától a lap jobb szélén található oldalsávon működik egy úgynevezett chatbox, ami arra jó, hogy üzeneteket lehessen írni oda gyorsan és egyszerűen. Remélem elnyeri majd az olvasók tetszését és örömüket lelik a használatában. De azért ésszel, ha lehet.
Megnyílt a Kinizsi!
Végre elérkezett ez is, megnyílt a Kinizsi! Régóta vártunk már rá, hiszen a legoptimistább várakozások szerint akár már a szilveszteri bulit is itt tarthattuk volna, de persze ahogy az ilyenkor lenni szokott, nem ment minden a legegyszerűbben. Hétfőn viszont megnyitott, és két estét már el is töltöttünk a Kinizsi pincében, ami várhatóan a fiatalok kedvence lesz a városban.
További képek a Nagykőrös fotóblogon.
Szombat, 8 óra
Végre sikerült eljutnom oda, hogy feltegyek pár múlt hét végi képet. Péntektől vasárnapig Tiszakécskén voltunk a kispajtásaimmal, ahol természetesen nyáron mindig a buli az élet.
A pénteki buli után hajnal 4-5 óra felé nyugovóra szerettem volna térni, de később visszaérkező társaim megakadályoztak ebben. Azt azóta sem értem, hogy ha valaki később ér haza a buliból, az miért érzi kötelességének, hogy mindenkit felébresszen, aki már alszik. Fél 8 felé, mikor úgy nyolcadszor ébresztett fel valaki, feladtam és inkább felkeltem. Aztán csak arra lettem figyelmes, hogy mindenki elindul valahova. Érdeklődésemre elmondták, hogy a szomszéd utcába mennek, ahol Blinky haverunk rendezett bulit, és ahol talán van valami kaja is. Érdekes fotótémákat szimatolva velük tartottam. Készült is elég sok jó szociofotó, de sajnos úgy gondolom, hogy nem lenne etikus feltenni őket. Hogy úgy mondjam, a fotóalanyok talán nem lennének felhőtlenül boldogok, ha visszalátnák magukat a neten erősen másnapos állapotban. Úgyhogy jöjjenek a vállalható képek.
Tomi barátom itt már Blinkyék kerítésén üldögél. Várja, hogy jobbra forduljon az élete. De lehet, hogy csak a többieket szemléli.
Ferike meg találkozott egy kis barátjával, akit az esti diszkóban ismert meg. Nagy örömmel üdvözölte a legényt, akinek még a sörét is neki ajándékozta, mivel a srác már így is alig tudott járni.
Nem csak a járás, hanem a folyékony beszéd is kihívást jelentett a derék embernek. Feró viszont itt elmagyarázta neki, hogy mire figyeljen oda.
Zoli nem bírta ki, hogy ne alakítson valamit. Öt perccel korábban vasvillával a kezében láttam, amint épp egy utánfutóra rakott fel egy nagy rakás szénát.
Milán valahol talált egy szelet kenyeret, meg talán valami kenőcsöt is, amit rákent. Ilyenkor már mindegy volt, milyen táplálék kerül elénk.
Ő Kendi, akiről sokan úgy tudják, hogy Candy, de nem. Tomi haverja, mi most ismerkedtünk meg vele. Jól beleillett a társaságba, ahogy a kép is bizonyítja.
Ez pedig egy jelentéktelen képnek tűnik, de egyáltalán nem így van. Az illető, aki a kezemben látható (baloldali) szendvicset készítette nekem (és akivel épp koccintunk), szeretné megőrizni anonimitását, ezért csak annyit mondhatok róla, hogy Közép-Kelet Európa egyik legjobb lemezlovasa. Mikor láttam, hogy eszik, megkértem, hogy vágjon már ketté egy zsemlét, és dobjon bele nekem egy szelet sajtos párizsit. Rövid hezitálás után legnagyobb meglepetésemre megtette. Én pedig nagyon büszke voltam, mert ez után a buli után az érzés, hogy az est házigazdája, a hangulatfelelős csinált nekem szendvicset, körülbelül olyan, mint ha egy Formula 1-es verseny után a tömegből odakiáltanék Raikkönennek, hogy adjon már a pezsgőjéből, ő pedig lejönne hozzám, és öntene ki nekem egy pohárba.
A pénteki buli után hajnal 4-5 óra felé nyugovóra szerettem volna térni, de később visszaérkező társaim megakadályoztak ebben. Azt azóta sem értem, hogy ha valaki később ér haza a buliból, az miért érzi kötelességének, hogy mindenkit felébresszen, aki már alszik. Fél 8 felé, mikor úgy nyolcadszor ébresztett fel valaki, feladtam és inkább felkeltem. Aztán csak arra lettem figyelmes, hogy mindenki elindul valahova. Érdeklődésemre elmondták, hogy a szomszéd utcába mennek, ahol Blinky haverunk rendezett bulit, és ahol talán van valami kaja is. Érdekes fotótémákat szimatolva velük tartottam. Készült is elég sok jó szociofotó, de sajnos úgy gondolom, hogy nem lenne etikus feltenni őket. Hogy úgy mondjam, a fotóalanyok talán nem lennének felhőtlenül boldogok, ha visszalátnák magukat a neten erősen másnapos állapotban. Úgyhogy jöjjenek a vállalható képek.
Tomi barátom itt már Blinkyék kerítésén üldögél. Várja, hogy jobbra forduljon az élete. De lehet, hogy csak a többieket szemléli.
Ferike meg találkozott egy kis barátjával, akit az esti diszkóban ismert meg. Nagy örömmel üdvözölte a legényt, akinek még a sörét is neki ajándékozta, mivel a srác már így is alig tudott járni.
Nem csak a járás, hanem a folyékony beszéd is kihívást jelentett a derék embernek. Feró viszont itt elmagyarázta neki, hogy mire figyeljen oda.
Zoli nem bírta ki, hogy ne alakítson valamit. Öt perccel korábban vasvillával a kezében láttam, amint épp egy utánfutóra rakott fel egy nagy rakás szénát.
Milán valahol talált egy szelet kenyeret, meg talán valami kenőcsöt is, amit rákent. Ilyenkor már mindegy volt, milyen táplálék kerül elénk.
Ő Kendi, akiről sokan úgy tudják, hogy Candy, de nem. Tomi haverja, mi most ismerkedtünk meg vele. Jól beleillett a társaságba, ahogy a kép is bizonyítja.
Ez pedig egy jelentéktelen képnek tűnik, de egyáltalán nem így van. Az illető, aki a kezemben látható (baloldali) szendvicset készítette nekem (és akivel épp koccintunk), szeretné megőrizni anonimitását, ezért csak annyit mondhatok róla, hogy Közép-Kelet Európa egyik legjobb lemezlovasa. Mikor láttam, hogy eszik, megkértem, hogy vágjon már ketté egy zsemlét, és dobjon bele nekem egy szelet sajtos párizsit. Rövid hezitálás után legnagyobb meglepetésemre megtette. Én pedig nagyon büszke voltam, mert ez után a buli után az érzés, hogy az est házigazdája, a hangulatfelelős csinált nekem szendvicset, körülbelül olyan, mint ha egy Formula 1-es verseny után a tömegből odakiáltanék Raikkönennek, hogy adjon már a pezsgőjéből, ő pedig lejönne hozzám, és öntene ki nekem egy pohárba.
2008. július 10.
Ki korán kel...
...aranyat lel - tartja a mondás. Kicsit átértelmezve a dolgot, ma felkeltem 5 órakor, hogy elmehessek fotózni az arany órában. Nem, nem a Rolexemet vettem fel az alkalomhoz, hanem úgy értettem, hogy az „arany órában”, ami reggel és este is van napfelkeltekor, illetve naplementekor.
Valami fotós blogon olvastam ezt az arany óra kifejezést, ami azt a különleges időszakot jelöli, amikor a nap extrém alacsony szögből süt, és a legmelegebb a fénye. Ilyenkor lehet a legérdekesebb képeket készíteni. De ezúttal nem volt szerencsém, mert egy komoly kis felhőréteg terült el végig az égen, így az arany órából arany öt perc lett.
Utána a nap elvonult a felhők mögé, és megszűnt a varázslat. Hozzá kell tenni, hogy rendes helyet sem találtam, mármint ami kicsit különleges lett volna. Szalmabálákat kerestem, de nem találtam sokat egy helyen. Amiről meg tudtam, hogy jó lenne, az messzebb volt annál, mint amennyi benzin lötykölődött a kis AX üzemanyagtartályában. Meg persze oda sem értem volna időben.
Találtam viszont egy magányos napraforgót egy kukoricatáblában (ez kukorica, ugye?). Ez volt a legérdekesebb ma reggel, de nem tudtam róla normális képet készíteni. Értelmetlen volt felkelni ilyen korán, aludhattam volna mondjuk még öt órát. Azért remélem, egyszer sikerül majd normális napfelkeltés képeket készítenem. Próbálkozni fogok.
Valami fotós blogon olvastam ezt az arany óra kifejezést, ami azt a különleges időszakot jelöli, amikor a nap extrém alacsony szögből süt, és a legmelegebb a fénye. Ilyenkor lehet a legérdekesebb képeket készíteni. De ezúttal nem volt szerencsém, mert egy komoly kis felhőréteg terült el végig az égen, így az arany órából arany öt perc lett.
Utána a nap elvonult a felhők mögé, és megszűnt a varázslat. Hozzá kell tenni, hogy rendes helyet sem találtam, mármint ami kicsit különleges lett volna. Szalmabálákat kerestem, de nem találtam sokat egy helyen. Amiről meg tudtam, hogy jó lenne, az messzebb volt annál, mint amennyi benzin lötykölődött a kis AX üzemanyagtartályában. Meg persze oda sem értem volna időben.
Találtam viszont egy magányos napraforgót egy kukoricatáblában (ez kukorica, ugye?). Ez volt a legérdekesebb ma reggel, de nem tudtam róla normális képet készíteni. Értelmetlen volt felkelni ilyen korán, aludhattam volna mondjuk még öt órát. Azért remélem, egyszer sikerül majd normális napfelkeltés képeket készítenem. Próbálkozni fogok.
2008. július 2.
Egy érdekes lelet
Az úgy kezdődött, hogy épp a Tescoban nézelődtem, amikor megpillantottam. A polcról azért kellett levennem, mert egy olyan terméket, aminek a nevében két hiba is van, azt mindenképp érdemes közelebbről is megnézni. Mexicói? Chilis? És mégegyszer: mexicói? Jó ég! A chilis önmagában még nem hiba, dehát lehetne magyarul írni csilisnek. Mentségükre legyen mondva, biztos, hogy senki sem járt még a cég emberei közül Mexikóban különben tudhatnák, hogy milyen íze van a csilinek. A csili ugyanis csípős.
A doboz tetejét örvendetes módon kis füllel látták el, aminek segítségével a tetőt konzervnyitó nélkül is könnyűszerrel feltéphetjük. Kinyitva a szokásos látvány tárul elénk. Nekem ilyenkor mindig a tévében mutatott, gusztusos macskakaják jutnak eszembe, de ez soha nem riaszt vissza. Különben is, nem nagyon ettem még olyan babkonzervet, ami nem ízlett volna.
Perverz módon még azokat is szoktam szeretni, amik konzervízűek. Ez azért fontos, mert ennek a terméknek kifejezetten erős, ún. konzervíze volt. Nem tudom, hogy ez az ízvilág hogy jön létre, mi az oka, de nem is fontos. Van, aki emiatt biztosan nem fogja szeretni, mert sokkal jobb csilis babkonzervek is léteznek, de szerintem egész ehető, nem találtam kivetnivalót benne.
A darált hús viszont egészen fura. Olyan apróra van darálva, hogy a végén megmaradt szaftban vettem csak észre, hogy milyen apró szemekből állt. Körülbelül, mint a levespor. Az alján konkrétan kosznak néztem, de nyilván nem az volt, hanem maga a darált hús. Ezért aztán az íze ott van minden egyes falatban, de mégsem az igazi. Kár volt ennyire szétzúzni.
Most jutottam el oda, hogy le kéne írnom az árát. De a fenébe is, az ilyen teszteknél mindig elfelejtem felírni, hogy mennyibe került a termék. Most vagy visszamegyek megnézni, vagy elmagyarázom, hogy ilyenkor tulajdonképpen nem is az ár számít. Végül is étel, amit nem is eszünk túl gyakran, csak ilyenkor, a nyaralási szezon kezdetével kezdjük felmérni a kínálatot. Én azt mondom, akinek van bejáratott kedvence, emiatt ne pártoljon át. Ha nincs, és szereti a konzerveket, kóstolja meg. De bízton állíthatom, hogy ez a versenyző soha nem lesz bajnok a saját kategóriájában. Akkor sem, ha esetleg kedvező az ára, ami egyébként gyanítható.
Micsoda koreográfia!
A japán Formula Nippon sorozat méltán szerzett hírnevet magának. Nemegy Formula 1-es pilóta versenyzett itt régebben, tehát valamennyire az F1 egyik előszobájának is tekinthető. Az ilyen alacsonyabb kategóriák versenyei azért is különösen izgalmasak, mert piszok gyors, ám sokszor még tapasztalatlan, forrófejű pilóták viaskodnak egymással. Ezért gyakran történnek látványos balesetek is. De ez azért még a szép nipponos ütközések között is kiemelekdő. A japán kommentár pedig a hab a tortán. Nézzék csak!
A videót Marcell küldte. Köszi, Marcell!
A videót Marcell küldte. Köszi, Marcell!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)