2008. november 10.

Ősz New Yorkban


Vivi adta az Ősz New Yorkban címet ennek a képnek, és állítólag azóta többen mondták már neki, hogy tényleg látszik, hogy nem Magyarországon készült, mert annyira szép. Jó, a nagykőrösi Cifrakert talán nem ér fel a Central Parkhoz, de azért ezen a képen mégis olyan szépnek tűnik. Nagyon nem is kellett belenyúlni. :)
Történt egy mulatságos dolog is. Fotózás közben figyelmesek lettünk rá, hogy kis cigánygyerekek dobálnak minket gesztenyével. Elég messze voltak tőlünk, hogy még véletlenül se találjanak el, de azért szóltam nekik, hogy összeveszünk, ha véletlen mégis sikerülne a tervük. Persze ezen csak nevettek, és még intenzívebb támadásba lendültek.

Az egyik kislány viszont (a képen a jobboldali) nem bírt a kíváncsiságával, és odajött hozzánk. Figyelt egy darabig, mire megszólalt:
- A néni és a bácsi feleség és férj?
- Nem. - mondta Vivi nevetve.
- Csak fotózom a művésznőt. – tettem hozzá, majd gondoltam tovább fokozom kíváncsiságukat – Ha jók lesztek, talán még autogrammot is ad.
Vivi ekkor már nagyon nevetett, de így is komolyan vették.
Te művésznő vagy? - kérdezte a kislány tágra nyílt szemekkel.
Aztán – ismét magázódva – így szólt Vivinek:
- Tessék pózolni néni! Aztán meg tessék felkerülni az újságok címlapjára!
Erre odajöttek a többiek is – gondolom a testvérei voltak. Eléggé sokan voltunk már ahhoz, hogy nyugodtan fotózhassuk, úgyhogy mielőtt elhagytuk volna a helyszínt, gyorsan csináltam róluk egy képet, hadd örüljenek. Örültek is nagyon, és megköszönték.

Végül elmentünk a másik bevált helyemre, ahol lovak legelésztek a háttérben, és ami Vivinek nagyon tetszett. Annyira, hogy még a fényképezőgépet is elvette tőlem, hogy ő is készítsen rólam portfóliót...
Ekkor kiderült, hogy egész jól tud fotózni, tökéletesen meglátja a lényeget a szituációkban, és jó a kompozíciós érzéke is. Ha nem baj, ezekből a fotókból nem mutatnék most... Vivi mégis előnyösebben mutat a képeken, én pedig talán jobb, ha maradok a gép másik felén.

Nincsenek megjegyzések: