:)

Ne haragudjanak, nem vagyok képes értelmesebb címet adni a mai posztnak. Igazából írni se nagyon tudnék most értelmeseket. Kicsit fáradt vagyok már, meg egyszerűen csak boldog. Azért megpróbálom elmondani, mi volt. Kingával megbeszéltük tegnap, hogy ma eljön, és készítünk róla pár portrét.
A fotózás szokásosan kezdődött. Mindenkivel így van, bele kell jönni mindkettőnknek. Az első ötven-száz kép rendszerint nem jó. Ami akkor nem is tűnik fel, csak később, mikor már sokkal jobb fotókat készítünk, mint az elején. Nem értem, miért van ez, de mindig így történik. Nekem nyilván meg kell tanulnom látni, a modellnek meg fel kell oldódnia, ki kell zárnia a külvilágot és el kell felejtenie, hogy nem az az egyetlen vágya, hogy ragyogjon a fényképezőgép előtt. Ha ez összejött, elméletileg nincs akadálya, hogy jó képek készüljenek. Kingának sikerült. És talán én is kihoztam ma mindent magamból, meg az adott körülményekből. Két neonlámpa jobbról, egy fehér kartonpapír derítésnek balról. A harmadik neon elromlott, gyanítom, hogy nekem is közöm volt hozzá. De nem is hiányzott.
Viszont ma megint eszembe jutott, hogy szeretnék egy műtermet...