Adrenalinbomba

Ennél rosszabb napom soha ne legyen! Azért kívánom ezt magamnak, mert eleve remek dolog arra ébredni, hogy SEAT-ok tesztelésére invitálnak. Szerencsére épp ráértem, úgyhogy - miután Zolinál utántöltöttünk egy kis olajat az AX-be - indultam is Kecskemétre, a Brill Kft-be.

Ezen a héten ugyanis náluk állomásozik a SEAT Tesztivál, melynek keretében bárki kipróbálhatja a kínálat javát. Amikor Móni, az egyik Seat értékesítő megkérdezte, hogy melyikeket szeretném kipróbálni, persze a legnagyobb érdeklődést a 200 lóerős Leon FR iránt mutattam, de nyugalomra intett, és bölcsen azt tanácsolta, hogy azt hagyjam a végére. Előbb kipróbáltunk egy Altea Freetrack-et, ami ahhoz képest, hogy mekkora, meglepően virgoncul viselkedett az úton. Amellett, hogy állítólag sáros szántóföldön is csapattak már vele 90-100 körül. Utána egy sárga Leon Monstert próbáltunk, az 1,4-es TSI motorral, ami a turbófeltöltésnek köszönhetően 125 lóerős. Mit mondhatnék, együtt tudnék élni ezzel is.

Na de aztán elérkezett az idő, hogy beüljünk végre a piros autóba. Remélem nem lesz bajom belőle, ha elárulom, hogy nem csak egy körre vittem el, mert visszaérve rájöttem, hogy nem akarok kiszállni belőle. Rendesen féltékeny voltam, amikor mások is elvitték kipróbálni. Aztán Mónival (aki egyébként vallásos fanatizmust táplál a spanyol márka iránt) elmentünk megcsinálni a fotókat. Ragaszkodott hozzá, hogy ő is jelen legyen és tanácsokkal lásson el, hogy kis kedvencét a legjobb szögekből fotózzam. Remélem, elégedett lesz az eredménnyel.

Amikor végeztünk, és indultunk vissza, Móni feltette a nagy kérdést:
- Na és megérintett a SEAT varázsa?
Ebben a pillanatban viszont megakadt benne a szó, mert közben kikanyarodtunk az útra, és hát muszáj volt lepadlóznom az autót, hogy ne törjem meg a forgalom lendületét. Miután egy lélegzetvételnyi időnek tűnő 7 másodperc alatt felgyorsultunk 100-ra, Móni meg is válaszolta magának a kérdést: úgy látom, igen.

Engem az az egy zavart, hogy egy rendes gyorsítás után egyből a fékre kellett lépnem, hogy azért ne lépjem túl 300 százalékkal a megengedett maximális sebességet. Jó lett volna versenypályán kipróbálni, mert közúton nem szeretek gyorsan menni.

A legjobbat nem is mondtam még. Az autóban DSG automata váltó volt, aminek kézi funkciója is van, és igen: akkor a kormány mögötti fülekkel lehet váltani, ahogy a Formula 1-ben szokás. Emellett rajtautomatikával is felvértezték a Leon FR-t, ami álló helyzetben ideális fordulatszámon tartja a motort, hogy aztán a piros lámpás indulásnál garantáltan otthagyja az ellenfeleket.

De a legeslegjobb: az autó rendesen szuszog gázelvételnél. Én nem értek hozzá, fogalmam sincs, hogy működik, annyira nem is érdekel, de ez szenzációs. Gondolom a turbó produkálja, de olyan hangot ad ki, mint ha egy felbőszült sárkány rejtőzne a motorháztető alatt. Simán el tudom képzelni, hogy közben füst jön az orrlyukán, és mindjárt tüzet is okád. De nem, ez csak a 2.0 literes TSI motor. Őrület, hogy milyen erős, komolyan. Hamar el lehet szállni vele, ha valaki nincs észnél.

Igazából kár is mesélnem, mert ezeket az érzéseket azért nemigen lehet szavakká butítani. Amikor kiszálltam a piros Leonból, és remegtem egy kicsit, meg nehezen jöttek a szavak, azt nem lehet csak így leírni. Egy lehetőség maradt annak, akit ez érdekel: próbálja ki az autókat! De lehetőleg minél gyorsabban, mert komoly esély van rá, hogy valaki lezúzza a pirosat. Versenypályára való az, nem utcára. Főleg, mikor az automata váltó sport üzemmódban hatezerig engedi pörögni, visszaváltásoknál meg érezhető, hogy annyi erővel féktávon simán meg lehetne táncoltatni a hátulját. Ráadásul az ABS is megenged akkor egy kis csúszást. Ááá, be is fejezem, komolyan. Hazafelé az AX olyan nyomorultul gyengének tűnt, mintha egy taligával közlekednék. Arra is rájöttem, hogy fék sincs benne egy komoly autóhoz képest. Kellett ez nekem?

Fáj a szívem.

Nem is kicsit.