Az az igazság, hogy kicsit későn indultunk, és többszöri majdnem-eltévedés és egy dugóba ragadás után a lényegről, a túraautók versenyéről pont lemaradtunk. Mehettünk volna vasárnap is, és akkor több versenyt láthatunk, csakhogy vasárnap F1 is volt, és arról azért nem akartunk lemondani. Úgyhogy a túraautós versenynek már csak a levezető köréről tudtam fényképeket készíteni. De így legalább könnyebb volt, mert nem mentek olyan gyorsan.
Aztán a boxutca mögötti terület felé vettük az irányt. A versenyző csapatok ilyenkor itt sátraznak le, és elég érdekes gépeket lehet látni. Volt Ferrari meg Porsche gazdagon, de olyan sokan fotózták őket, hogy kicsit égőnek éreztem, ha én is beállok a sorba, hogy „húúúú, Ferrrrráááááááriiiiiiii”, úgyhogy inkább a szemben lévő TDI hatos Golf versenyautót vettem szemügyre. A Ferrarival ellentétben ilyet legalább tényleg nem láttam még. Egy lengyel csapat gépe volt. Kár, hogy versenyezni nem láttam. Talán majd jövőre.
Na meg itt voltak a szépséges SEAT-ok is, amik egy csoportban versenyeztek a Ferrarikkal meg Porschékkal. Talán nem véletlenül. Na jó, azért biztos lassabbak voltak pár tizeddel... :) Bár láttam a versenyről olyan fotókat, amiken egy piros SEAT nagyon a seggében volt egy Porschénak. Megintcsak sajnálom, hogy erről lemaradtam. Nem baj, talán jövőre.
Így nézhet ki egy parkoló a Mennyországban. Csak ott nyilván nem állna egy mentőautó a háttérben.
Vége valamelyik kupasorozat futamának. Valaki nyert. Azért nem semmi versenyzők, ugye? A piros-fehér overallos ember decemberben nyilván Mikulásként is népszerű a gyerekek körében. Nyáron meg autóversenyeken vesz részt, ahol második lesz és csinos hostesslányok veszik körül. A versenysúlya 100 kg felett lehet, de jól áll neki.
Voltak igazi fotósok is.
Szóval azért tud élni az öreg... Nem tudom, hogy vette rá a díjat átadó hölgyet, hogy vele tartson az ünneplés után. Persze az is lehet, hogy csak a lánya.
Ez meg már majdnem a Formula 1. Minden megvan: autók és esernyős lányok. Csak ezeknek a lányoknak elfelejtették megmondani, hogy az esernyőt nem a saját, hanem a versenyzők feje fölé kellene tartaniuk, hogy ne gyulladjanak meg a 30 fokban a tűzálló overallban. De mire F1-es grid-girl-ök lesznek, talán megértik majd, hogy — bár az elsődleges cél az — nem csupán dísznek vannak ott.
Három perccel a rajt előtt egy ilyen versenyen még én is mászkálhatok a rajtrácson. A fehér autóban Bianca Steiner kisasszony ül, aki osztrák, és 19 éves. Ilyen Vandus kaliberű. Tizenkét (12!) éves korában tesztelt először Formula BMW-t. És három éve nyert először versenyt. Ezúttal a negyedik helyről rajtolt, és azt hiszem, ebben a pozícióban is fejezte be a futamot. De több futam lehetett, mert a dobogó első fokán is állt. Én akkor éppen a boxutca épületének tetején voltam, és felülről fotóztam a díjátadást.
Ez nem az én fotóm, ahogy az két lentebbi sem, hanem Bianca honlapjáról származnak. Ő büszkén kitehette, de a két srácnak nem hiszem, hogy ez az alapértelmezett képe iwiw-en. Azért mennyire égő lehet már, hogy egy tizenéves lány legyőzte őket, aki ráadásul a verseny előtt még arra is odafigyelt, hogy kifesse a szemét.
Elég sikeres a motorsportban, Ausztriában nyilván sok rajongója lehet. Példaképe Ayrton Senna és Kimi Raikkonen. Kedvenc itala a víz, étele pedig a tészta. És elmondhatom, hogy a Hungaroringen két méterre tőlem ette a sajtos makaróniját egy asztalnál a verseny után. Gondolkoztam, hogy kérjek-e az olvasóimnak egy autogrammot tőle, de nem akartam zavarni evés közben. Talán majd jövőre.
Mondom én! Ausztriában sok kissrác példaképe.... vagy szerelme.
Bianca jelenleg a Formula Renault 2,0 magyar bajnokságban szerepel, de 1,6-os autóval az olasz sorozatban is részt vesz. Nem valószínű, hogy bekerül a Formula 1-be, de szponzori szempontból biztos nem lenne rossz választás.
Persze más résztvevői is voltak a versenynek, csak róluk épp nem tudok semmit. A megtermett Mikulás bácsi biztosan nem ebben a szériában versenyez, mivel szélesebb, mint az autó törzse.
Íme, ilyen a díjátadás a boxutcai épület tetejéről. Akár én is lelocsolhattam volna őket pezsgővel, ha viszek magammal. Na, talán majd jövőre...
Később felfedeztük, hogy tulajdonképpen a legmagasabb részre, a Millennium Tower tetejére is fel lehet jutni. Igaz, oda nem lépcső vezet, hanem az a vas létra, amin ilyen kör alakú védőkorlát is van, hogy ne szabadesésben essen le, ha valaki elront valamit. A lényeg, hogy fel kellett másznunk, hogy megnézzük, mi van ott. És íme: antennák, kábelek, meg betonlapok, amik segítenek fixen tartani a Millennium Tower feliratot az épület tetején. Van egy olyan érzésem, hogy ide nem vártak nézőket.
Ez szintén nem az én képem, csak illusztrációnak szántam, hogy lássák, hol voltunk fent. Az üvegelejű torony tetején, a felirat mögül figyeltük pl. a Kia Picanto kupa rajtját. Jó hely.
Biztonsági autó a Millennium szó két l betűjének szára közötti résen keresztül. Hú, még magyar anyanyelvűként is de bonyolult megérteni ezt az első mondatot. Pedig én írtam.
Felsorakoztak a rajtrácsra a Kia városi bevásárlókocsijai, a kis Picantók. Nem gondoltam, hogy 150-nél többet mennek majd, de meglepődtem a tempójukon. Olyasmi színvonalú sorozat lehet ez, mint nálunk a Swift vagy a Clio kupa.
Komoly méretű a motorház.
Ó, a polárszűrő áldásos hatása a felhőkön... Arra figyeltem, hogy az FIA zászlója egyenesen álljon a szélben, de annyi eszem már nem volt, hogy akkor készítsem el a képet, amikor nem tök üres a pálya.
Cserébe viszont megörökítettem, ahogy a Kia Picantók elrongyolnak a rajtnál.
És itt a vége. Van, akinek Bianca Steiner, nekem inkább a fotós lány. Már csak azért, mert onnan jobb képeket lehetett volna készíteni.
Ezt követően még elmentünk gokartozni a Hungaroringen található gokartpályára. Azt hiszem, erről is legközelebb írok inkább, mert fotózni is kellene hozzá, hogy lássák a lényegét. Addig legyen elég annyi, hogy már az első körben leamortizáltam a gumifalat, mert nem ismertem a pálya vonalvezetését, és a lassú kanyarok ellenére túl gyorsan mentem. Amikor visszatolt a kisegítő srác a gumik közül, akkor kérdeztem, meg, hogy akkor itt most merre is kellene mennem. Ő mutatta, hogy a kanyar kijárata a hátam mögött volt. Ejj, de szűk sikán — gondoltam. Esélyem sem lett volna bevenni. De a további körökben már sikerült. Marha technikás pálya, nagy élvezet volt menni rajta. És így három nappal később már a tenyerem sem fáj a sok kormányzástól. Pedig csak hét percet mentünk.
Na, jövőre esküszöm, hogy erről is részletesebben beszámolok...
1 megjegyzés:
mit kerestem, koszonom
Megjegyzés küldése