A pénteki buli után hajnal 4-5 óra felé nyugovóra szerettem volna térni, de később visszaérkező társaim megakadályoztak ebben. Azt azóta sem értem, hogy ha valaki később ér haza a buliból, az miért érzi kötelességének, hogy mindenkit felébresszen, aki már alszik. Fél 8 felé, mikor úgy nyolcadszor ébresztett fel valaki, feladtam és inkább felkeltem. Aztán csak arra lettem figyelmes, hogy mindenki elindul valahova. Érdeklődésemre elmondták, hogy a szomszéd utcába mennek, ahol Blinky haverunk rendezett bulit, és ahol talán van valami kaja is. Érdekes fotótémákat szimatolva velük tartottam. Készült is elég sok jó szociofotó, de sajnos úgy gondolom, hogy nem lenne etikus feltenni őket. Hogy úgy mondjam, a fotóalanyok talán nem lennének felhőtlenül boldogok, ha visszalátnák magukat a neten erősen másnapos állapotban. Úgyhogy jöjjenek a vállalható képek.
Tomi barátom itt már Blinkyék kerítésén üldögél. Várja, hogy jobbra forduljon az élete. De lehet, hogy csak a többieket szemléli.
Ferike meg találkozott egy kis barátjával, akit az esti diszkóban ismert meg. Nagy örömmel üdvözölte a legényt, akinek még a sörét is neki ajándékozta, mivel a srác már így is alig tudott járni.
Nem csak a járás, hanem a folyékony beszéd is kihívást jelentett a derék embernek. Feró viszont itt elmagyarázta neki, hogy mire figyeljen oda.
Zoli nem bírta ki, hogy ne alakítson valamit. Öt perccel korábban vasvillával a kezében láttam, amint épp egy utánfutóra rakott fel egy nagy rakás szénát.
Milán valahol talált egy szelet kenyeret, meg talán valami kenőcsöt is, amit rákent. Ilyenkor már mindegy volt, milyen táplálék kerül elénk.
Ő Kendi, akiről sokan úgy tudják, hogy Candy, de nem. Tomi haverja, mi most ismerkedtünk meg vele. Jól beleillett a társaságba, ahogy a kép is bizonyítja.
Ez pedig egy jelentéktelen képnek tűnik, de egyáltalán nem így van. Az illető, aki a kezemben látható (baloldali) szendvicset készítette nekem (és akivel épp koccintunk), szeretné megőrizni anonimitását, ezért csak annyit mondhatok róla, hogy Közép-Kelet Európa egyik legjobb lemezlovasa. Mikor láttam, hogy eszik, megkértem, hogy vágjon már ketté egy zsemlét, és dobjon bele nekem egy szelet sajtos párizsit. Rövid hezitálás után legnagyobb meglepetésemre megtette. Én pedig nagyon büszke voltam, mert ez után a buli után az érzés, hogy az est házigazdája, a hangulatfelelős csinált nekem szendvicset, körülbelül olyan, mint ha egy Formula 1-es verseny után a tömegből odakiáltanék Raikkönennek, hogy adjon már a pezsgőjéből, ő pedig lejönne hozzám, és öntene ki nekem egy pohárba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése