Unja meglévő háttérképét?

Akkor íme, adok egyet ingyen! 1280x1024-es felbontású, szóval a legtöbb olvasónak megfelel majd. Tegnap készítettem, és némi dráma is keveredett a történetbe.



Történt ugyanis, hogy megragadtak a fények meg a felhők tegnap este, így beültem a kis AX-be, és elindultam. Boltba is kellett mennem, de gondoltam előbb készítek néhány képet a lemenő nap fényében. Elindultam egy gyérebb forgalmú úton a városon kívül, ahol mindig van pipacs, búza meg ami kell. Meg is pillantottam ezt a szép búzaföldet. A nap fénye szinte már csak a kalászok tetejét simogatta, a felhők pedig olyan durvák voltak, hogy igyekeztem gyorsan fotózni, nehogy eltűnjenek hirtelen. El is készítettem néhány képet, köztük a felsőt is, aztán gondoltam megyek még tovább, hátha jön még szebb látvány is.



Megfordulva szintén szép volt a táj, de a sárga repce már fakónak tűnt a gyér napsütésben. Akkor még nem tudtam, hogy az út szélén békésen álldogáló autóm nem is akar majd tovább menni. Beültem, indítottam volna, de hirtelen minden visszajelző lámpa kialudt, és onnantól se kép, se hang. Klassz! Egyből hívtam Zolit, aki akkumulátor-problémát diagnosztizált a tünetek alapján. Szerencsére a szüleim egyből tudtak jönni menteni. Betolni nem tudtuk, de a vontatás során sikerült beindítanom a géperejűt, és a saját lábán haza tudott menni. Itthon kiderült, hogy az egyik akkumulátorsaru volt meglazulva, úgyhogy csak meg kellett húzni egy csavart.
Tehát nem kell rosszmájúskodni, a kis Citroën legendás megbízhatósága nem szenvedett csorbát.

Ingyenreklám

Engedjék meg nekem, hogy ezúttal egy kis ingyenreklámot sugározzak. Mégpedig a szenzációs nagykőrösi Bogdán Gumiszerviz és Autómosóról, ahol nagyon kedvező áron vadiúj nyári gumikra tettem szert.
Gumiügyben többen is próbáltak tanácsot adni, hogy lehet kapni mindenféle használt, de jó állapotban lévő abroncsokat olcsó pénzért. Mert ugye a német egy szezon után lecseréli, az meg nem érdekli, hogy hibátlan még a gumi, és 3-4 évig még eljárhatna vele. Így szól legalábbis a legenda.
De az a helyzet, hogy a zseniális Bogdán Gumiszervizben olyan olcsón jutottam jó minőségű, új Barum gumiabroncsokhoz, hogy kell a fenének a mások által koptatott. A szerviz szakemberei, Imre és Peti nagy szakértelemmel cserélték le a gumikat, és közben hasznos tanácsokkal is elláttak a kaucsukszármazékok varázslatos világával kapcsolatosan.
Sőt, magas fokú elhivatottságuk és a munka iránti maximális tiszteletük tanúbizonyságaként mindegyik gumim oldalfalára sárga szívecskét rajzoltak jóféle gumijelölő filccel.
Ezt ugyan nem szerették volna, hogy egyből észrevegyem, de szemfülességemnek köszönhetően nem tudtak csőbe húzni. Nem baj, én ezt kedves gesztusnak értékeltem a kiváló mesterektől. És különben is, a kis sárga szívecskék jól illenek az AX amúgy is emocionális piros karosszériájához.

„Volvo - The Game” játékteszt

Az autós elektronikus médiában már hónapokkal ezelőtt felröppent a hír, hogy a Volvo megbízásából a SimBin nevű játékfejlesztő cég egy ingyenesen letölthető autós játékot ad ki május 26-án. A sokak által várt dátum elérkezett, én pedig le is töltöttem ma a játékot, reménykedve, hogy legalább olyan jó lesz, mint a BMW hasonló kezdeményezése, az M3 Challenge.



Hogy miért ilyen jó fej a svéd autógyár? Higgyék el, jó ez nekik is. Egyrészt ingyen reklám az összes modelljüknek, másrészt imidzsnövelő hatású, és egyben erősíti az érdeklődést a mostanában megjelent Volvo S60 Concept nevű prototípus iránt, ami a következő Volvo s60 utódja. Ez a típus látható a nyitóképeken. Nem túl szép. Legalábbis ahhoz képest, hogy a jelenlegi S60-as a világ egyik legszebb formájú autója.
Persze mindennek ellenére nagyon kíváncsi voltam, hiszen soha nem vezettem még Volvo prototípust. Élőben sem, nem hogy számítógépen. A korábban megjelent képek ígéretesek voltak, a ma megjelentek pedig egyenesen lázba hoztak.



Ugyanis nem csak az új autót lehet kipróbálni, hanem a Volvo régebbi, legalább minimális versenymúlttal rendelkező gépeit is. Főleg az öreg 240-es, meg a 850-es kombi keltette fel a figyelmemet. Milyen jó lehet már ilyen hatalmas tepsikkel végigcsapatni egy versenypályán...



Aha... tök jó lenne... Ha lehetne vezetni ebben az átkozott játékban. Hadd lőjem le a poént: aki élethű autószimulátorra számít, hozzá se fogjon letölteni a Volvo - The Game nevű játékot, mert pont ugyanolyan gagyi, amit a neve sugall.
Tíz percet játszottam vele kétszeri nekifutásra. Először kipróbáltam a prototípust. Elindultam egy versenyen, ahol három kanyar után megelőztem az egész mezőnyt, miközben konstatáltam, hogy a fizikai modellezést nem vitték túlzásba a játék készítői. Borzalmas kanyarodni vele. Részben olyan, mint ha sínen húznák, részben meg olyan idegesen mozog, hogy ember legyen a talpán, aki átérzi a két végpont közötti minden átmenetet nélkülöző ingadozást.
Pedig a képek olyan ígéretesek voltak. Keresztben csúszó 240-es, és kétkeréken kanyart vevő 850-es. Felejtsék el. Nem mondom, hogy nem lehet megcsinálni, de árulja már el nekem valaki, hogy a képen a kombi Volvo mitől állt kétkerékre, amikor teljesen lapos az ottani rázókő? Megpördülni pedig lehet a játékban, de erőcsúsztatni tudatosan... hát legalábbis billentyűzettel biztosan nem.
Persze lehet, hogy nem szántam elég időt a játék kiismerésére, de a BMW M3 Challenge sokkal kifinomultabb vezetés és fizikai modellezés terén. Cserébe legalább jól nézhetne ki a játék, lehetne lenyűgöző a grafika, de ezt sem tudja igazából. Bár bevallom, annyira elkedvetlenített rögtön az elején, hogy a grafikai beállításokkal nem is foglalkoztam. Teljesen mindegy egyébként, tőlem lehetne élethűbb az életnél kinézetre, ha nem okoz több élvezetet, mint anno a Lotus nevű, ketten is játszható valami úgy 15 éve. Ma már mobiltelefonokra is jobb játékokat készítenek annál.

Röviden összefoglalva: Volvo fanatikusok azért nézzék meg, milyen. Nekik talán még egy kis örömet is okoznak majd a szép képek az aktuális Volvo kínálatból, amik a pályák betöltődése alatt jelennek meg. Aki meg jó ingyenes autóversenyzős programot szeretne, annak továbbra is a BMW M3 Challenge a jó választás.
A Volvo - The Game nevű játékról sokat elárul, hogy a bemutató videójában nem is mutatják meg mozgás közben az autót, csak belső kameraállásból. Ez nem lehet véletlen.

Volvo - The Game Trailer from DriveRoom on Vimeo.

Salgó Rali - 1. nap

Mint az előző két posztból már sejthetik, múlt hétvégén raliversenyen voltam. Zoliékkal szombat hajnalban indultunk, hogy még a gyorsasági szakaszok lezárása előtt megérkezzünk Szlovákiába, a verseny helyszínére. A Salgó ralit egyébként Salgótarján környékén rendezik, de mivel ez a forduló ezúttal kiegészült a szlovák bajnokság résztvevőivel is, ezért a szomszéd ország útjain zajlott a szombati versenynap.



Időben meg is érkeztünk a helyszínre, aminek szépsége azonnal lenyűgözött. Már a rajt előtt két órával tudtam, hogy remek képekre lesz lehetőségem. Ki is választottuk az általunk legjobbnak ítélt szakaszt, ahol letelepedtünk. Közben Zolival csakhamar felfedeztük a közelben lévő házakat, ahol elég nagy volt a cigánygyerekek aránya. Mondjuk két felnőttre jutott olyan nyolc gyerek. De így jó ez, nem? Legalábbis én örültem, hogy ott szaladgálnak a mellékúton, ahol megálltunk, mert remek fotóalanynak ígérkeztek. Nem is kellett csalódnom.



Szépen felöltözve vonultak ők is a közeli betonút szélére, hogy kövessék a rendkívüli eseményt az amúgy — gyönyörűsége mellett — elég eseménytelennek tűnő helyen.



Ők pedig a szimpatikus szlovák házaspár, akik magyarul is tudtak, mivel az asszony Magyarországról származott. De nem is ez a lényeg, hanem a mögöttük álló '72-es évjáratú Citroën CX. Ez állítólag a rosszabb állapotú — az úriembernek van egy szebb példánya is a legendás gépkocsiból. A tetején ülve nézték a versenyt.



És végre megérkeztek az első autók, ami rögtön az élmezőny gépeiből tevődött össze. Mivel nem vagyok nagy rallyongó, nem annyira hozott lázba, hogy épp ki porol el előttem, csak fotóztam, mint a barom.



Bizony, még azt is megtettem, hogy olykor nem az autóra, hanem az út széli repcére élesítettem.



Ugye milyen szép táj? Főleg egy alföldi gyeröknek.



Figyeljék meg a versenyszemélygépkocsi levegőben lévő hátsó kerekeit. Na, ezt elég nehéz volt lefotózni. Főleg rájönni, hogy melyik az a pár méter, ahol ilyen fotót lehet készíteni, mivel a bukkanó nem volt túl határozott.



Itt is akad levegőben lévő kerék.



Ez a kép meg azért érdekes, mert porol a Mitsubishi, az égen lévő repülőcsík pedig olyan, mint ha villám lenne.



A felkészültebbek otthoni kényelemből nézhették az elhaladó autókat.



Apró szépséghiba, hogy a biztonsági okokból kifeszített szalag előtt foglaltak helyet. Pedig Zoli apukája szerint a raliversenyzés olyan, mint a cigaretta: halált okozhat.



Ettől függetlenül nem adódott veszélyes helyzet. És bevallom, én is többet voltam a fehér szalag előtt, mint mögötte.



A helyi cigánygyerekeket egészen lekötötte a futam. Egy-egy autó közötti szünetben pedig énekeltek.



Hoppááá! Ez is ugrat!



A Suzukival versenyző Gyarmati Arielt Fefe Siófokról ismeri. Úgy tudom, talán italoztak is együtt valamikor.



Hálás vagyok az Úrnak, amiért pont jó helyre ültette azt a fát.



Helyi vagányok bal kezükkel gyorsabb haladásra buzdítják, jobb kezükben mobiltelefonokkal fotózzák az elhaladó piros kocka Ladát. Hamisítatlan ralis életérzés.



Azt hiszem, ez a Lada a leggyorsabb volt saját kategóriájában. Sokkal modernebb (és elméletileg jobb) autókat utasított maga mögé. Hogy miért van ez? A magyarázat: ez egy igazi ladás pálya volt. Akármit is jelentsen ez.



Raliverseny mellett kismértékű fakitermelés is folyik ezen a vidéken.



Hopp, itt nem lett vízszintes a horizont.



Ahol egy kis kátyú van az úton, azt ezek az autók garantáltan többszörös méretűre szedik szét. Az aszfaltdarabokkal pedig az egész utat beborítják a környéken.



Még a boltból hazatérő helyi úriember is megfordult, amikor elsietett az úton egy versenyautó.



Ők pedig valódi nézők. Jobbra kék pólóban egy ismerős srác, fekete sapkában az apukája, a többiekkel pedig ott találkoztunk. Itt jöttem rá, hogy egy raliversenyen nincs olyan néző (rajtam kívül), aki ne hallaná messziről, hogy egy-egy autónak nem nyit rendesen egy szelepe, vagy hogy milyen egyéb problémája van. A piros focimezben szurkoló apuka és hasonló öltözetű kisfia különösen okosak voltak, még Formula 1-es témában is. Utóbbiban azért sikerült néha zavarba hoznom őket.



Ők sem a buszra vártak.



A nap vége felé már eléggé fáradtak voltunk. Zoli itt apukája szerint már azt se nagyon tudta, hogy melyik bolygón van.



A szombati versenynap végén Salgótarján központjában gyűjtötték össze a versenyautókat. Itt is aludtak elzárva, hogy senki ne piszkálhassa őket.



Ezen a helyen kérdeztem meg Zolitól, hogy miért van itt olyan sok Mitsubishi. A válasz meglepett: azért, mert ezek elég olcsó autók, és veszik őket, mint a cukrot. Főleg ilyen nehéz gazdasági helyzetben nézik meg jobban az emberek, hogy mire adják ki a pénzüket. A körülöttünk álló emberek elég furcsán néztek ránk.



Zoli és apukája megbeszélik a verseny állását egy kirakat ablakába kifüggesztett eredménylisták alapján.

A hosszú nap után még megittunk a főtéren egy kecskeméti pálinkát egy kóstoltató bódénál. Utána elmentünk éttermet keresni, de nem igazán jártunk eredménnyel. Aztán egy helyi sörözőben összeakadtunk egy úrral, aki elmagyarázta nekünk, hogy merre van a Tarján Vendéglő. Mint megtudtuk, egyenesen, 200 méterre. Az illető úr kiejtése annyira tetszett nekünk, hogy Zolival legalább harmincszor elismételtettük vele a vendéglő nevét és hogy merre kell menni. A huszonkilencedik elmondás után Zoli így szólt hozzá: „Ne haragudjon, annyira zavarban vagyok, nem tudom, mi van velem, de egyszerűen képtelen vagyok megjegyezni: mi a neve és merre van ez az étterem?” Emberünk akkor döntött úgy, hogy beül mellénk az autóba és eljön velünk. Út közben kiderült, hogy a sörözőben dolgozik, ahol találkoztunk vele. És igen, munkaidőben volt. Némi sört is elfogyaszthatott közben...
A lényeg, hogy a történet nem zárult happy enddel, a Tarján Vendéglő pont bezárt, mire odaértünk. De megállapítottuk, hogy a kinézete alapján talán nem is baj.
Aztán a szállásunkon ettünk egy jó kis bográcsban főtt gulyáslevest. Ezzel zárult ez a fantasztikus nap.

Folytatás hamarosan a második nap eseményeivel.

Külön utakon

Elnézést, a sok képes beszámoló még várat magára, mivel mindig közbejön valami, ami megakadályoz abban, hogy három-négy órán át folyamatosan erre koncentráljak. Az első nap képeit már nagyjából összeválogattam, de aggasztó, hogy van vagy harminc. És még csak 400 kép közül válogattam ennyit, összesen meg van vagy 800. Nagyon sok hasonlót nem akarok mutatni, mert az életüket is elunják, mire végignézik. Viszont ami szép, azt szeretném, ha látnák. Nem könnyű ez...
Addig is nézzék meg az egyik kedvencemet. A biciklis bácsinak kilométereken át a derékig érő gazban kellett tolnia a drótszamarat, mivel az utat a lezárás miatt nem közelíthette meg. Ő nyilván nem értékelte úgy a versenyt, mint mi.

Csodavárás

Helyi cigánygyerekek várják, hogy a Salgó Rali résztvevői végigporoljanak a házuktól nem messze elhaladó gyorsasági szakaszon, a szlovákiai Rákoš és Slanec falvak között.

A Salgó Raliról hamarosan jön a beszámoló sok képpel.

Két régebbi portré

Ezt a két képet februárban készítettem, amikor az idő még nem engedte meg a kültéri fotózást. Már akkor meg akartam mutatni, csak hagytam inkább érni. De mivel még mindig jónak gondolom őket, hát most előállok velük.
Kíváncsi vagyok, hogy Önöknek tetszik-e, úgyhogy hajrá, szavazzanak a poszt végénél található szavazóka segítségével. Vagy írjanak kommentárt.

Megint egy csípős Audi reklám

Nemrég írtam egy posztot arról, hogy az Audi beszólt a BMW-nek egy óriásplakáton.
Na, az semmi ehhez képest. Rejtélyes „audi r8” néven nyomta fel valaki ennek a videónak a linkjét. Ezer köszönet érte!



Kattintsanak a videóra, hogy nagyobb méretben láthassák.

Material Kupa a Hungaroringen

Aki tegnap a Wet Race feliratú táblás képből megállapította, hogy a Hungaroringen készült, annak gratulálok! Nyilván járt már ott, onnan tudhatta. Én biztos nem jöttem volna rá, ha nem járnánk már évek óta a Material Kupa nevezetű rendezvényre. Ez azért érdekes, mert a Formula 1-es futammal ellentétben a boxutcába is be lehet menni, sőt, akár a csapatok garázsába is. Pofátlanság kérdése csupán.



Az az igazság, hogy kicsit későn indultunk, és többszöri majdnem-eltévedés és egy dugóba ragadás után a lényegről, a túraautók versenyéről pont lemaradtunk. Mehettünk volna vasárnap is, és akkor több versenyt láthatunk, csakhogy vasárnap F1 is volt, és arról azért nem akartunk lemondani. Úgyhogy a túraautós versenynek már csak a levezető köréről tudtam fényképeket készíteni. De így legalább könnyebb volt, mert nem mentek olyan gyorsan.



Aztán a boxutca mögötti terület felé vettük az irányt. A versenyző csapatok ilyenkor itt sátraznak le, és elég érdekes gépeket lehet látni. Volt Ferrari meg Porsche gazdagon, de olyan sokan fotózták őket, hogy kicsit égőnek éreztem, ha én is beállok a sorba, hogy „húúúú, Ferrrrráááááááriiiiiiii”, úgyhogy inkább a szemben lévő TDI hatos Golf versenyautót vettem szemügyre. A Ferrarival ellentétben ilyet legalább tényleg nem láttam még. Egy lengyel csapat gépe volt. Kár, hogy versenyezni nem láttam. Talán majd jövőre.



Na meg itt voltak a szépséges SEAT-ok is, amik egy csoportban versenyeztek a Ferrarikkal meg Porschékkal. Talán nem véletlenül. Na jó, azért biztos lassabbak voltak pár tizeddel... :) Bár láttam a versenyről olyan fotókat, amiken egy piros SEAT nagyon a seggében volt egy Porschénak. Megintcsak sajnálom, hogy erről lemaradtam. Nem baj, talán jövőre.



Így nézhet ki egy parkoló a Mennyországban. Csak ott nyilván nem állna egy mentőautó a háttérben.



Vége valamelyik kupasorozat futamának. Valaki nyert. Azért nem semmi versenyzők, ugye? A piros-fehér overallos ember decemberben nyilván Mikulásként is népszerű a gyerekek körében. Nyáron meg autóversenyeken vesz részt, ahol második lesz és csinos hostesslányok veszik körül. A versenysúlya 100 kg felett lehet, de jól áll neki.



Voltak igazi fotósok is.



Szóval azért tud élni az öreg... Nem tudom, hogy vette rá a díjat átadó hölgyet, hogy vele tartson az ünneplés után. Persze az is lehet, hogy csak a lánya.



Ez meg már majdnem a Formula 1. Minden megvan: autók és esernyős lányok. Csak ezeknek a lányoknak elfelejtették megmondani, hogy az esernyőt nem a saját, hanem a versenyzők feje fölé kellene tartaniuk, hogy ne gyulladjanak meg a 30 fokban a tűzálló overallban. De mire F1-es grid-girl-ök lesznek, talán megértik majd, hogy — bár az elsődleges cél az — nem csupán dísznek vannak ott.



Három perccel a rajt előtt egy ilyen versenyen még én is mászkálhatok a rajtrácson. A fehér autóban Bianca Steiner kisasszony ül, aki osztrák, és 19 éves. Ilyen Vandus kaliberű. Tizenkét (12!) éves korában tesztelt először Formula BMW-t. És három éve nyert először versenyt. Ezúttal a negyedik helyről rajtolt, és azt hiszem, ebben a pozícióban is fejezte be a futamot. De több futam lehetett, mert a dobogó első fokán is állt. Én akkor éppen a boxutca épületének tetején voltam, és felülről fotóztam a díjátadást.



Ez nem az én fotóm, ahogy az két lentebbi sem, hanem Bianca honlapjáról származnak. Ő büszkén kitehette, de a két srácnak nem hiszem, hogy ez az alapértelmezett képe iwiw-en. Azért mennyire égő lehet már, hogy egy tizenéves lány legyőzte őket, aki ráadásul a verseny előtt még arra is odafigyelt, hogy kifesse a szemét.



Elég sikeres a motorsportban, Ausztriában nyilván sok rajongója lehet. Példaképe Ayrton Senna és Kimi Raikkonen. Kedvenc itala a víz, étele pedig a tészta. És elmondhatom, hogy a Hungaroringen két méterre tőlem ette a sajtos makaróniját egy asztalnál a verseny után. Gondolkoztam, hogy kérjek-e az olvasóimnak egy autogrammot tőle, de nem akartam zavarni evés közben. Talán majd jövőre.



Mondom én! Ausztriában sok kissrác példaképe.... vagy szerelme.



Bianca jelenleg a Formula Renault 2,0 magyar bajnokságban szerepel, de 1,6-os autóval az olasz sorozatban is részt vesz. Nem valószínű, hogy bekerül a Formula 1-be, de szponzori szempontból biztos nem lenne rossz választás.



Persze más résztvevői is voltak a versenynek, csak róluk épp nem tudok semmit. A megtermett Mikulás bácsi biztosan nem ebben a szériában versenyez, mivel szélesebb, mint az autó törzse.





Íme, ilyen a díjátadás a boxutcai épület tetejéről. Akár én is lelocsolhattam volna őket pezsgővel, ha viszek magammal. Na, talán majd jövőre...



Később felfedeztük, hogy tulajdonképpen a legmagasabb részre, a Millennium Tower tetejére is fel lehet jutni. Igaz, oda nem lépcső vezet, hanem az a vas létra, amin ilyen kör alakú védőkorlát is van, hogy ne szabadesésben essen le, ha valaki elront valamit. A lényeg, hogy fel kellett másznunk, hogy megnézzük, mi van ott. És íme: antennák, kábelek, meg betonlapok, amik segítenek fixen tartani a Millennium Tower feliratot az épület tetején. Van egy olyan érzésem, hogy ide nem vártak nézőket.



Ez szintén nem az én képem, csak illusztrációnak szántam, hogy lássák, hol voltunk fent. Az üvegelejű torony tetején, a felirat mögül figyeltük pl. a Kia Picanto kupa rajtját. Jó hely.



Biztonsági autó a Millennium szó két l betűjének szára közötti résen keresztül. Hú, még magyar anyanyelvűként is de bonyolult megérteni ezt az első mondatot. Pedig én írtam.



Felsorakoztak a rajtrácsra a Kia városi bevásárlókocsijai, a kis Picantók. Nem gondoltam, hogy 150-nél többet mennek majd, de meglepődtem a tempójukon. Olyasmi színvonalú sorozat lehet ez, mint nálunk a Swift vagy a Clio kupa.



Komoly méretű a motorház.



Ó, a polárszűrő áldásos hatása a felhőkön... Arra figyeltem, hogy az FIA zászlója egyenesen álljon a szélben, de annyi eszem már nem volt, hogy akkor készítsem el a képet, amikor nem tök üres a pálya.



Cserébe viszont megörökítettem, ahogy a Kia Picantók elrongyolnak a rajtnál.



És itt a vége. Van, akinek Bianca Steiner, nekem inkább a fotós lány. Már csak azért, mert onnan jobb képeket lehetett volna készíteni.
Ezt követően még elmentünk gokartozni a Hungaroringen található gokartpályára. Azt hiszem, erről is legközelebb írok inkább, mert fotózni is kellene hozzá, hogy lássák a lényegét. Addig legyen elég annyi, hogy már az első körben leamortizáltam a gumifalat, mert nem ismertem a pálya vonalvezetését, és a lassú kanyarok ellenére túl gyorsan mentem. Amikor visszatolt a kisegítő srác a gumik közül, akkor kérdeztem, meg, hogy akkor itt most merre is kellene mennem. Ő mutatta, hogy a kanyar kijárata a hátam mögött volt. Ejj, de szűk sikán — gondoltam. Esélyem sem lett volna bevenni. De a további körökben már sikerült. Marha technikás pálya, nagy élvezet volt menni rajta. És így három nappal később már a tenyerem sem fáj a sok kormányzástól. Pedig csak hét percet mentünk.
Na, jövőre esküszöm, hogy erről is részletesebben beszámolok...