Hello nyár!

Ma fogtam fel, hogy hét végén beköszönt a június. Kicsit hamarabb jött, mint vártam, de ez csak annak köszönhető, hogy viszonylag keveset tanulmányozom a naptárat. Őszintén szólva nem is tudom, mivel telt el a május. Különben ezért jó a blog, mert segít emlékezni. Oké, tudom, mostanában ez sem nagy segítség, mert keveset írok. Úgy látszik, időről időre jönnek ilyen hullámvölgyek.
Frusztrál, hogy akármerre nézek, csak pipacsokat látok, meg giccset. Szép a táj, hogy feléledt a természet. Dehát nem fotózhatok minden nap virágokat, mert hamarabb elpártolnának tőlem az olvasóim, mint Ron Dennis Fernando Alonsotól.
Könnyebb lenne a helyzet, ha minden hétvégén lehetőségem lenne elutazni valahova, vagy megint megszaporodnának az érdekes történések. De úgy látszik, most uborkaszezon van. Vagy csak én nem vagyok elég kreatív.
Ma délután elegem lett, és elindultam autózni. Vittem magammal a fényképezőgépet, hogy valami termést betakarítsak, amit aztán az olvasóim elé vethetek táplálék gyanánt. Nehogy azt higgyék, hogy találtam valamit egy újabb pipacsmezőn kívül! Legelt ott pár tehén, de rosszfelé álltak, a nap szemből sütött, olyan lent meg még nem járt, hogy normális legyen az ellenfény. Úgy éreztem, hogy a hegyekbe kéne mennem, hogy meglássak valami újat, mert engem ez a környezet már nem inspirál.
Aztán hazajöttem, bekapcsoltam a ventillátort... és mielőtt letettem volna a fényképezőgépet, hát lenyomtam azt, amit utolsó elkeseredésem után megláttam. Büszke nem vagyok rá, de ma ez termett.
Úgy túnik, hogy ez volt a mélypont.