A London Eye

Mivel Londonban a legjobb helyekre elég drágák a belépők, előre elhatároztuk, hogy inkább az ingyenesen látogatható helyeket keressük fel. Két dologra azonban nem sajnáltuk a pénzt: a Madame Tussauds múzeumra és a London Eye-ra.
Az óriáskereket egyébként a viaszbábuk múzeumához hasonlóan szintén a The Tussauds Groups üzemelteti, így kombinált jegyet vettünk a két helyre, ami kedvezőbb volt. A kedvezőbbet úgy értsék, hogy így is több mint 10 ezer forint volt a két jegy, de mivel egyszerre vettük meg, megspóroltuk vele egy hot-dog árát. Nagyszerű!



Hétfő délelőttre terveztük be ezt a programot, mivel vasárnap annyian álltak sorba a kerék előtt, hogy elég nagy türelemre lett volna szükség a bejutáshoz. Jól gondoltuk: hétfőn délelőtt jóval kevesebben voltak, a jegy megváltása után gyakorlatilag sorbaállás nélkül beszállhattunk.



Érdekes volt számomra, hogy a kerék nem áll meg, menet közben kell beszállni a kis kapszulákba, amikbe 10-15 ember fér. Viszont olyan lassan forog (sebessége 0,26 m/s, kb. 0,9 km/h), hogy kényelmesen ki és be lehet szállni menet közben is. Ha nyugdíjasok vagy mozgássérültek szeretnék használni, a kereket természetesen még jobban le tudják lassítani, vagy meg is állíthatják. Kiszálláskor a biztonsági őröknek még arra is van idejük, hogy megnézzék, helyezett-e el valaki robbanókészüléket a kabinban. De beszállás előtt is átnéznek mindenkit.



Itt kell megjegyeznem, hogy az esetleges merényletektől érezhetően tartanak Londonban. A buszokon és a metróban lépten-nyomon felhívják a figyelmet, hogy a csomagjait mindenki tartsa magánál, és ha gazdátlan csomagot látnak valahol, haladéktalanul értesítsék a rendőrséget. Meg egyébként is, ha valakit gyanúsnak találnak, szóljanak csak nyugodtan a rendőröknek, akik mindenhol ott vannak, hogy vigyázzanak ránk. Egyszer bemondták a metróban, hogy mindenki vigyázzon, mert zsebtolvaj garázdálkodik az egyik megállóban. Amikor elhagytuk a metró területét, a rendőrök sorfalat állva várták az illetőt. Szinte nagyobb biztonságban éreztem magam, mint itthon.



Visszatérve a London Eye-ra, a kilátás odafentről tényleg lenyűgöző. 1999-ben, amikor építették, a világ legmagasabb óriáskereke volt a maga 135 méterével. Azóta a kínaiak már építettek egy magasabbat. Azért hozzá kell tenni, hogy a Big Ben és a parlament a legnagyobb látványosság, de ezeken kívül London innen nem olyan lenyűgöző és érdekes, mint vártam. Párizsban a diadalívről sokkal több érdekességet lehet látni. Oké, nem ugyanaz a két város.



Ben és én. Ilyen képe nyilván mindenkinek van, aki valaha felszállt erre az óriáskerékre. Élmény volt, de tipikusan az egyszer érdemes, másodszor már nem kategória.

Massa súlyosan megsérült a Hungaroringen

Egy nem túl etikus fotó is napvilágot látott az interneten Felipe Massáról, miután súlyos sérülést szenvedett a Magyar Nagydíj mai időmérő edzésén. Photoshoppal világosítottam rajta, hogy ha már van, legalább rendesen lehessen látni. Elég csúnyán néz ki, de sokkal rosszabb is történhetett volna.



A Ferrari brazil pilótáját feltehetően egy rugó találta fejbe nagy sebességnél. Ettől egy pillanatra eszméletét veszthette, és kormányzás nélkül, egyenesen belehajtott a gumifalba. Mivel a gázt sem nyomta már, a motorféknek köszönhetően lelassult annyira az autó, hogy az ütközés nem volt különösebben veszélyes.



A közvetítés során sokáig nem lehetett tudni, mi történt pontosan. Azt, hogy az a rugó honnan jött, egyelőre csak találgatják, de talán Rubens Barrichello autójából esett ki korábban.



Massát a helyszíni ellátás után helikopterrel a budapesti Honvéd kórházba szállították. Az állapota a hírek szerint stabil. Zúzott koponyasérülést, agyrázkódást és szemsérülést szenvedett. A holnapi versenyen nem fog indulni.



A Formula 1-ben a Magyar Nagydíj után négy hét nyári szünet jön, majd a Európa Nagydíjjal folytatódik a sorozat Valenciában. Massa addigra remélhetőleg felépül, de ha nem versenyezhet, a helyét a Ferrari tesztpilótája, Marc Gene, esetleg Luca Badoer veheti át ideiglenesen.

Elveszett egy papagáj!

Gondolom nem kell mondanom, hogy londoni tartózkodásunk nyolc napját javarészt ennek a plakáton hirdetett papagájnak a keresésével töltöttük. A gazdi 1000 fontos (több mint 300 ezer forintos) jutalmat ajánlott fel annak, aki előkeríti a házi kedvencként funkcionáló afrikai szürkepapagájt. Mivel pont azon a környéken tűnt el, ahol laktunk, Vandával végig azon gondolkodtunk, mit tegyünk, ha véletlenül épp előttünk röppen el a keresett madár. De azt hiszem, semmi értelmes nem jutott eszünkbe, ami pedig igen, az ellen hevesen tiltakoznának az állatvédők.
És hogy miért ér meg egy görbecsőrű 1000 fontot a gazdájának? Nos, azért, mert az afrikai szürkepapagáj az a fajta, amelyik a leginkább alkalmas az emberi beszéd elsajátítására.
Állítólag élt egyszer egy Alex nevű példány, ami 50 különböző tárgyat és hét színt volt képes felismerni, és elmondani, hogy mit lát. Kért enni, és azt is megmondta, hogy mit szeretne. Ha túl sokszor ismételtettek vele egy szót, még be is rágott, és bosszúságát kifejezésre is juttatta. Tudott számolni is, és amit a legnagyobb szenzációnak tartottak, hogy megalkotta maga számára a nulla fogalmát anélkül, hogy tanították volna neki. Persze ez napi 8-10 órás foglalkozást igényelt, ennyit kellett tanítani hozzá a madarat, ami 30 év közreműködés után elpusztult. Ez a fajta papagáj egyébként átlagosan ötven évig él.
Hitték volna?

Regents park

London több híres parkjában is jártunk, de egyiket sem ismertük meg alaposan. A Hyde park nem tetszett, mert ki volt száradva a fű, és én egy londoni parkot csak szép, zöld fűvel tudok elképzelni. A Regents parkot viszont alkalmasnak találtuk fotózásra is. Vanda direkt erre az alkalomra vett egy inget, hogy lefeküdhessen benne a fűbe.
A Regents park 1845-ben nyitotta meg kapuit. 1867 januárjában komoly tragédia színhelye volt a park tava, ahol telente sokan korcsolyáztak. Negyven ember veszítette életét, amikor a tó jege beszakadt, és több mint kétszázan estek a vízbe. Ez után a tavat lecsapolták, a mélységét csökkentették, és csak ezután nyitották meg újra a közönség számára.
Ez volt az a tó, amiről tudtuk, hogy a parkban van, de nem találtuk meg. Talán nem is kerestük eléggé.

Utcai mutatványos...

...vagy nem is tudom, minek nevezzem ezt az úriembert, aki a Temze partján, a London Eye-tól nem messze szórakoztatta a járókelőket. Művész? Bohóc? Bár ez se jó kérdés, mert a bohócok is művészek, legalábbis az igaziak.
Fehér tüllszoknya volt rajta a nevetségesség fokozása érdekében. Ha valaki pénzt adott neki, illedelmesen meghajolt, aztán táncra kérte pár lépés erejéig. Egy lány 5 fontot (1 font kb 300 Ft) tett a kis dobozába. Miután táncoltak és elkészültek a közös fotók, a lány ment volna tovább, de a bohóc utánaszólt. A lány meglepve visszafordult, ő meg csak annyit mondott neki, hogy vegye vissza a pénzt, mert az túl sok.
Ezek után vált annyira szimpatikussá, hogy lefotóztam. Csak én ingyen.

Telefonfülkék

Szerintem ezeket a fülkéket direkt a fotósok kedvéért helyezték ki így. Bár lehetett egy olyan praktikus oka is, hogy ne takarják ki az ablakokat. De hogy minek tesznek ki egymás mellé öt fülkét, amikor csak a turisták használják őket fényképezkedésre, arról fogalmam sincs. Tetszik, hogy a fülkék előtt elhaladó nő is épp telefonon beszél. Mobilon, mint mindenki más.



Mi a furcsa ezen a képen? Az első helyes megfejtést beküldő megnyerheti az elismerésemet.

Big Ben

Még mielőtt elindultunk volna Londonba, nagy várakozással tekintettem a Big Bennel való találkozásomra. Biztos voltam benne, hogy jobb képeket fogok készíteni, mint amiket eddig láttam róla. Persze a valóság mindig ráébreszt, hogy azért ez nem olyan egyszerű. Főleg, hogy nem volt nálam állvány, a hídkorlát teteje pedig természetesen nem lapos, hogy meg tudjam tartani rajta a gépet, hanem lekerekített. Ez eléggé megnehezítette a helyzetemet. Ezért ennél a képnél a földre tettem a fényképezőgépet, az egyik ujjamat betettem a lencséje alá, hogy fentebb nézzen, és közben megpróbáltam a lélegzetemet is visszatartottam, nehogy fél millimétert is megmozduljak. Bár itt azért pont sikerült. Viszont nem akartam hinni a szememnek, mikor pont előttem és pont jó helyen állt meg ez a klasszikus londoni taxi. Amíg az utasok kikászálódtak és fizettek, csináltam pár képet. Az emberek persze folyamatosan ballagtak el előttem, azért van a sok folt az előtérben. De nem bántam, mert ettől él a kép. Ezen a környéken este több embert láttunk, mint nappal.



Itt láttuk meg először a London egyik jelképének számító óratornyot. Egyébként a Big Ben nem ennek a neve, hanem a benne lévő harangé. Baloldalon az új jelkép, a tíz éve épült London Eye nevű óriáskerék.















Csak hogy legyen egy színes kép is: a parlament épülete a Big Bennel és a Westminster híddal.

Hazatértek a vándorok

A várakozásokkal ellentétben szerencsésen, minden probléma nélkül hazaértünk Vandával a Brit fővárosból. Nem vesztünk el és össze sem, ráadásul nem is raboltak ki minket. Holnaptól elkezdem a képes beszámolót, addig is alszom egyet, mivel ez a nyaralás nem volt túl pihentető. Maradjanak velünk!

Királyság!

Jó napot! Elnézést kell kérnem, amiért az utóbbi időben kissé elhanyagoltam a blogot és környékét. Először sok munkám volt, azért nem írtam. Aztán később meg annyira jó volt, hogy nincs sok munkám, hogy akkor meg azért nem írtam. Nem kifogásokat akarok keresni, de tény, hogy a következő nyolc napban megint kicsi az esélye, hogy felkerül ide bármi új. Hacsaknem teleírják az üzenőfalat a kis idióták.
Nyolc napra elutazok egy olyan országba, ahol tejet öntenek a teába, hisznek a szellemekben, minden alkoholista fociőrült (és minden fociőrült alkoholista), az autók pedig az út rossz oldalán közlekednek. Azt mondják, náluk csak a franciák rosszabbak. Párizsban viszont már jártam, és nagyon tetszett. Tehát e szerint az elv szerint Londont imádni fogom. Legyen úgy!
És kérem, hogy szorítsanak értem, értünk. Vandával megyek ugyanis. Ő hívott még hétfőn, teljesen váratlanul, hogy tartsak vele, én meg ijedtemben igent mondtam. Szóval drukkoljanak nekünk, hogy ne tévedjünk el, és ne érjen minket semmilyen csapás. Köszönöm!
Ahogy hazaértünk, jelentkezem a képes beszámolóval. Csak annyit említenék meg, hogy emiatt az út miatt vettem még egy 8 gigás memóriakártyát a fényképezőgépembe.
Viszontlátásra! Vagy hogy stílszerű legyek: See You!