Azért továbbra is annak a híve vagyok, hogy ha nem muszáj, nem használok vakut, még derítésre sem. Arra való a Nap, hogy az világítson, nekem pedig meg kell találnom a helyes irányt és beállításokat a fotózáshoz.
Az első képeken látható Nonót (a barátai így ismerik, úgyhogy én is így fogom hívni) most fotóztam először. Ilyenkor mindig félek egy kicsit, hogy mennyire lesz majd nehéz dolgom, mennyire tud természetes lenni, meg ilyenek. Ez esetben teljesen alaptalanul aggódtam, Nonót kábé ugyanolyan jó fotózni, mint Vandát, minden pillanatban teljesen természetes, öröm volt vele dolgozni. Habár nem munka ez...
Az eredeti elképzelések szerint pipacsos képeket szerettünk volna, pipacsot viszont nem nagyon találtunk, csak elszórva néhány szálat. Amikor viszont feladtuk a pipacskeresést, egy eldugott helyen olyan sűrű, és akkora területű pipacsmezőt találtunk, amekkorát soha nem láttam még életemben. Úgyhogy nem maradtak el a piros virágos képek sem.
Vivit ismerhetik már azok, akik régóta olvassák a Vikiszavát, és a memóriájuk is remek. Utoljára tavaly tavasszal készítettünk képeket, most pedig újra sort kerítettünk rá.
Jól nézzék meg: ez a kép már az új vakummal készült. Nem egy tipikus vakus kép, ugye? A villanófényt a fém borítású, agyongraffitizett buszmegálló plafonjára irányítottam, így sikerült Vivi arcát úgy megvilágítani, mint ha műteremben lenne. Egyértelműen ez a kép a kedvencem.
Ez is vakuval készült a legendás graffiti szívnél, ami már szintén ismerős lehet sokaknak. Ennél a képnél szintén a plafonra irányítottam a vaku fényét.
A két alsó már újra természetes fénynél készült. Nagyon hasznos hétvége volt, 800 képpel több tapasztalatom van szombat óta. Nonónak és Vivinek is köszönöm szépen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése