Oké, ott azért egész hasonló az éghajlat, mint nálunk. De nem a tegnapi napon. Az időjárással ugyanis nagy szerencsénk volt. Bár egész úton vágtuk a ködöt, az osztrák fővárosba érve sütött a nap, és 15 fok körüli meleg várt minket. Tudtam, hogy így lesz, ezért mentem. Ködben nem poén fotózni, néhány dolgot kivéve.
Az utat a kecskeméti Piroska Tours szervezte, ahol Kati dolgozik. Hadd reklámozzam egy kicsit, mert megérdemlik. Mivel egynapos kirándulásról volt szó, korán indultunk. 5 órakor találkozott a brigád Kecskeméten, és már indultunk is Bécsbe. A schönbrunni kastélyt látogattuk meg először. Voltak, akik belülről is megcsodálták, mi úgy döntöttünk, hogy elég lesz kívülről is. Főleg, hogy nem is volt túl sok időnk. Így aztán körbesétáltuk, és felmentünk a kastély háta mögött lévő dombra is, aminek a tetején volt egy épület, amit szerettünk volna közelebbről is megnézni. De erről majd később.
A kastély udvarába beérve egyből karácsonyi vásárba botlottunk. Még karácsonyfát is lehetett kapni. Komolyan mondom. Volt sok kis fabódé, ahol a sütiktől a pereceken át karácsonyfadíszekig mindent lehetett kapni, ami karácsonnyal, evéssel vagy pénzköltéssel kapcsolatos. A fenti képen a bódék mellett krumplisütő kiskocsi látható — nekem ez tetszett legjobban.
Nem vagyok tisztában az osztrák árakkal, mert szinte semmit nem vettünk, de ez komoly, hogy 10 euro egy karácsonyfadísz? Ezek szerint 100-150 ezer forintból lehetne feldíszíteni egy karácsonyfát? Ezen túl jobban fogom értékelni a karácsonyt, az tuti.
Itt majdnem elvesztettem szem elől Zoliékat, de aztán megleltem őket az egyik perecesbódé előtt. Perecet azonban nem vettek.
A schönbrunni kastély kertje tele van kocogókkal. Azért rossz dolguk van a bécsieknek, hogy egy kastély parkjában futkároznak szombat délelőtt, nem?
A kastély vizesblokkja is lenyűgöző volt. Van erről egy provokatívabb képem is, de nem kérdeztem meg Zolit, hogy mit szólna, ha feltenném, ezért inkább nem teszem. Az még a kézmosási fázis előtt készült, és viccesebb is, mint ez, de a sövény-dekoráció ezen is látszik. Érdekes hangulatot varázsolt a mellékhelységbe.
Jó kis lugas is található a kastély kertjében. Állítólag ez a trónörökös kertje volt. Szerintem ő már nem él, de ahhoz képest nagyon jó állapotban van. Bár az idei ősz is megtette a hatását. Nyáron csodálatos lehet ez a kert, legalábbis mindenki ezt mondta. Most kicsit kopárnak hatott, de még így is elég szép.
Na, ez volt az az épület — a Gloriette —, ahova fel akartunk menni. Szemre nem tűnik olyan távolinak, de elég sokat ballagtunk, mire végre felértünk. Ott aztán elkezdtem fotózni, amikor egyszer csak szólt Zoli, hogy menjek fel a teraszra és nézzek be az ablakán. Benéztem, és mit látok? Odabent kávézó volt, sok asztallal és még több emberrel. Szerencsétlenek ott szürcsölték a nagyon dárga kávét, de az ablakok azért voltak olyan magasan nekik, hogy a kilátást ne tudják élvezni.
Úgy láttam, hogy Zolit nagyon felháborította, hogy egy egyszerű kávézóhoz sétáltunk olyan sokat. Ezért, hogy megnyugtassuk a lelkünket, kerestünk egy padot, ahonnan sokkal jobb volt a kilátás, és ettünk egy-egy sonkás, sajtos, uborkás, pirosaranypöttyös szendvicset. Ingyen.
Ezután viszont indultunk is vissza a bejárathoz, mert hamarosan jött értünk a buszunk, és indultunk tovább.
De erről majd a következő történetben mesélek. Annyit azért elárulok, hogy lesznek elég szép képek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése