Kellemes kis péntek este

Megint sikerült majdnem egy hetet kihagynom, amiért elnézést kérek. A héten annyi munkám volt, mint a fene, bár ez önmagában nem mentség. Viszont emiatt nem is történt velem semmi érdekes, sem olyat nem tapasztaltam, amiről írni lehetne.
Viszont most, hogy megérkezett a hétvége, hirtelen sokkal jobb kedvem lett. El is határoztam, hogy ha lehet, péntek este kiengedem a gőzt a barátaimmal. Így is lett. Először is felhívtam Vandát, hogy jöjjön ki velem a Tescoba némi italt beszerezni. Ő szerencsére egyből beleegyezett, de ebben közrejátszott az is, hogy el akart vagánykodni nekem az új, rózsaszín telefonjával. Én meg úgy tettem, mint ha nagyon érdekelne, és még tetszene is. Úgyhogy ő elégedett volt azzal, hogy irigykedtem a telefonjára, én meg örültem, hogy nem kellett egyedül mennem pálinkáért. Tiszta haszon. :)
Mire hazaértem, Fefe nagyon aranyos kis szendvicsfalatkákat készített. Azt hiszem, az iskolában tanulta a trükköt, hogyan lehet fürjtojás, bébiparadicsom és majonéz felhasználásával mini gombákat készíteni. Olyan nagy sikert aratott a barátok körében is, hogy alig akarták megenni, annyira tetszett nekik. Én nem zavartattam magam, benyomtam vagy hatot belőle. Finom volt.
Később Vanda hívott, hogy úton vannak a Mangoba, ahova megbeszéltük az esti bulit, csakhogy félúton észrevették Timivel (a nővérével), hogy két macskájuk – Tequila és Gizi – követi őket. Ezért inkább visszafordultak, hogy biztonságba helyezzék a cirmosokat. Úgyhogy a tervezettnél 15-20 perccel később értek hozzánk. Pedig nagyon várták már, hogy ideérjek, ugyanis tudták, hogy behűtött Asti Cinzanoval várom őket. Volt is öröm, mikor megérkeztek! :)
Ezután rövidesen elindultunk a Mangoba, ahol meglepve tapasztaltuk, hogy nem szednek belépőt a bulira. Mondjuk nem is volt sok értelme, mert rajtunk kívül alig voltak páran. Ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat. Az est fénypontja akkor következett, mikor Vanda és Timi rájöttek, hogy a bárszékekről könnyedén felléphetnek a pultra, és ott is tudnak táncolni.

A DJ helyesen reagálta le a szituációt, amikor egyből betette Joe Cocker örökzöld slágerét, a You Can Leave Your Hat On című számot. A lányok azonban nem dőltek be a trükknek, és visszafogottak maradtak. Már amennyire egy pulton táncolva ez lehetséges. Nem tudom, ekkor hány óra volt, de az biztos, hogy egyszer csak azt vettük észre, hogy szép lassan elszállingózott az a kevés ember is, aki ott volt rajtunk kívül. Így esett meg, hogy a végére négyen maradtunk, plusz a háromfős személyzet. Mi viszont addig maradtunk, amíg be nem zárták a helyet. Nagyon jól szórakoztunk, teljesen el is felejtettem, hogy mennyi dolgom volt a héten, amitől nem értem rá. Ezt a bejegyzést még gyorsan meg akartam írni, mielőtt lefekszem – meg mielőtt Vanda és Timi megfenyegetnek, hogy ne tegyek fel pulton táncolós képet. Ez utóbbi minőségéért elnézést kérek, sötétben nyomtam telefonnal. Viszont szerintem átadja a hangulatot... :)